Gratulálok! Meséljen a díjról! Mi ez pontosan? Csak filmek versenyeztek? Mennyi alkotás közül lett második?
Idén az AIPS Médiadíj pályázatára 11 kategóriában 133 országból 1.732 pályaművet neveztek. Az Egy Mindenkiértet a „sportolói portré” dokumentumfilm kategóriában indítottuk. Első körben 25-re, majd tízre, végül háromra szűkítették a mezőnyt. A vasárnapi díjátadón hirdették ki a győztest, és a helyezetteket.
Győzelemre számított?
Úgy éreztem, hogy jó esélyünk van, elsősorban Áron világraszóló eredményei, emberi és sportolói értékei miatt. De szerintem minden döntőbe jutott versenyző megérdemelte, eszméletlen erős mezőny volt már a legjobb 25 között is.
Mi az Egy Mindenkiért sikerének titka?
Ha egy szóban kellene meghatározni, akkor a közvetlenség.
Áron és az egész környezete mindvégig természetes emberi lényként voltak jelen, manírok nélkül. Nekik köszönhetően elég színesnek, egyszersmind ergonomikusnak érzem a filmet, a lüktető vágási/zenei struktúrák miatt pedig van egy beszippantó hatása is. Van benne dráma, akció, szerelem, ismeretterjesztés, home video, csomó televíziós és cinematikus momentum. Ez a komplexitásra törekvő dokumentáció, Áronnal és a kardcsapattal a középpontban, egy sodró összbenyomást kelthet a nézőben, ami leképezi magát a vívást is. Nekem kb. ezek szűrődtek le Dohában a kézfogásokból.
Ön, mint rendező, miért szereti a sportágat és a filmet?
A 2001 Űrodüsszeiában van egy jelenet, amikor a homo habilis elkezd egy állati csontot kardként használni, évmilliókkal ezelőtt. Én ezt az atavisztikus fonalat szeretem leginkább, ami átszövi a vívást és a vívókat tetőtől talpig.
Sokat gondolkoztam, hogy ezt a réteget, ami engem filozófiailag a legjobban érdekel, bele kell-e fogalmazni a filmbe, és nagyon örülök, hogy végül nem tettem meg. Mert hirtelen annyi kérdés keletkezett volna a nézőben a vívással kapcsolatban, amennyinek egy történetmesélő filmben nem lett volna lehetőség megfelelni. Szóval van egy olyan belső érzésem, hogy meg tudtam tartani, és el tudtam engedni, amit kellett. És
Egy hatásokból építkező mű számára nagy ajándék, ha a vívó főhős megvágja magát a borotválkozótükörben, vagy ha véletlenül elgurul egy ásványvizes kupak a legfeszültebb pillanatban, vagy ami sokkal jelentősebb, hogy a cselekményben a két legfontosabb asszó döntő tussal dől el…
Milyen típusú filmkészítő? Megnézi a filmet a bemutató után? Elengedi, vagy még ilyenkor is gondolkodik, hogy mit kellett volna másképp csinálni?
Nézegetem a filmjeimet, persze, az Egy Mindenkiértet pedig különösen sokszor, mert még mindig csomó helyre utazunk vele.
Minden filmem stáblistáján 8-10 konzultáns, és 80-100 tesztnéző kap helyet, nekik kulcsszerepük van az alkotói folyamatban, a vadhajtások visszanyesésében. Nekik köszönhető, hogy sikerült megtalálni a formáját egy ilyen akcióportrénak, és az is, hogy egy év múltán sem változtatnék semmi lényegi dolgon.
Lehet tudni, hogy eddig összesen mennyi néző látta a filmet Magyarországon?
Nehéz összeszámolni, mert minden platformon [TV, mozi, VOD, SVOD, event], megfordult már, plusz a tévéknél bonyolultak az adatok, mindig volt ismétlő vetítés is, stb., de nagyságrendileg kb. 350-400 ezer az össznézőszám. Van Magyarországon egy masszív sportszerető bázis, sok emberrel találkoztam már, aki pl. a Még 50 percet, a 91. percet vagy az Egy Mindenkiértet háromszor vagy még többször látta.
Külföldön bemutatták már?
Folyamatosan járjuk vele a világot, a Nemzeti Tehetség Központ tehetséggondozó programjának keretében tucatnyi országban kerül vetítésre a film, határon túl élő magyarok számára, közönségtalálkozóval egybekötve. Eddig Kassán, Kolozsváron, Nagyváradon és Madridban jártunk.
Nagy élmény, mert nem csak a filmről szólnak ezek a túrák, családokon, gyerekeken segíthetünk az ösztöndíjprogram népszerűsítésével. Ellátogatunk iskolákba, kulturális központokba, a magyar kultúra fontos bástyáiba, és mindenkinek eszméletlen sokat jelent Áron jelenléte.
Az ezzel az elismeréssel járó presztízst pedig arra próbáljuk felhasználni, hogy a nagy nemzetközi streaming csatornák valamelyikén ne csak a kelet-európai régióban, hanem az egész világon látható legyen a film. Akkor érezném úgy, hogy maradéktalanul teljesítettük a küldetést – ami miatt Áron is belevágott a projektbe – hogy minél szélesebb körben vigyük a sportág jó hírét.
2006-ban rendezte első dokumentumfilmjét, Magyarfutball, a 91. perc címmel, 2016-ban készült el a Magyar csapat – ”…még 50 perc…” alkotás, amelyben a magyar labdarúgó válogatott Eb-kvalifikációját követte végig négy éven keresztül. Miért szeret sport témájú filmet készíteni?
Amellett, hogy a fél életem a sportról szólt, filmes építkezés szempontjából nagyon erős
kapaszkodókat ad a sport. Ebben a drillben én komfortosan érzem magam, erre a világra lettem kiképezve utánpótlás focistaként. Világos időkeretben, versenydramaturgiában lehet gondolkodni, előre tudhatók a nagy sportesemények dátumai, a felkészülés ütemterve, ezáltal a forgatás ütemterve is. Határozott célja és vége tud lenni a cselekménynek. Más dokumentumfilmeknél gyakran okoz nehézséget, hogy miért ott és akkor fejezzük be épp a történetet. Egy sport-sztorinak viszont nagyon primitív megközelítésben háromféle vége lehet. Ebből kettő, a fényes győzelem és a nagy kudarc mindenképp hatásos befejezést szül, csak az úgymond közepes sporteredménnyel nehéz egy filmben mit kezdeni. Érzelmileg utóbbit is ugyanúgy átélem a sportolóval, de a film ennél sajnos kegyetlenebb.
Csak dokumentumfilmben gondolkozik, vagy érdeklik sport témájú játékfilmek is?
Szívesen bedolgozom másoknak, nem egyszer voltam futballszakértő játékfilmekben, a forgatókönyvírással is képben vagyok. De önálló szerzői szinten csak dokumentumfilmben gondolkodom, egyszerűen azért, mert számomra a valóság érdekesebb, mint a fikció. Szeretnék a jövőben más rendezőkkel társszerzőként is együtt dolgozni. Egyrészt szeretem a csapatmunkát, másrészt több projekt is tervben van, miközben nem kis feladat sportdokumentumfilmet csinálni. Körülbástyázott terület, elsősorban a személyiségi jogi szabályozások, a szponzori érdekek miatt. Egy olimpián vagy egy foci világbajnokságon például már nem könnyű minőségi módon forgatni, plusz a jogdíjakat kifizetni. Remélem, ez a jövőben nem fog tovább nehezedni.
Lehet valaki sportfilm specialista?
Ha valaki megnézi a filmográfiámat, és azt a több száz reklámfilmet, amit életemben leforgattam, nehezen skatulyáz be, de nem szégyellem, ha én annak számítok. A Fradi utánpótlásban fociztam 10 évig, hetente hatszor edzettem vagy meccseltem. Minden területe érdekelt a sportnak, 5 éves koromban a Népsportból tanultam meg olvasni, gyerekkoromtól sportlexikonokat, sporttörténeti, sporttudományos könyveket, sportolói biográfiákat olvastam, kvázi készültem erre. Persze lényeges a módszer, hogy egy filmes hogyan képes közel kerülni a szereplőjéhez, és mindeközben feldolgozni egy sportágat, teremteni egy atmoszférát. Komplex folyamat, rengeteg agyontervezett és teljesen spontán momentummal.
Örülök, hogy a Nemzetközi Sportújságíró Szövetségtől kaptam díjat. Amikor gyerek voltam, láttam egy interjút Vitray Tamással és az volt írva a neve alá, hogy újságíró. Akkor vált számomra világossá, mennyire all-round hivatás ez, és hogy az én érdeklődésem gyökerei is ebből a szakmából nőnek ki. Sokkal inkább tartom magam újságírónak, mint mondjuk művésznek.
Amíg fociztam, természetesen én is BL-győztes akartam lenni, de a sportpályafutásom a profivá válás célegyenesében ért véget. Ott egy lélekrészem elhalt tulajdonképpen, nagyon mélyre kerültem. De
pörgősebb napjaimon 50-100 fős produkciókat menedzselek. Mégis a sportfilmeknek köszönhetően érzem magam jól a világban. Ha más témakörben rendeztem volna, nem biztos, hogy így lenne. Az pedig egy jó hír, hogy nem vagyok irigy azokra a sportolókra, akikkel dolgozom. Sőt Árontól megtanultam, hogy arra, amit ő tesz azért sportolóként, hogy a világ legjobbja legyen, én sosem lettem volna képes. Áron felszabadított egy súlyos lelkiteher alól, ami azóta nyomott, hogy 17 évesen abbahagytam az élsportot.
Keres munkát, témát ezen a területen külföldön?
Nem, engem elsősorban a saját kultúrám érdekel, a magyar nézőket szeretném megszólítani. Viszont megtalálnak! Most például egy olasz dokumentumfilmes stábbal dolgozom, akik Magyarországon készítenek elő egy sportdokumentumfilmet, és ha minden jól megy, mi leszünk az ELF Pictures-szel a koproducerei.
Mik a tervei?Sok örömteli feladat van még az Egy Mindenkiérttel. NTK-s turné, külföldi fesztiválok, Magyarországon is több alkalommal lehet majd látni nyáron, és folyamatosan elérhető HBO-n illetve Filmion, online videótékákban, és más platformokon is dolgozunk. Tervezek egy komoly alkotói team tagjaként Guttmann Béláról egy filmet, illetve a kajak-kenuval kapcsolatban is készülünk egy projektre a párizsi olimpiai ciklusban Tiszeker Dániel barátommal. Vannak további, sporttal kapcsolatos témák is, amiket producerként kísérek, és szeretnék a reklámiparban is jelen lenni.