Ahogy közeledik az Olimpia, megint előtérbe kerültek a doppingellenőrzések, doppingesetek. A következő cikkben két egymástól eltérő ügyet szeretnék bemutatni.
Na de kezdjük az elején! Miért is jelent meg a dopping? A dopping tulajdonképpen mindenkinek jó. A versenyzőnek, mert jobb teljesítményt tud elérni. A menedzsernek, mert a jobb eredmények után több pénz jut neki is. A szervezőnek, a szponzornak és – ne legyünk álszentek – nekünk nézőknek is jó, mert magasabb színvonalú lesz a rendezvény. És végül a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökségnek [WADA] is, mert munkájuk akad. Persze ha már kiderül a tiltott teljesítményfokozás, az legfeljebb utóbbinak, hiszen igazolódik, hogy nem feleslegesen jött létre.
Amint azt a bevezetőben említettem, két különböző esetet fogok bemutatni. Előre szólok, hogy nem szeretnék bizonyos ügyekben állást foglalni, inkább csak felvetni néhány izgalmas kérdést.
Szóval az egyik eset Fazekas Róbert. „Szúnyog” az athéni győzelme után nem adott elegendő mintát, ezzel doppingvétséget követett el, és megfosztották első helyezésétől. A diszkoszvető végig ártatlannak vallotta magát, hosszas perbe kezdett, mely véleményem szerint [persze ehhez kellett csapattársa, Annus Adrián hasonló esete is] jelentősen erodálta a magyar atlétika reputációját. Nem lett volna célszerűbb elismerni, hogy hibázott és vállalni a következményeket?
Később a letöltött büntetés után visszatért, és újra kiváló eredményeket ért el. A napokban viszont kiderült, pozitív lett doppingmintája. Ügyvédje közleménye szerint mégsem doppingolt, a kimutatott mennyiségű szer alkalmatlan a teljesítményfokozásra. Meg lehet ezt magyarázni? Ez a fajta kommunikáció jót tesz a magyar atlétikának, a magyar sportnak? Külön érdekesség, hogy állítólag nem is értesítették, hogy nem vehet részt világversenyen. Érdemes volt oly sokáig próbálkozni? Érdemes volt ezért visszatérni?
És itt egy másik eset, Lance Armstrong. A 7-szeres Tour de France győztes triatlonosként folytatta karrierjét, és bár soha nem produkált pozitív mintát, nemrég felfüggesztették versenyzői jogát. Más kerékpárosok terhelő vallomásaira alapozva, akár összes győzelmét elvehetik. Armstrong szintén ártatlanságát hangoztatja, talán kicsit hitelesebben, hiszen amint említettem egyetlen egyszer sem adott pozitív mintát.
Közben ráadásul a világ minden táján hirdeti alapítványát és küzd a rákbetegség ellen, több millió embernek adva erőt nap mint nap. Azt se felejtsük el, hogy további több millió embernek, gyereknek a példaképe, rengetegen miatta kezdtek, kezdenek el sportolni. Miért jó, kinek jó, ha most utólag megbuktatják? De ezzel megvásárolhatja ártatlanságát?
Véleményem szerint izgalmas kérdések. Természetesen meg lehet más nézőpontból is világítani a két esetet. Írd meg Te hogy látod!
Forrás: fazekas.blogin.hu, edzesonline.hu