A Manchester United korábbi igazgatója, Mike Farnan igazi világlátott ember, globális gondolkodó. A Redstrike ügynökség vezetőjeként jelenleg négy kontinensen működő nemzetközi irodáját igazgatja, és felügyeli a világ minden táján futó projektjeit. Közben szakmai események állandó meghívott vendége, ahol kedélyesen, a maga természetességével beszél a FIFA elnökével, a kínai elnökkel vagy Sir Alex Fergusonnal kapcsolatos személyes történeteiről is – a Sport Business Chain bukaresti konferenciáján a Sportsmarketing Hungary csapatának is szívesen állt rendelkezésére. Az interjú első részében elsősorban a 100 millió fontot érő programjáról és vietnámi tapasztalatairól faggattuk.
Már eddig is igen hosszú és igazán eredményes karrier áll Ön mögött – miért döntött úgy, hogy belevág az ázsiai futball fejlesztésébe? Mi adta az ötletet?
Minden évben meghívnak Dubaiba, a Globalsoccer Award díjátadóra. Ilyenkor rendszerint az angol bajnokság kivételével mindenhol szünet van, így igazán remek társaság gyűlik össze, a legnagyobb klubok prominens képviselői vannak jelen. Itt rendszeresen összefutok Gianni Infantinóval, a FIFA jelenlegi elnökével is, akivel még Platini idejéből ismerjük egymást. Infantino általában ilyenkor arról beszél, hogy a labdarúgásban megújulásra van szükség, hiszen a világbajnokságokon rendszerint ugyanazokat a csapatokat látjuk, és nagyon le vannak maradva az egyébként kiemelkedő populációval és üzleti lehetőséggel rendelkező országok, mint például Kína, India, Indonézia vagy Vietnám. Őket mi, európaiak normál esetben egyáltalán nem látjuk a futballpályán. Több ilyen találkozón is részt vettem, mielőtt a nagyközönségnek is felvetette az azóta már megszavazott 48 csapatos mezőnybővítést – a FIFA tehát változásra vágyott, és gőzerővel dolgozik az ázsiai területek felzárkóztatásán. Ez a motivációs háttér, amiért egyre többen fordulnak Ázsia felé.
Miért éppen az utánpótlás-nevelés?
Huszonöt éve dolgozom a sportban, több futballcsapatot is irányítottam, 1997 és 2000 között a Manchester United nemzetközi igazgatója is lehettem. Sok tapasztalatot halmoztam fel a futballiskolák menedzselése terén, de ezúttal valami mást, újat akartunk létrehozni. A klubokhoz köthető akadémiák gyakori hibája például, hogy sok önkéntes edző vagy scout csatlakozik hozzájuk, és ők nyilvánvalóan nem az ország legjobb szakemberei, inkább a lelkesedés vezényli őket. Én egy hibátlan akadémiai programot akartam létrehozni, a világ legjobb edzőinek és specialistáinak bevonásával.
Mi a program célja?
Az ötlet az volt, hogy alakítsuk ki a lehető legszínvonalasabb hátteret a gyerekek fejlődéséhez, adjuk meg nekik a lehetőséget ahhoz, hogy a legjobb környezetben, a legjobb szakemberektől tanuljanak. Itt a tanuláson van a hangsúly, hiszen ritka az olyan aranygeneráció, mint amelyik nekünk megadatott Manchesterben. Rengeteg gyermek kallódik el az akadémiákról, aminek az elsődleges oka az, hogy a futballon kívül semmit sem tanultak, nem készültek fel az életre. Szóval a mi programunk egyik legfontosabb részét az edukáció adja: attól, hogy valakinek nem sikerül az áttörés, még lehet belőle kiváló táplálkozási tanácsadó, elemző vagy sportorvos.
Hogy került a képbe Vietnám?
Vietnám jelenleg az Infantino felvázolta direktívát követi, elsődleges célja, hogy kvalifikálja magát a 2026-os világbajnokságra. 97 millió futballimádó ember él ott. A szombat estéjüket a tévé előtt töltik, és nézik az angol Premier League meg a spanyol La Liga meccseit. Amikor előadtuk az ötletünket a szövetségüknek, elhatározták, hogy 100 millió dollárt fognak a programunkba fektetni, és a mi szakértőinkkel fogják felépíteni a nemzeti akadémiájukat. Bevontuk a legjobb tanácsadókat a létesítménymenedzsment, a sporttáplálkozás, az edzői képzés területén, jelenleg huszonkét emberünk dolgozik Vietnámban, és a FIFA is besegít.
Mi a szerepe Ryan Giggsnek és Paul Scholesnak ebben a projektben?
Amikor egy akadémiát tervezel, mi az, ami az oda érkező gyerekeknek a legfontosabb? Az álmuk. Ryan és Paul két példakép, világhírű futballisták, akik klasszikus akadémiáról érkeztek. A vietnámi projekt indulásakor megkerestem Sir Alex Fergusont, és felkértem, hogy legyen az akadémia nagykövete. Azt mondta: „Mike, én vagyok Dumbledore, de már visszavonultam. Szerezd meg Harry Pottert! Ryan Giggs az én Harry Potterem, ő a te embered”. És igaza volt. Ryan lelkesedett az ötletemért, hiszen annak idején ő is végigjárta a szamárlétrát. Beszállt a projektbe, majd Paul Scholes, és a Neville testvérek is csatlakoztak. Sőt, hamarosan megnyitunk Indiában, Litvániában, Máltán és Írországban is – említettem, hogy nem akarjuk kizárólag egy klubhoz kötni a projekteket, ezért is örülök annak, hogy nagykövetként Luis Figo és Roberto Carlos is a csapatunkban van már.
Hogyan tudnak ennyi helyen maradandót alkotni?
Egy napon valóban elfogjuk hagyni Vietnámot, ezért is fókuszálunk arra, hogy tudásunkat a lehető legjobban átadhassuk a helyieknek. Egy hatszáz oldalas utánpótlás-nevelési koncepciót adtunk le (ebben benne van minden, amit tudunk és helyesnek tartunk az angol szövetségnél), valamint létrehoztunk egy edzőképzési koncepciót is. Vietnámban ugyanis eddig hat hét alatt bárkiből lehetett futballedző – ugyanez Európában öt év, ezért óriási lemaradásokat kell pótolni. Ezzel függhet össze például, hogy ott rengeteg gyermek szenved keresztszalag-szakadást. Normál esetben tíz-tizenegy évesen nem szabadna ilyen súlyos szenvednie senkinek, ez azért van, mert rosszul edzették őket. A pálya körül futtatni a gyerekeket, mint az agarakat, nem a helyes módszer – nem jártak konditerembe, de még az úszást sem próbálták. Szóval ebben nagy újdonságokat vezettünk be.
Szakmailag hogyan épül fel a program?
Terry Robinson, – aki egyébként a Fradi vezérigazgatójaként is dolgozott- volt az egyik felelőse az angol válogatott edzőközpontjaként funkcionáló Szent György Park kialakításának. Néhány elemet ebből, néhányat pedig a franciák híres létesítményéből, Clairefontaine-ből vettünk át, és létrehoztuk Vietnám saját piramismodelljét. A munkánk tehát abban hozott újat, hogy ezt a struktúrát egy adott ország adottságaira építettük fel, de már meglévő elemeket ültettünk át a legjobban működő utánpótlásrendszerekből. Maga a módszer egyébként nem új, mert a németek, a franciák, az angolok is ugyanezt csinálták, amikor újragondolták a képzési rendszerüket. Mindezt kluboktól mentesen – ők később, az ajánlott karrierútvonalnál (pathway) jönnek be a képbe. Együttműködünk a belga másodosztályban szereplő Tubize csapatával (innen jöttek a Hazard fivérek is), az ausztrál Central Coast Marinersszel, a koreai FC Puszannal, és egy angol alacsonyabb ligás egyesülettel is. Jelenleg itt fogadják azokat a vietnámi, litván vagy máltai gyerekeket, akiket a rendszerünk ajánl. Ezt a területet még fejleszteni fogjuk, a közeljövőben számos új együttműködés bejelentése várható.
Jól illeszkednek tehát a FIFA stratégiai tervéhez…
Infantino imádja a programunkat. Pontosan azt csináljuk, amit a FIFA is szeretne. A körülmények adottak lesznek – beüzemeltünk például egy olyan technológiát, amellyel modellezni tudjuk a mérkőzéseken előforduló szituációkat. Az egyéni képzésnél használjuk, főleg a labdakezelés, a pályán való reagálás és előregondolkodás fejlesztésére. Ilyen gép tudtommal Vietnámon kívül még négy helyen van: a Manchester Citynél, a Dortmundnál, a Sporting Lisszabonnál, és a Manchester United is épp most vett egyet. Szóval, az edzéskörülmények fantasztikusak.
Elképzelhető, hogy 5-10 éven belül vietnámi és ázsiai klasszisok játszanak majd az európai bajnokságokban?
Tehetségek ott is vannak, és nagyon meg is lepődtünk a vietnámi tehetségek szintjén. A gyerekek tizenöt-tizenhat éves korukig igen magas szintet képviselnek, de aztán hiányzik a megfelelő edzői munka, és elvesznek az úton. Technikai adottságokban kiemelkedők. Ryan Giggs is nagyon meglepődött, nem hitte el, hogy ilyen szinttel találkozhatunk Vietnámban. Csakhogy ezt ki kellene hozni onnan, megfelelően edzeni, és olyan környezetbe tenni a tehetségeket, ahol egyre jobbak lehetnek.
Mike Farnant a cseppet sem aranykorát érő Manchester Unitedről, a kínai futballbizniszhez és hazájához, Írországhoz fűződő üzleti kapcsolatáról is kérdeztük – az interjú második része ezen a linken olvasható.
1 hozzászólás
Pingback: Interjú Mike Farnannel, a Redstrike ügynökség vezetőjével – II. rész | sportsmarketing.hu