olimpia, Sportgazdaság — 2015/03/05 at 12:00

Hazárdjáték az olimpiarendezés?

by

Egy olimpia nem olcsó gyerekjáték, sőt manapság, már csupán a kiváltságosok játékszere, ami a rendezést illeti. Ezt bizonyítván, egyre több olyan jel mutatkozik, ami egyértelműen sugallja, hogy az olimpiarendezés hosszútávon nem kifizetődő!

1984 óta nem volt olyan olimpia, amelyik hosszú távon kifizetődött volna a rendező város [ország] számára. Los Angeles esetében a racionálisan és financiálisan megalapozott tervezés alapja az eredeti létesítmények felhasználása volt, aminek köszönhetően a város nem épített új, grandiózus, ún. „fehér elefántokat” [fölösleges, félresikerült, óriás beruházások].

A presztízs, ami egy olimpia körül kialakult, egy hosszabb folyamat eredménye, amiben a NOB-nak [Nemzetközi Olimpiai Bizottság] komoly szerepe van. A bizottság elvárja, hogy rendező a legmodernebb stadionokban, létesítményekben fogadja a világ legjobb sportolóit, ami rettentő terhet jelent a kandidáló országok számára. Emellett, fontos tényező az is, hogy az évtizedek alatt a legnagyobb bevételekből a NOB egyre nagyobb szeletet követel magának [jelenleg a televíziós bevételek 70 százalékát zsebeli be, míg 1960-1980 között, ez csak 4 százalékon állt].

Ez a tendencia egyre inkább azt mutatja, hogy előbb-utóbb már csak a nem demokratikus országok vállalják az olimpiák költségeit. Vajon mi lehet az oka, hogy Oslo visszavonulása után a 2022-es téli olimpiára már csak Peking és a kazah Almati jelentkezik? Vajon mi lehet annak hátterében, hogy a 2004-es nyári játékokat még 12 város szerette volna megrendezni, 2020-ra már csak 5 jelentkező akadt?

A válaszra kiváló példa: Szocsi.

Az orosz beruházók, abban a reményben szórták a pénzt a szocsi olimpiára, hogy a versenyeket követő években a város az ország síparadicsomává növi ki magát, és ezrével fognak érkezni a szórakozni vágyó, gazdag turisták. Ez nem történt meg.

Az 50 milliárd dolláros, csillagászati összegért megrendezett, minden idők legdrágább olimpiája, nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket. A terv, miszerint a 4 millió orosz, aki minden évben külföldre utazik télen, ezentúl Szocsit válassza célpontjául, nem valósult meg, sőt a turisták hiányában a helyi szállodatulajdonosok fizetésképtelenné váltak és a hitelező bankok is csőd közeli állapotban várják a 2015-ös évet.

sochi-mountain-cluster-ghost-city

Ennek ellenére, újabb befektetéseket terveznek, mivel egész évre vonzóvá szeretnék tenni a környéket: az év végén például kaszinókat nyitnak a Fekete-tenger partján és az önkormányzat tervei alapján, közvetlen repülőjáratokkal kötnék össze Szocsit Kínával és Iránnal. Az olimpiai park mellett lévő hotelkomplexumot Vlagyimir Putyin javaslatára, nemzeti gyermektáborrá alakítják, ahol a leendő sportolóknak, balerináknak és a természettudós fiataloknak kínálnak edzési-tanulási lehetőséget – megint csak az adófizetők pénzén [!].

RUSSIA/

A csaknem 8,4 milliárd dollárért [2280 milliárd forint, a magyar költségvetés 7,5 százaléka] épült, 71 kilométer hosszú gyorsvasút és autópálya fenntartási költségeiről nem tudott megegyezni egymással a helyhatóság és az orosz vasúttársaság, így a kevés utazóval működő vonalakat a drága üzemeltetés miatt ritkították. Hogy mi lesz ezeknek a sorsa, az a jövő zenéje?

Ezek után felmerül a kérdés: Magyarország tényleg be akar állni a Szarajevó, Athén, Szocsi “sikertörténet” sorba?

KIEGÉSZÍTÉS [2015.03.06.]
A cikkhez érkezett Facebook kommentek alapján anyagunkat a következőkkel egészítjük ki.

A fenti problémákat a NOB is felismerte és Agenda 2020 néven a tavaly szeptemberben megválasztott új elnök, Thomas Bach egy programot indított azok kezelésére. Az olimpiai rendezés megreformálására irányuló javaslatokat korábbi cikkünkben mi is üdvözöltük. Azt azonban látni kell, hogy az Agenda 2020 egy frissen megválasztott elnök szokásos belépőjének számító ígéretözönből álló PR csomag. Sok konkrét intézkedést nem tartalmaz, értékét majd az határozza meg, amit megvalósít belőle a NOB.

Szépen hangzik, hogy egyes sportversenyeket megtarthatnak a rendező városon kívül [ez eddig is így volt, mert gyakran több órás útra vannak egymástól a helyszínek], esetleg országhatáron túl is, ésszerűsítik a kandidálási folyamatot [erősen ráfért már], maximalizálják az események és az indulók számát [garantált az elégedetlenség azoktól a sportágaktól, ahol csökkentések lesznek], vagy a kezdetektől szem előtt tartják a fenntarthatóságot. A valóságban azonban ugyanúgy csúcsmodern helyszínre lesz szükség minden versenyszámhoz [ezt a NOB továbbra is megköveteli], kifogástalanul kell működjön az infrastruktúra [közlekedés, szálláshelyek, közbiztonság, egészségügy, stb.] és ugye azt is észben kell tartani, hogy az olimpia rendezésével együtt jár a paralimpia is, amit mind adópénzből kell megvalósítani.

Mindent összevetve, egy kétmillió fő alatti város számára, amelyik ráadásul hátrányos helyzetből indul az adottságait tekintve, egyelőre túl nagy falatnak érezzük az olimpiai rendezést.

Forrás: wsj.com

2 Comments

  1. Pingback: A magyar olimpiai pályázati láz margójára | sportsmarketing.hu

  2. Pingback: Van-e esélye a budapesti olimpiai pályázatnak? | sportsmarketing.hu

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Sportszemle 2015.03.05.

Friss hírválogatás sportmarketing és sportgazdaság témájú cikkekből.

Close