Simor Miklós, sportjogász vendégcikke
Ugyan a résztvevők egymást félrelökve cáfolják a tárgyalásokat, de a szaksajtó nem veszi le a napirendről a szuperliga megszületésének lehetőségét. Ha megszületik, akkor a futballról alkotott képünk megváltozik majd. Sőt, szurkolni sem úgy fogunk, mint annak előtte.
Mint ismeretes, a német der Spiegel magazin kutatásai alapján 11 európai klub kilépne az Európai Labdarúgó Szövetségből [UEFA] és néhány meghívott csapattal együtt egy topsorozatot indítana. Az indokok közül talán kettő igazán fontos:
- Egy-két élcsapat messze kinőtte a hazai bajnokságát, ezért miért ne ezek az igazán nagyok harcoljanak egymás ellen.
- Ezzel a bevételeket is jelentősen a javukra lehetne átcsoportosítani, mert egyrészt ezek a csapatok generálják a bevétel döntő többségét, másrészt így kevesebb csapat között kell elosztani a jövedelmet. Ma még nem tudni, hogy valójában lesz-e ebből valami. Az azonban biztos, hogy amennyiben lesz, úgy emiatt jogi feladat is lesz dögivel.
Az ötlet szerint a szuperligát Spanyolországban jegyeznénk be. Emiatt szükséges lesz egy, a mostanitól eltérő ligaszabályt alkotni. A jogok értékesítésének szerződéses viszonyait is meg kell teremteni. Nemcsak a jogok egzakt értékesíthető részének kidolgozásával, hanem azok tényleges eladásával is jelentős szerződés-pakettek készülnek majd. Ezzel kialakul(hat) a keretrendszer, de azt fel kell tölteni tartalommal. Ez utóbbi azért nehézségekbe ütközik majd. Az egyesületeknek el kell hagyniuk a saját hazai bajnokságukat. Ha máshol nem, itt az UEFA-nak már ténylegesen lesz egy-két keresetlen szava.
Ha a klubok kikerülnek az UEFA hatásköréből, akkor könnyen elképzelhető, hogy a szuperliga csapatok játékosai nem szerepelnek majd többé a hazájuk válogatottjában. Ez a lehetőség két okból áll fenn:
- A munkáltató klub nem engedi majd, hogy a játékos a „pénz keresése” helyett a válogatottban töltse az időt, ráadásul a sérülést kockáztatva.
- Az UEFA keretein kívüli játékosra valószínűleg az UEFA is azt mondja majd, hogy nem vehet részt az általa szervezett, nemzeti válogatottaknak kiírt versenysorozatban.
Tehát nézzük sorra, hogyan változnak a szerződéses viszonyok. Minden szuperligás játékos először felbontja a szerződéseit a saját szövetségével (ideértve minden szövetségi-szponzorációs, stb. kötelmet). Ezzel egyidejűleg az UEFA is lépéskényszerben lesz, ott minden alapító okiratot meg kell változtatni azért, hogy rendezzék a viszonyukat a szuperligás egyesületekkel és játékosokkal. Nem kérdés, hogy miképp rendezik majd a viszonyt: akik ott játszanak, azok „árulók”, tehát csak moratórium után jöhetnek vissza, illetve aki átmegy, az ne számítson semmilyen jóindulatra.
Bizonyára ki kell majd valami újat is találni, hiszen a 16 topcsapat – és azok játékosainak! kiesésével – a kontinensbajnokságok és világbajnokságok is romló színvonalra számíthatnak. Ezzel a szabálykönyvet is jó eséllyel megváltoztatják majd, hogy a szurkolókat és a nézőket megpróbálják visszatartani. Ez a gondolat viszont már olyan messzire vezet, hogy erről inkább a szakavatottabbak értekezzenek…
Visszatérve a kiindulópontra: miután a leendő szuperligások elvágták a szerződéses kötelmeiket a klubjuk és szövetségük felé, akkor tudnak szerződni az „új munkáltatójukkal”. Arról nem is beszélve, hogy azok a közvetítői jogok, amik ma csillagászati árakat érnek, a topcsapatok és topjátékosok kilépésével jelentősen elértéktelenednek majd. Ez pedig szintén elindítja a szerződésmódosítási hullámot.
Bár egy jogász számára igazi csemege ez a sor, de egy átlagos sportszerető ember számára riasztó lehet a lista:
- Új bajnokság szabályainak megalkotása;
- Új bajnokság bejegyzése;
- Az új bajnokság jogainak értékesítése;
- Meglévő ligák szabálykönyveinek módosítása, nyíltan az új bajnokság ellen (értsd: kizárások írásba foglalása + kontinens és világbajnokság átszervezése);
- Meglévő ligák jogainak átszerződése;
- Az új bajnokság csapatai játékos-szerződéseinek elkészítése.
Nem rövid lista, és nem kevés feladat. Azonban a der Spiegel számításai szerint a 11 alapító klub 500 millió eurós árbevételre számíthat. Nem kérdés, hogy ez sokkal jobban megérné a nagyágyúknak. 2017-ben az UEFA 761 millió eurót osztott szét a kluboknak a Bajnokok Ligája eredményért, és 500 millió eurót aszerint, hogy milyen bajnokságot képviselnek a csapatok, és onnan hány csapat van még a BL-ben. Emiatt az akkori győztes Real Madrid 88 millió euróval tért haza, míg a vesztes Juventus 103 millió euróval. Erre a konstrukcióra még a Juventus sem mondhatja, hogy jó volna.
A szerző a Simor Ügyvédi Iroda tulajdonosa. Még több (sport)jogi vonatkozás az iroda Facebook oldalán!