Mesélj egy kicsit a szakmai hátteredről: hogyan kerültél kapcsolatba a könyvekkel, azon belül is a sportkönyvekkel?
Az Aréna 2000 Kiadónál kezdtem a pályafutásomat. Ez a kiadó foglalkozott először itthon sport témájú kiadványokkal. Könyvek, például a Magyar futballévkönyv, a Magyar sportévkönyv, valamint magazinok tartoztak hozzájuk, az angol mintát meghonosítva, a színes, nagy tornákat beharangozó vb- és Eb-magazinok. A kiadót Ládonyi László vezette, akit a mentoromnak tekintek. Látta, hogy külföldön sikeresek ezek a kiadványok, de nem jogokat vásárolt, hanem azok alapján megíratta hazai szerzőkkel, olyan ma is jól csengő nevekkel, mint Dénes Tamás, Moncz Attila, vagy Misur Tamás. Sztárjátékosokról, csapatokról, világeseményekről születtek így magyar nyelven könyvek és magazinok.
Milyen feladataid voltak a kiadónál a kezdetekben?
Mindig is nagyon sokat beszéltem, izegtem-mozogtam, és bár látták, hogy írni is tudnék, de úgy gondolták, hogy abban már így is erősek, engem viszont használhatnának szponzorok, hirdetők szerzésére. Úgyhogy nem szerkesztőként, hanem hirdetésszervezőként dolgoztam. Jól is ment, a Magyar sportévkönyvhöz behoztam szponzornak olyan nagy márkákat, mint a Dreher vagy a Symphonia.
Mindemellett beleláttam abba, hogy hogyan kell könyvet készíteni, márpedig az Aréna 2000-nél nagyon komolyan vették a szakmát, jól írt és óriási lexikális tudással rendelkezett mindenki. Például, amikor megelégelték, hogy sokat magyarázok nekik, azonnal leállítottak olyan kihívásokkal, hogy a vízilabdás múltam ismeretében, soroljam fel az 1976-os olimpián részt vevő válogatott teljes sorát. Persze, hogy nem sikerült. Sport hasonlattal élve, olyan volt, mint bekerülni a Real Madridba, ahol mindenki a saját posztjának a klasszisa. Nagyon sokat tanultam tőlük.
Bizonyítottál sales területen és szépen magadra szedted a tudást a könyvkiadás többi területéről?
Egy idő után rám bízták a könyv nagykereskedőkkel való foglalkozást is, így megismertem, hogyan működik a teljes könyvpiac. Mi következik azután, ha elkészítettél egy könyvet? Milyen százalékok vannak? Hogyan lehet bekerülni egy könyvesbolti hálózathoz? Miként kell tárgyalni a kereskedőkkel? Átláttam minden szegmensét a könyvkiadásnak, és azt is megtanultam, milyen szempontok alapján lehet kiválasztani a kiadásra érdemes könyveket.
Minden tudásod és tapasztalatod megvolt a könyvpiacról. Jöhetett az önállóság, a saját biznisz?
Abban az értelemben igen, hogy már gondolkodtam saját dolgokban, úgyhogy elváltak az útjaink. Maradtam a könyv és magazin vonalon: hirdetésszervezőként dolgoztam más magazinoknál, illetve adtam ki könyvet is, de még nem sport témában. Aztán végül beláttam, hogy én a sportot szeretem, és a tudásomat ezen a területen érdemes hasznosítani.
Honnan jön a sport iránti érdeklődésed?
Mindig is megvolt a sport szeretete, ebben nőttem fel. Sokáig vízilabdáztam, de az egész családunk ilyen, a bátyám, Galambos Dániel az angol labdarúgás szakértője, sokan ismerhetik őt a televízióból.
Mikor jelent meg az első sport témájú könyved?
Az első próbálkozást a 2004-es olimpiához kapcsolódó Aranyút Athénba jelentette. Ez volt az első saját sportos kiadványom. Nem ment rosszul, de még nem éreztem úgy, hogy nekem csak a könyvkiadással kellene foglalkoznom, mert abban az időben a hirdetésszervezéssel nagyon jól lehetett keresni, jobban, mint a könyvekkel. Az első komolyabb változást végül nem is egy könyv, hanem egy magazin hozta.
Melyik volt ez a magazin?
A kétezres évek végén nagy felfutást tapasztaltam az amerikaifutball népszerűségében, sokat foglalkoztak vele a tévében, az ismerőseim körében nem a Fradi és az Újpest adta a témát, hanem a New England Patriots és a Green Bay Packers. Engem akkor még nem igazán érdekelt ez a sportág, nem tudtam, hogy miről beszélnek, de szétnéztem a piacon és csak egyetlen magyar magazint találtam, amelyik az amerikaifocival foglalkozott. Viszont ez a magazin addigra már csődbe ment. Megkerestem az egykori főszerkesztőt, Szilvási Györgyöt, újra összeraktam a gárdát, és elindítottam a Touchdown Magazint. Átalakítottam a koncepciót, hogy a jó képek és a jó sztorik legyenek a középpontban, az amerikai magazinoktól átvett hosszú elemzések helyett. A várakozásaimat igazolta, hogy még nem volt újságunk, de már volt ötszáz előfizetőnk. Szóval amíg az Aranyút Athénba egy egyszeri eset volt, addig a Touchdown Magazin már rendszeresen megjelent, ekkor éreztem először, hogy érdemes sportkiadványokkal foglalkozni.
Az amerikaifociról később könyveket is kiadtál.
Így van. Ha elindultam egy úton, azon igyekeztem végigmenni.
Azonban még mindig nem volt igazi rendszer, rendszeresség a kiadványaimban, a 2014-es labdarúgó világbajnokságra is csupán egy magazinom jelent meg.
A 2010-es évek közepén az Ulpius volt nagyon aktív a sportkönyvek terén, sok önéletrajzot kiadtak abban az időszakban Kásás Tamástól kezdve Dávid Kornélon át Détári Lajosig.
Pontosan. Az eddigiekkel párhuzamosan én akkor egy évig az Ulpius kommunikációs vezetőjeként is dolgoztam. Érdekes, ahogyan összeérnek a szálak. Az Ulpiusnál ismerték a magazinjaimat és a könyveimet, ezért megkerestek, hogy a szerzőként náluk lévő Frei Tamás szívesen adna interjút a Touchdown Magazinba. Természetesen azonnal igent mondtam. Ebből a kapcsolatból lett végül az, hogy amikor az Ulpius elkezdte sorban kiadni a sportkönyveket, odakerültem kommunikációs vezetőnek. Mivel még nem volt sok saját könyvem, mellette vihettem tovább a vállalkozásomat is, szerencsére, mert az Ulpius 2015-ben megszűnt.
Szép kalandos az utad. Mi volt a következő fordulat?
Ekkor már biztos voltam abban, hogy nekem saját könyveket kell kiadnom, és ezt erősítette meg, hogy erre az időszakra esett két nagy dobásom: a 2016-os Eb-könyv a magyar válogatott szereplésével, valamint a darts király Phil Taylor önéletrajza. Ez utóbbi minden idők egyik legsikeresebb könyve a portfóliómban. Senki sem gondolta volna, hogy egy darts könyv ennyire jól fog fogyni. Eddig a pontig évente csak 2-3 könyvet adtam ki, de ekkortól rendszeresek lettek a könyvek és a magazinok, és úgy terveztem meg a megjelenésük sorrendjét, hogy támogassák egymást.
Bátor döntésnek tűnik, hogy a nagy piaccal rendelkező mainstream sportágak helyett a bizonytalan méretű bázissal bíró rétegsportoknak szavazz bizalmat. Milyen mértékben hagyatkoztál a megérzéseidre, esetleg hozzáfértél nemzetközi eladási statisztikákhoz?
A helyzet is teljesen más volt, mint ma. A magazin piacon erős konkurenciaharc dúlt, mert létezett a Képes Sport, a FourFourTwo, nehéz lett volna velük szemben a hirdetőkért versenyezni. Pedig akkor még a magyar foci nem tudott nemzetközi sikereket felmutatni, sem válogatott, sem klub szinten. A magyar egy fociszerető nép, és az emberek keresték azokat a sportágakat, amelyekkel azonosulni tudnak helyette, ezért rátaláltak az amerikaifocira és a dartsra. Benne voltam ebben a közegben, éreztem a lehetőséget és bátor döntésnek tűnhet a rétegsportágak felé fordulni, de ez az egy esélyem volt.
Volt olyan könyv, amelyik miatt felrúgtad ezt a koncepciót? A 2020-as Michael Jordan életrajz ilyennek tűnik. Ott a Netflix-sorozat hullámát lovagoltad meg?
Nem. Ez egy érdekes sztori. Még jóval a sorozat megjelenése előtt megvettem a könyv jogait. Évek óta csend volt Jordan körül, a sorozatnak híre sem volt még, úgyhogy mindenki azt mondta, teljesen felesleges ebbe fektetni. Ráadásul a teljes mű több, mint egymillió karakter, tehát nagyon drága az előállítása a fordítási és egyéb költségek miatt. Azonban éreztem, hogy Jordannek hatalmas kultusza van, például a Paris Saint-Germain mezén nem a Nike, hanem a Jordan logó szerepelt. Úgyhogy kellett egy kis bátorság ebbe belevágni, de nagyon jól sikerült az időzítés, mert a The Last Dance által kiváltott érdeklődési hullám előtt még jó áron vettem meg a jogokat. Később ezt már nem engedhettem volna meg magamnak. Végül amikor elindult a sorozat, sietnünk kellett, hogy mindent befejezzünk és időben kijöjjön a könyv. Nagyot szólt, sikerlistán szerepelt, újra is kellett nyomni.
Azóta sok kosaras könyvet kiadtam, Kobe Bryant, Scottie Pippen, LeBron James és most van a boltokban Shaquille O’Neal önéletrajza. A többi kiadó nem érezte meg ennyire a sportág erejét. Belenyúlnak néha a kosárlabdába, de ők nincsenek annyira benne a sportban, mint ahogyan én sem adok ki receptkönyveket.
Kialakult tehát a koncepciód, rendszeresek lettek a sport témájú könyveid. Ekkor indítottad el a webshopodat is, hogy legyen egy saját felületed, ahol értékesíted őket?
Na, igen, ez szintén egy érdekes történet. A webáruház Sportkönyvek.hu néven fut és ez korábban egy házaspáré volt, akik sok könyvemet árulták. Jó kapcsolatban voltunk, sokat beszélgettem velük, és tudtam, hogy nincs elég idejük foglalkozni vele. Úgy gondoltam, hogy jobban fel lehetne építeni, ráadásul ez akkor éri meg igazán, ha vannak saját kiadású könyveid is, nem csak másokét árulod. Szerettem volna egy saját webshopot és mielőtt magamtól belevágtam volna, felajánlottam nekik, hogy megvásárolom. Végül megegyeztünk és készlettel együtt megvettem a Sportkönyvek.hu webshopot. Mindenki jól járt, mert két sportkönyves webshopot nem bírt volna el a piac.
Ha jól követem az idővonalat, akkor az időzítés nem is lehetett volna jobb, mert a Covid19-járvány előtt történt.
Ezt előre nem lehetett tudni, de a 2020-as év valóban sokkal jobb forgalmat hozott online, mint a 2019-es. A Sportkönyvek.hu azóta is szépen fejlődik. Ez egy csapatmunka, kiváló kollégáim vannak, a marketingben és a keresőoptimalizálásban pedig az Intense Media segít.
A hazai és a nemzetközi piacról egyaránt szemezgetsz. Vannak olyan könyveid, amelyeket nálad írnak a szerzők, és sok a külföldi eredetiről fordítás is. Mi alapján állítod össze portfóliódat? Járod a nemzetközi vásárokat és lecsapsz az ígéretes címekre, vagy az eddigi tapasztalataid alapján utánamész azoknak a témáknak, amelyekben potenciált látsz?
Tulajdonképpen a saját jogok és a vásárolt jogok között próbálom megtalálni az egészséges arányt. Szükség van a külföldi licenszre, mert noha imádjuk a sportot, kicsi ország vagyunk, nincs annyi sztár, nemzetközi szintű klasszis, akiről írni lehetne, hogy az eltartson egy kiadót. Arról nem beszélve, hogy egy híres külföldi sportolóról, klubról egy magyar szerzőnek csak másodlagos információja van. Az Arsenalról a csapat hazai szakértői sem tudnak olyan könyvet írni, mint az előkészületben lévő Arteta Ágyúsai, egyszerűen azért, mert nem jutnak be az edzésekre, vagy az öltözőbe, nincs olyan közvetlen kapcsolatuk a klubbal, mint egy londoni újságírónak.
Én egyébként
Ezt mutatja az Olvasd a játékot! nagy sikere is. Szabó Christophe említette, hogy franciául létezik egy foci elemzős könyv, én pedig felvetettem, hogy írják meg magyarul. Végül Soós Márkkal és Szabó “Peet” Péterrel lett teljes a stáb, és óriási sikert hozott a könyv, amihez hozzájárult a hazai ismertségük, erős jelenlétük a médiában. Ha a francia verziót fordítottuk volna le, közel sem biztos, hogy ilyen nagyot szól.
Mára a kiadóm eljutott egy olyan szintre, hogy a hazai sportolók és szerzők tudják, jó színvonalat képvisel, így az is előfordul, hogy ők jönnek hozzám. Például a Nagy Viktorról szóló Ma nem! ötletével a szerkesztő, Dobos Sándor keresett meg engem. Az már egy más téma, hogy korábban vízilabdáztam, így az a szívem csücske és örömmel vágtam bele.
El tud ragadni téged is az érzelem, ha a kedvenc sportágadról, sportolódról van szó?
Nyilván extra érzelemmel kötődök ahhoz, ha vízilabdáról, vagy teniszről van szó, ilyenkor kevésbé figyelem a megtérülést. Amúgy sem a pénzt nézem először. Természetesen olyanba nem megyek bele, amiről tudni lehet, hogy nem fog működni, de sohasem azt számolom, hogy egy könyv mennyit hoz majd. Az számít, hogy mennyire érdekel a téma, mennyire izgat a feladat. Úgy működik ez nálam, mint a sportban. Ha van egy kihívás, felkészíted magad, beleteszed a munkát, jól elvégzed a feladatodat, akkor az általában meghozza a gyümölcsét. Ilyenkor is lehet kudarc a vége, nekem is volt, ami nem sikerült, de szerencsére nem ez a jellemző.
Nálad minden könyv nyomtatott formában jelenik meg. A többi formátumról, az e-könyvről és a hangoskönyvről mi a véleményed?
Nincs egyébként rossz véleményem az e-könyvről, de úgy látom, hogy bár volt egy felfutása, nem hozott nagy áttörést sem itthon, sem külföldön. Az e-könyvnél azt szokták nagy előnynek kiemelni, hogy nálad lehet akár több száz könyv is digitális formában, viszont az ember úgysem olvas egyszerre egy-két könyvnél többet. A számok is azt mutatják, hogy az e-könyvek nem fogynak nagy példányszámban.
A hangoskönyvben sokkal nagyobb fantáziát látok, mert nagyon gyors a világ. Ha van időd és leülsz olvasni, akkor nyomtatott könyvet veszel elő. De ha nincs időd, akkor inkább hallgatni tudsz valamit a sok más tevékenység, futás, főzés, vezetés közben.
Bár én nagyon ritkán hallgatok hangoskönyvet, tetszik az, amikor a szerző, vagy egy ismert színész olvassa fel a művet, mert annak hozzáadott értéke van. Például, ha egy sportoló felolvasná az önéletrajzát, az elég extra lenne szerintem.
Igen, mert akkor már kialakulhat a hangoskönyv verzió iránt is az a fajta érzelem, amiről az előbb beszéltem.
Mik a terveid a jövőre nézve?
A kiadóknak jellemzően olyan céljaik vannak, hogy minél több könyvet megjelentessenek, minél magasabb példányszámban. Egy általános kiadónak nagyobb a mozgástere, mert bármilyen témában és korosztálynak lehetnek kiadványai. Én ezt tematikus kiadóként nem engedhetem meg magamnak. Hiába szeretnék sok könyvet megjelentetni, nem születik minden évben egy Cristiano Ronaldo, vagy egy Roger Federer. Jelenleg évi 12-13 könyv jön ki nálam, ezt a számot szeretném feljebb vinni. Viszonyításképpen akár még egy közepes hazai kiadó is megjelentet ennyi címet egy hónap alatt. Arra azonban büszke vagyok, hogy a számok alapján Magyarországon az élmezőnybe tartozok a kiadott cím per eladott példányszám, vagy forgalom mutatóban.
A másik tervem, hogy szeretnék külföldi piacra lépni. Az osztrák és a német piacban gondolkodom, mert földrajzilag közel vannak és jól beszélek németül. Sokkal különlegesebbnek tartom, mint az angol nyelvű piacot. Az angol egy globális és telített piac. Ugyanakkor a német is erős piac, és nagyon szeretik a sportot, értékelik a minőséget, szóval jó kihívás lenne.
Milyen formában tervezed a német piacra lépést?
Megtettem az első lépéseket a már említett Olvasd a játékot! németül történő megjelentetésére. Volt külföldi érdeklődés, de nem a jogot szeretném eladni más kiadónak, hanem én szeretném kiadni. Ausztria közel van, vannak kapcsolataim, jövő nyáron labdarúgó Európa-bajnokságra kerül sor Németországban, amelyre az osztrák válogatott is kijutott, úgyhogy több tényező is afelé mutat, hogy működhet a tervem. Ausztriából aztán már könnyen átvihető a könyv Németországba, még akkor is, ha az előbbi a kisebb piac. Van átjárás a két ország között, a nyelv ugyanaz, az labdarúgás szeretete itt is, ott is megvan, a téma pedig semleges, mert nem egy osztrák sportoló önéletrajzáról van szó, hanem egy általános, labdarúgást elemző könyvről. Németországban kezdeni túl nagy vállalás lenne, mert bár sokkal magasabb példányszámokkal dolgoznak, azok a költségek is sokkal nagyobbak, amelyeket egy kiadónak előre kell finanszírozni. Szeretném ezt jól megcsinálni, aztán a következő lépéseket majd az eredmény ismeretében tervezem meg.
A könyv koncepcióját viszed a német piacra, tehát helyi foci elemzőkkel íratod meg újra, vagy a magyar eredetit fordíttatsz le németre?
Jó elképzelés a helyi szakértők felkérése, de mivel szeretném, ha a boltokban lenne a nyári labdarúgó-Eb előtt, arra már nincs idő. Fordítás lesz, amelyet nehezít, hogy tele van olyan szakkifejezésekkel, amelyeket minden nyelvben másként használnak, de úgy gondolom, hogy működni fog. Arra kifejezetten odafigyeltünk az eredeti műnél, hogy ne magyar, hanem nemzetközi példák szerepeljenek benne, így nem kell átdolgozni, legfeljebb egy picit frissíteni rajta. Fontosabb feladat úgy tálalni a témát, hogy azt érezze a piac, ilyen könyv még nem volt. Jelent már meg németül hasonló szakmai kiadvány, de van egy piaci rés, amelyet az Olvasd a játékot! be tudna tölteni. Ráfizetni nem szeretnék, de a pénzügyi várakozásoknál erősebb motiváció számomra, hogy tanuljak, és megtapasztaljam, miként működik egy idegen könyvpiac.