Mindhárman jól ismert nevek vagytok a hazai sport üzleti, sportszponzorációs színtéren, de azért kérlek, pár mondatban mutatkozzatok be, mondjátok el, mi a szakmai hátteretek.
Pehl Bernadett [PB]: Azt nem tudom megítélni mennyire jól ismert a nevem, de ha ez párosul azzal a tartalommal, amit Dirk Gerkens mondott nekem egy munkamegbeszélésen: “Bernadett, nővel sportról ilyen jót még nem beszélgettem” – akkor nekem oké. Alapvetően tévésnek tartottam magam még pár hónappal ezelőttig is, de ez mostanában változik. Szeretném, ha az ügyfeleink és a szakmai közeg is elismerné idővel a törekvéseinket. Nagyon sok helyen jártam a világban, sokféle embert volt szerencsém megismerni, a kíváncsiságomat semmi és senki nem tudja kielégíteni. Képes vagyok bármiért lelkesedni. Dénes András gyakornoka voltam majdnem 30 éve a Nemzeti Sportnál és vezettem sportcsatornát. Széles a paletta, nem emelnék ki most semmit, még akkor sem, ha a szívemhez állnak közel pillanatok vagy projektek.
Dr. Kassay Lili [KL]: A magyarországi szponzoráció “egyszer volt” hőskorában, anno megalapítottuk a Szponzorációs Asztaltársaságot. Fazekas Ildikóval, Csifári Tiborral, Kőszegi Andrással és még néhány nagyon kedves “harcostársunkkal” több nemzetközi szponzorációs konferenciát is szerveztünk. Hittünk benne. Tettünk érte. Sokat tanultunk. Én is igyekeztem felvértezni magamat tudással, nemzetközi képzést követően szponzorációs auditori “jogosítványt” szereztem, több multinacionális cég szponzorációs szerződéseit segítettem kialakítani, például a kézilabdával és a jégkoronggal való együttműködésre. Vagy bankok szponzorációs tevékenységét auditáltam akár sport, akár a kultúra különböző területein tett szerepvállalásaikkal kapcsolatban. Néhány évig szorosabban együtt tudtam működni az Európai Szponzorációs Szövetséggel [ESA] is. A világ aztán sokat változott, alakult, a szponzorációs folyamatok gyengébbé váltak. Most újra nekilendülünk, mert úgy látjuk, rengeteg minden fejlődött, alakult a szponzorációban érintettek várakozásaiban, elképzeléseiben, működésében és üzleti környezetében. Új időszak, új lehetőségek.
Dion András [DA]: Az én nevem valóban jól cseng, köszönhetően Céline Dionnak. (nevet) Korábban sales és marketing területeken töltöttem be vezető pozíciókat, amikor a Szerencsejáték Zrt. sportmarketing osztályának vezetését feladatként megkaptam. Itt öt sportág – labdarúgás, kézilabda, vízilabda, kosárlabda és jégkorong – sportszervezeteinek és szövetségeinek sportszponzorációjáért feleltem. Ezek az évek sokat adtak számomra mind szakmailag, mind emberi kapcsolatok terén, és bár eleinte nem gondoltam volna, de a személyiségem morális fokmérője is lett a cégnél eltöltött utolsó időszak. Az SZRT-t követően sportmarketing projektekben vállaltam szerepet, többek között az Újpest FC marketing és kommunikációs auditját koordináltam. És egyáltalán: nincs olyan vetülete a sportbiznisznek, ami ne keltené fel az érdeklődésemet.
Milyen a kapcsolat fűz össze titeket, hogyan találtatok egymásra?
PB: Lili a tanárom volt a TF-en. A tanár-diák kapcsolatból lett egy remek baráti és emelt szintű szakmai kapcsolat, ugyanis, amikor hokicsapatot vittem, ő volt az első, akinek elmondtam az ötleteimet, és kértem rá, hogy legyen kritikus és kemény velem. Andrist a jégkorongnak köszönhetem. Ő volt a Szerencsejáték Zrt.-ben a kapcsolattartónk anno és bátortalanul egyszer megkérdeztem, hogy a szünetek közti játékokhoz a cége felajánlana-e nyereményeket. Másnap a jégcsarnokban voltak a csomagok. Andris aztán céget váltott és finoman jelezte, ha belevágnék egy sportmarketinges bizniszbe, szívesen csatlakozna.
DA: A Berivel való ismeretség valóban a SZRT-nél eltöltött időszakomra nyúlik vissza. A sportmarketing területet vezettem és részletes rálátásom volt több mint 100 sportentitás marketing és kommunikációs tevékenységére, így a Vasas jégkorong ambiciózus törekvéseire is.
Lili hozzám Berivel együtt “érkezett”, tapasztalata és elméleti tudása bődületes. Izgalmas, folyton vibráló elegyet képez a hármasunk.
Mi motivált titeket közös cég alapítására?
PB: Bár a cég saját tulajdon, Lilivel és Andrissal mindent megbeszélek. A korrekt üzletmenet mellett, egy szakmaiságon alapuló vállalkozást építeni önmagában klassz dolog. Főképp, hogy volt idő, amikor a sportszponzoráció élesebb és csillogóbb terep volt mint ma, amikor valóban úgy érezhette a benne szereplő alany, hogy ő is a szórakoztatóipar része. Az üzleti sikereken túl ez is motiváció, hogy újraélhessük ezeket a momentumokat.
Kinek mi szerepe az ügynökségen belül?
PB: Klasszikus ügyvitel, ügyfelek akvirálása, tárgyalás mindkét oldallal – sportszakma és reklámszakma, olvasás, olvasás és olvasás. Folyamatosan monitorozom a külföldi példákat, bár ebben Andris a szakértő. Messze vagyunk még Magyarországon a többség által várttól, de készen kell állni.
KL: Hosszú évek óta foglalkozom sportüzleti kérdésekkel. Idővel rá kellett jönnöm, hogy a sportszervezet-média-szponzor együttműködésében az első lépést mindenképpen a sportszervezetnek kell megtennie. Ők hozzák létre a sportélményt, a sportszolgáltatást, alakítják ki és éltetik a szurkolói kapcsolatot. Nagyon sok szereplőt érintő, komplex folyamat. Ennek a rendszernek a működését, a szereplőkkel való együttműködési lehetőségeket, a tervezett programok megvalósíthatóságát, a kooperáció megalapozását tudom hozzátenni a gondolkodásunkhoz, tevékenységünkhöz.
DA: Márka aktiválás terén mindenevő vagyok, a hazai és külföldi esettanulmányokat egyaránt keresem, és nem csak a sportmarketingben. Hiszek az adatvezérelt megközelítésben, de a kép akkor lesz teljes, ha hallgatunk az ösztöneinkre is. A megoldásainkat személyre szabjuk, persze vannak általános, el nem hagyható elemek a szponzorációs ökoszisztémában, amelyek nélkül nincs elégedett sportszervezet, és nincs elégedett szponzor. Az igények sokfélék, a lehetőségek is, a megoldásainkat ehhez a koordináta-rendszerhez igazítjuk.
Milyen célokkal kezdtetek bele a közös munkába?
PB: Ismét kapcsolódjon üzleti alapon a sportvilág és a reklámszakma. Egyelőre költségnehéz a sztori, de tudom, hogy lesz ez még így se. Elengedhetetlen, hogy a céges célokon kívül legyenek egyéni célok is. Az unokahúgom óriási hatással van rám nap mint nap, szeretném, ha egy olyan klubban sportolna, amit a nagynénje patronált ilyen-olyan módon.
KL: Az egymást kiegészítő és erősítő közös munkánk esélyt adhat arra, amit korábban egyedül nehezen, illetve idővel már nem tudtam elérni: találkozni olyan sportszakemberekkel, akik tudatosan építkeznek, és összekapcsolják a sportszakmai kérdéseket az üzleti működéssel. A sportszolgáltatás, a sportüzlet lassan, hosszú évek alatt épül fel minden egyes klub életében. Ez egy összetett, “bevállalós” szakma, komplex gondolkodást kíván. Számtalan példa van a nagyvilágban, hogy nem lehetetlen álom. Öröm lenne itthon is ilyen partnerekkel dolgozni. A mi csapatunk olyan szerencsés összeállítású, hogy tudnánk támogatni, segíteni a munkájukat.
DA: Minden megbeszélésünk, ötletelésünk inspirál, a vektoraink egy irányba mutatnak. Állandó, magas üzemi hőfok jellemzi az InScope-ot, minden adott ahhoz, hogy valódi értéket teremthessünk. Baromi jól tudom érezni magam attól, ha azt látom, hogy az ügyfeleink elégedetten vesznek részt a közös munkában, mi több, élvezik is azt. Ezt az érzést keresem, ez hajt előre.
A cég honlapján található információ szerint az InScope Consulting megalakulásának története 2022 karácsonyára nyúlik vissza. Nem egy szokványos háttérsztorinak tűnik. Mit lehet tudni a részletekről?
PB: Bizalmas. Főképp az összeg miatt, de a terület is érzékeny. Őszintén úgy volt, ahogy a honlapon olvasható. Viszonylag kiterjedt a kapcsolatrendszerem és van, akinek karácsonykor is felveszem a telefont. Na, ez egy ilyen eset volt. Miután az atlétikai világbajnokság szervezőbizottságában dolgoztunk éjjel-nappal azidőtájt, kevés időm jutott a barátom által felvetett kérés érdemi részére. Ugyanakkor nagyon mozgatott, hogy miért nem lehet professzionális alapon eljuttatni egy üzenetet a magyar sport világába. Sokat agyaltam rajta, majd januárban bementem a főnökömhöz, elmeséltem neki, hogy izgat ez a sztori. Az volt a kérése, hogy az atlétikai vb végéig legyen takaréklángon a projekt. Így indult.
2022 karácsonyának időszakában még úgy tűnt, hogy az immár 12 éve futó látvány-csapatsport támogatási adóprogram, vagyis a TAO-rendszer érvényességi ideje 2023. június 30-án lejár. Aztán 2023 februárjában Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár bejelentette, hogy az Európai Bizottság határozata értelmében további hat évig, 2029 júniusáig folytatódhat a program. Hirtelen nagyot változtak a jövőbeli kilátások, ez hogyan hatott a terveitekre?
PB: Újra kellett írni. Épp New Yorkban voltam, az utolsó simításokat végeztem az üzleti terven, amikor megláttam a videót az államtitkár úr Facebook profilján, amiben bejelenti a hírt. Azonnal hívtam Andrást és Lilit, hogy most mi legyen. Kb. 12 órát “marcangoltam” magam, majd a Central Parkban elkészítettem az InScope első fotóit. Úgy voltam vele, ha már beletettem egy csomó időt, energiát, nézzük meg mit lehet ebből kihozni a TAO-környezetben. Gyakorlatilag kész volt a teljes arculat, a jogi procedúra már elindult, lebeszélt megbeszélések voltak kint. Az idei terv alapjának a maximálása volt a cél. Jól állunk.
KL:
Gazdasági társaságként elvileg nem is gondolkozhatnának másként. És ez nem elmélet! Ezek a sportágak beágyazottak a nemzetközi életbe. Ennek megfelelően a költségszint sem feltétlenül a magyar piachoz igazodik (bár abból kellene kitermelni). De hogy a közel teltházas szurkolói kapcsolatot kell kiépíteni, és arra alapozva felépíteni az üzleti tevékenységüket – gazdasági társaságtól való elvárás. Így a közösségi forrásoknak is nemcsak a helye, hanem oka is megvan vagy meglenne a helyi közösség látványos jelenléte, érzelmi elköteleződése és figyelme okán. Ezen gondolkodás miatt engem személy szerint a TAO soha nem izgatott. Az annál jobban, hogy ki mit akar belőle kihozni, felépíteni.
DA: Pozitív fickó vagyok, nem rengetett meg a hír. Egyetlen percig nem gondoltam, hogy egy ilyen döntésnek az legyen a következménye, hogy rögtön az elején megtorpanunk, és nem folytatjuk azt, amit elkezdtünk. Fontosnak tartom leszögezni, hogy nem vagyunk TAO ellenesek, de mi olyan professzionális szponzor-szponzorált viszonyrendszert építünk, amely túlmutat a TAO keretein. Bájos és olykor nélkülözhetetlen a mecenatúra, de az üzleti alapú szponzoráció, amit az InScope képvisel, más kávéház.
Több, mint 15 éve vagyok benne a magyar sportmarketing életben és az a tapasztalatom, hogy a TAO-rendszernek köszönhetően az üzleti alapú szponzoráció gyakorlatilag megszűnt. Más csatornákon áramlik a pénz a magyar sportba, így ha voltak is az elején, a teljes körű szponzorációs szolgáltatást nyújtó ügynökségek kikoptak a piacról. Milyen kérdéseket kellett letisztáznotok az üzleti modell megalkotásakor?
PB: Erre Lili tudja a legjobb választ adni. Ha én mondom, abból csak a baj van. Számos konfliktusom van abból, hogy ki – mit – miért ért úgy, ahogy. De a legplasztikusabb az esport-os példám. Az esportot figyelmen kívül hagyni olyan, mintha nem vennénk tudomásul, hogy az AI jelen van. Egy felmérés szerint a felnőtt lakosság közel 60%-a szokott játszani videojátékokkal, az esport közösség költése is jelentős, 70 milliárd forint körül mozog éves szinten. És meg kell mondjam, ahogy arról beszélünk sokszor egymás között, hogy edukálunk a területeinken, ez a szegmens is olyan kérdéseket vet fel, amiken érdemes elgondolkodni. A TikTok vagy a Youtube olyan platformok, ahol a vásárlókat erősebb impulzusok érik, ott ki kell szolgálni őket. De hogy mást mondjak. Egy sportszervezet vezetőjének ma itthon a metaverzumról beszélni szinte lehetetlen kihívás, hiszen sokszor a mezszponzor megoldásnál véget is ér a beszélgetés. Tisztelet a kivételnek.
KL: A TAO-val kapcsolatos felvetésbe unos-untalan beleszaladunk mi magunk is, és tagadhatatlan, hogy majd’ mindenkinek ez az érve a szponzoráció hiányára. Én amellett, hogy ezzel a meglátással egy bizonyos szempontból egyetértek, határozottan vitatkozom is. A vita tárgya annak a kérdésnek a megválaszolása, ki tudja-e szolgálni a sportszektor a helyi vagy az országos szponzorokat a maga által generált lojális szurkolótáborán keresztül.
Nagyon kevés a hiteles, tartalmas, tehetséges és izgalmas produkció, amit a közönsége is megtalál, visszaigazol. A szponzor számára ugyanakkor ez az üzleti kapcsolat alapja. Amelyik sportszervezet így fel tudja építeni a közönségét, és elnyeri a szívét, az már képes a céges partnerét is kiszolgálni. Amennyiben ez a sok “ha” megvalósul, van szponzori kapcsolat. És ennek semmi köze a TAO-hoz. Az a cégek adózott nyereségének becsatornázása, lényegében már nem a cégek pénze. Nem fáj annyira, ha nem talál közönségre. Ugyanakkor nagyon értékes működtetési feladatok támogatására kiválóan alkalmas. Ez a két mondat azonban azonnal rá is mutat az árnyoldalára, arra, hogy könnyen elkényelmesedik a klub a közönsége, a helyi közössége megnyerésével, hisz a szurkolói kapcsolat és az ebből származó közvetlen, illetve közvetett bevételek nélkül is biztosítható az alapműködése. A TAO egy nagyon fontos és hasznos eszköz az évről évre történő működtetésre, és nagyon komoly lehetőség lehetne a hosszú távú építkezésre.
Közel 10 éve külföldön élek és a magyar piacot a nemzetközivel összehasonlítva nagy különbségnek tartom, hogy a TAO-rendszer nemcsak a hazai sportszervezetek esetében csökkenti a motivációt az üzleti alapú szponzorációra, hanem a cégek is inkább máshol költik el a marketing büdzséjüket, mert a TAO-rendszeren keresztül adott összegen felül már nehéz megindokolni a sportbeli költést. Tehát míg külföldön a céges és a sport oldal egymást húzzák felfelé, mert mindig többet szeretnének kihozni a szponzori kapcsolatból, addig Magyarországon egyik fél sem igazán érdekelt ebben. Hogyan lehet ezt az ördögi kört megtörni?
PB: Őszintén? Nem akarok én semmit megtörni. Aki akar magának támogatót, szponzort, hosszú távon nem lesz más útja. És az üzleti szférának sem lesz más megoldása erre. Most egy hibrid világot élünk, le fog ez tisztulni. Türelem.
KL: A TAO-rendszer az utánpótlás életében nagyon meghatározó és kiszámítható kereteket ad.
A szenvedélyes, elragadtatott és elkötelezett teltház csakis a befogadó város apraja-nagyja támogatásával tud létrejönni. Értékekre, élményekre, helyben elismert sporteredményekre és nem utolsó sorban sportüzleti kiszolgálásra támaszkodva találja meg a leendő szponzor a számításait.
Hol kapcsolódtok be ebbe a komplex rendszerbe? Mi az egyedi értékajánlatotok, amit a sportszerveteknek és a sportban érdekelt cégeknek nyújtotok?
PB: Van olyan sportszervezet, amely meg tudja fogalmazni a saját értékeit és ahhoz keres támogatót, de nagy számban tapasztaljuk, hogy van, aki tévúton jár. Ebben is próbálunk segíteni, azon túl persze, hogy arra sarkalljuk – akár privát beszélgetésben is – a vezetőket, hogy ebben a kiemelt finanszírozási státuszban lenne idő azon elmélkedni, mit tehetnének ők azért, hogy vonzóvá váljanak. Egy időben az volt a mondás – talán mindannyian emlékszünk, hogy “data is the king”. Nos, itt az idő, hogy ez a szemlélet beszivárogjon a sportba is. Erre persze költeni kell, de ennek a befektetett munkának idővel bőven meglesz az eredménye.
Induló ügynökségek esetében az első ügyfelek megszerzése mindig kulcskérdés. Ti nagyon jó kapcsolatrendszerrel rendelkeztek, mennyire segített ez a kezdeti lépésekben?
PB: Ez is relatív. A legnehezebb talán az volt a kezdeti szakaszban, hogy a reklámpiaci szereplőknél nyilvánvalóvá tegyük: a TAO nem szponzoráció. Ebbe a jelenlegi rendszerbe, ha hívhatom annak, belekényelmesedett mindkét oldal. A csapatok a legritkább esetben kopogtatnak szponzorért, a reklámozó pedig odaadta ugye a TAO-t. Szeretek nyerni, és tudom, hogy hosszú távon nekem lesz igazam. Akadt barátom, aki két hónap után hívott fel, hogy túl a lelkesedésemen, a szakmaiság is tetszik neki, menjünk be hozzá prezentálni. Maradjunk annyiban, ha ezeket a csekkeket be tudjuk váltani 2024-ben, minden szereplő nyer.
Visszatérő elem a válaszaitokban az edukáció fontossága – a sport és a vállalati szektor felé egyaránt. Milyen hatással van ez a munkátokra?
PB: Lassítja. Nem is kicsit.
DA: A sport – akár egyetemesen, akár sportág specifikusan nézzük – különleges közeg, ezt a közeget érteni kell. Aki a sport nyelvét nem beszéli, annak idegen lesz ez a terület, mint potenciális befektetési lehetőség. Az a tapasztalatom, hogy így hendikeppel indul a sport a cégek szponzorációs stratégiájának megalkotásakor, ugyanis téves prekoncepciók gyakorolnak kedvezőtlen hatást a vállalati döntéshozókra. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy nem edukálunk – megtesszük, holott optimális esetben nem ez lenne az elsődleges feladatunk.
Hogyan választjátok ki az ügyfeleiteket?
PB: Leültünk hárman és írtunk egy listát arról kikkel szeretnénk együtt dolgozni. Fontos szempont volt, hogy a belső erőforrásainkat felmérve kitűzzük a képviselhető sportszervezetek létszámát, ez nem lehetett több tíznél, optimálisan hét-nyolc, és ugyanilyen súllyal esett a latba a fejlődés képessége, a támogatókkal való együttműködés lehetősége. Több hétig analizáltuk a klubokat, a szövetségeket. Voltak persze preferáltak és volt olyan sportág is, amire azonnal nemet mondtunk, mert látva az elmúlt években tett lépéseiket, időpazarlás lett volna bevonni azokat a mi inkubátor projektünkbe. Akadt sportág, amit én nagyon szerettem volna, közel is volt a megállapodás, de a szövetségben az egyik elnökségi tag azt mondta az elnöknek, hogy májusban alakult a cégünk, ezért ne írja alá. Ez is sokat elmond az itthoni döntési mechanizmusokról. Szerettük volna lefedni az országot, ez sikerült. A legszebb az, hogy tízből nyolc sportág azt mondja, amíg az állam dotálja, addig minek költsön profi marketingesre, sajtósra, így is működnek. Idővel jön majd a felismerés, hogy nem tud kommunikálni a reklámpiaccal.
Paksi labdarúgás, debreceni kézilabda, szentesi vízilabda, szombathelyi esport, országos röplabda. Valóban sikerült lefedni az országot és a sportágak széles spektrumát. Miért volt ez fontos számotokra?
PB: Elsősorban azt vizsgáltuk, hogy mivel érünk el nagyobb hatásfokot első körben. Unikális tartalommal vagy területi lefedettséggel. Utóbbi mellett több érv szólt, nem mellesleg arra is lehet egyedit alkotni, plusz könnyebb az ügynökségekkel is volumenben gondolkodni.
DA: Sportágakat tekintve ez most a mi ”short listünk”, de a radarunk látókörében más sportágak is szerepelnek. A sportszektort folyamatosan monitorozzuk.
Elsősorban csapatsportokra fókuszáltok, vagy egyéni sportolókkal is terveztek dolgozni?
PB: Egyéni sportolókkal nem tervezünk a közeljövőben dolgozni.
Mi a helyzet a vállalati oldallal, számukra milyen szolgáltatásokkal tudtok hozzájárulni a sportszponzorációs tevékenységük sikerességéhez?
PB: Rengeteget beszélgetünk és bár ez tűnhet időrablásnak is, nem az. Elsősorban visszajelzést adunk arra vonatkozóan, hogyan áll a sport világa mostanság. Azt gondolom a vállalatok remek marketinges szakemberekkel dolgoznak, ha van egy jó ötlet kizárólag rajtuk és a sportszervezeten múlik, miként realizálódik a kampány, az idea megvalósítása. Mi kapocsként funkcionálunk a két oldal között.
Milyen eredményekre vagytok eddig a legbüszkébbek?
PB: Amit kitaláltunk, működik. Hoztunk össze szövetséget és klubot támogatóval és kiállítottuk a számlánkat. A szituáció a két szereplő között win-win. De ha ennél magasztosabb kell, mindenképp a debreceni női kézisek sztorija jut eszembe, hogy nulla korábbi ismeretséggel, ma úgy beszélgetünk a csapat ügyvezetőjével a hosszú távú célokról, mintha közös homokozónk lett volna az elmúlt 20 évben. Zsoltot [Ábrók Zsolt – a szerk.] 10 hónapja ismerem, inspiráló pasi és megtehetné, hogy ül a babérjain, de úgy hajtja a debreceni sportéletet, hogy néha csak pislogok. A DVSC SCHAEFFLER őszi eredményei pedig önmagukért beszélnek.
DA: Az elmúlt közel egy év alatt megtett útra mindenképpen büszkék lehetünk, a piac pedig mindezt validálja. A sportportfóliónk szereplői bíznak bennünk, és ez a bizalom kölcsönös. Hogy egy NB1-es labdarúgó csapat is bizalmat szavaz nekünk részeredmény, de olimpiai bajnok vezette vízilabda klubot is képviselünk immáron. Mára eljutottunk oda, hogy a sportszervezetek keresnek meg bennünket, hogy képviseljük őket, professzionális szponzori kiajánlót készítsünk nekik, mert bizony egy ilyen door opener prezi sem áll minden klubnál rendelkezésre. A bizalom nagy kincs, megpróbáljuk közösen magasabb szintre emelni a termékeiket.
Mikor jött el az a pillanat, amikor azt éreztétek, hogy működni fog az elképzelésetek, és a piac vevő az elgondolásotokra?
PB: Azt hiszem az első felismerés az volt, amikor egy klubnál és egy szövetségnél tett látogatásunkat követő két hétben aláírt szerződésünk volt. Onnantól az már nem volt vicc. A Magyar Röplabda Szövetség ügyvezetése amellett, hogy profi és innovatív, azonnali visszaigazolást adott a prezentációnk 12. percében. Jövőre nagy terveink vannak közösen, piaci támogatók bevonásával, de nem szeretnék előre szaladni. Lépésről lépésre haladunk.
Milyen célok elérését tűztétek ki a következő egy évre?
PB: Bővíteni kell a csapatot házon belül és megszilárdítani a helyünket a piacon. Alternatívát kínálunk, opciót, segítséget a kapcsolatra szolgáltatás formájában. A piac pedig eldönti, hogy ezen a csatornán keresztül belép-e a magyar sportba, továbbá a közeg befogadja-e a proaktív megoldásokat. Minden olyan kompetencia megvan a cégen belül, amire ma egy magyar sportszervezetnek szüksége lehet. Egyben. Bővíteni kell idővel.
DA: A gazdasági környezet turbulens, és érdemi változás ezen a téren nem várható 2024-ben sem. Egy évvel ezelőtt óvatosság és bizonytalanság volt jellemző a cégek 2023-ra tervezett reklámköltéseire, most pedig úgy tekintünk vissza erre az évre, hogy vannak médiumok, amelyek Q4-re nem tudnak több hirdetést befogadni, ki is tették a megtelt táblát az ajtajukra. El kell érnünk, hogy hirdetői oldalon a marketing budgeteknek legyen sportszponzorációs lába is.
KL: A belső munkamegosztásunkhoz hasonlóan a céljaink is szorosabban kapcsolódnak a saját “területünkhöz”. Én két-három meghatározó sportszervezettel kialakított valódi szakmai-üzleti együttműködés sikeres megvalósítását várom. Olyan sportszervezetekkel való sportmarketing és szponzorációs munkát, akikkel nemcsak gyümölcsöző a tevékenységünk, de akik a vállalatszerű működésükkel más sportszervezeteknek is mintát, példát jelentenek.
Mik a legfontosabb terveitek a következő időkre, hova szeretnétek eljutni a következő 2-3 évben?
PB: Varga Attila alias Sixx egykori tévés kritikus kedves ismerősöm. Azt mondta egy interjúban azt szeretné, ha a sport és online kapcsán mindenkinek a Network4 jusson az eszébe. Nos, ha sport és szponzoráció, akkor az InScope.
Fotók: Tumbász Hédi