Az Újpest FC idényéről: hektikus szezon volt, pozitív végkifejlettel
Kezdjük az aktualitásokkal! Hullámzó szezonotok volt, hogyan értékeled az Újpest FC nemrég véget ért idényét?
Az idény elején kettős terheléssel indítottunk, miután részt vettünk az újonnan szervezett Európa Konferencia Liga selejtezőjében, ami édes, ám nehéz teher volt. A második körben kapcsolódtunk be és túl is jutottunk a liechtensteini Vaduzon, ám a harmadik selejtezőkörben a sokkal nagyobb költségvetéssel és háttérrel rendelkező Basel megállított minket. Ez jó tapasztalat volt, de a kettős terhelés miatt elég sok sérülés történt a szezon elején, folyamatosan kellett forgatni a csapatot és nem volt kellően mély a keretünk. Ezért nagyon rosszul kezdtünk a bajnokságban, csupán a tizedik fordulóban tudtunk először nyerni, ami komoly hátrányt jelentett, mindjárt a szezon elején. Aztán szépen lassan jöttek vissza sérülésükből a játékosok, valamelyest kiegyenesedtünk, de nem éreztük azt, hogy a jövőben ez az állapot tartható lenne.
Télen aztán hatalmas változások jöttek a szakmai stábban és a játékoskeretben is. Mennyire voltál elégedett ezekkel a döntésekkel?
Így van, vezetőedzőt váltottunk, illetve 4-5 igen komoly szintet képviselő, meghatározó játékos érkezett a keretbe, akik jelentősen hozzá tudtak tenni a csapat játékához. Az egyik kulcsmomentum Vincent Onovo visszatérése volt, akinek a nyári eladása alapozta meg a negatív őszi szériát, hiszen ebben a 6-os szerepkörben nem volt megfelelő a pótlása, ez az, ami leginkább hiányzott a csapatból, ezért a sikeres visszaszerzése nagy erősítést jelentett nekünk. A másik kiemelt érkezőnk Budu Zivzivadze volt, akivel lett egy olyan sokoldalú csatárunk, aki nemcsak kialakította, hanem jó százalékban értékesítette is a helyzeteket. Az említett két játékos látványosan pozitív irányba mozdította a teljesítményünket, de mellettük szintén fontos szerepet töltött be tavasszal a csapatban a középhátvéd Märten Kuusk és a védekező középpályás Petrus Boumal is. Természetesen nem feledkeznék meg azokról a játékosokról sem, akik ősszel is itt voltak, hiszen közülük nagyon sokak teljesítménye feljavult azáltal, hogy megtaláltuk a hiányzó fogaskerekeket.
A hajrában pedig versenyben voltatok a nemzetközi kupaindulásért is, de ez végül nem jött össze. Ennek ellenére pozitívan lehet tekinteni az idényre?
Egy ilyen hektikus év után azt gondolom, hogy jónak mondható idényen vagyunk túl. Visszatekintve, a tulajdonosváltás körüli folyamatos pletykák sokszor nyomasztó érzést teremtettek, és ősszel több olyan meccsünk is volt, amikor jól játszottunk, helyzeteket alakítottunk ki, de ez eredményességgel nem párosult. Ezek nagyon őrölték a csapatot és a klub dolgozóit egyaránt. Szerencsére beváltak a téli döntéseink és a visszakapaszkodáshoz az is kellett, hogy a szurkolók visszatértek a lelátóra és a tavaszi idényben kiváló nézőszámot produkáltunk, kiváló hangulat volt mind a hazai, mind az idegenbeli találkozóinkon. Ez nagyon jó hatással volt a pályán lévőkre is, hiszen egyértelműen különbséget jelent, ha a szurkolók kilencven percen keresztül buzdítják a csapatot, és ez a tavaszi szezonban végig megvolt, még akkor is, amikor nem ment úgy a játék, vagy vereséget szenvedtünk.
A döntésekről: a futballüzletben sokkal intenzívebbek a környezeti hatások
A versenyszférából kerültél az Újpesthez és lettél 2017-től ügyvezető igazgató. Eddigi tapasztalataid alapján miben más egy futballklubot vezetni, mint egy vállalatot?
Egy más iparágban sokkal egyszerűbb racionális döntéseket hozni, miután ezeknek a következményei kevésbé vannak fókuszban. Például egy konzervgyár stratégiai döntéséről nem nagyon ír a sajtó, legfeljebb csak egy szűk szegmense, míg a futballban gyakorlatilag napi szinten kis túlzással állandóan a nagyközönség előtt vagy, minden döntésednek nyoma van, erről ír a sportsajtó, erről beszél a televízió és az emberek minden egyes alkalommal értékelik, akár az online térben, akár a stadionban. Gondolok itt például olyan döntésekre is, mint pénzügyi, logisztikai, humánerőforrás, marketing vagy vállalati arculattal kapcsolatos kérdések. Teljesen másképp kell a döntéseket meghozni és más-más érdekek csoportosulnak egy-egy döntés meghozatala előtt, nem feltétlenül csak a racionális gazdasági érvek. Továbbá az eredményességet is más mércével mérik itt, mint a versenyszféra iparágaiban.
Vezetőként mi jelenti számodra, és a szűkebb környezeted számára jelenleg a sikert?
Amíg más iparágban a sikert például az alapján mérik, hogy az év végén mennyi profitot realizált a tulajdonosi kör, vagy a részvényesek mennyi osztalékot tudtak hazavinni, addig a labdarúgásban a pályán elért eredmények számítanak. Az, hogy mennyire népszerű a klub, mennyien látogatnak ki a mérkőzésekre, mennyien nézik a televízión keresztül és mennyien követik a közösségi platformokon. Viszont az az érdekes helyzet áll elő, hogy ha például ezekben a klub sikeres, jók az eredmények, jók a számok, az nem mindig van összefüggésben azzal, hogy az év végén a pénzügyi eredmény is nagyságrendileg pozitív. Például a napokban éppen egy egyetemi előadásom során érkezett egy hasonló kérdés, akkor azt válaszoltam a hallgatónak, hogy amióta én vagyok az ügyvezető, szigorúan pénzügyileg a legsikeresebb évünk az volt, amikor a bajnokságban a legrosszabbul szerepeltünk. A döntések meghozatala éppen ezért teljesen más, például egy játékos elengedésénél azt is mérlegelni kell, hogy tudod-e megfelelően pótolni. Csúnya szóval azt mondjuk, hogy itt a fő termék az ember. Visszakanyarodva a konzervgyáros példára, ha én jól le tudok gyártani 10 ezer konzervet és azt megvették a beszállítók, volt rá igény és elégedettek, akkor ezt nagy valószínűséggel meg tudom ismételni és a következő évben is el tudok adni tízezer konzervet. A labdarúgásban nem így megy, mert lehet, hogy ebben az évben volt egy-két jó játékosom, akik nemzetközi szinten piacképesek és értékesítem őket, de korántsem biztos, hogy a következő évben is megint kijön két olyan játékos, akiket nemzetközi szinten ugyanazért az összegért tudod értékesíteni. Nagyon-nagyon kevés klub tudja megcsinálni, hogy minden évben tud termelni a piacra játékosokat. Európában van egy-két pozitív példa, amellett pedig már csak non plus ultra, ha még a sportszakmai sikereket is hasonló szinten tudják tartani.
Sokat javult a magyar klubfutball versenyképessége
Hogyan változott a magyar futball üzleti környezete az elmúlt években?
Bizonyos szegmensek rengeteget fejlődtek, nyilván a leglátványosabbak az infrastrukturális fejlesztések. Itt természetesen a kirakatban a stadionok vannak, de ezeken kívül rengeteg az edzőközpont, az edzőpálya, amik szerintem még fontosabbak, hiszen a napi szintű munka itt zajlik. Olyan körülmények vannak, amiről például Horvátországban még csak álmodoznak, de komoly nyugat-európai klubok is megirigyelnek bizonyos itthoni edzőközpontokat. Szintén kiemelendő, hogy nagyon kedvező az adókörnyezet a professzionális sportolók számára, ettől kedvezőbb az ismereteim szerint Európában csak Törökországban található. Itt szinte a bruttó fizetés megegyezik a nettóval, míg mondjuk Dániában akár a bérük 40-45%-át is le kell adózniuk a játékosoknak. Ami pedig nyilván elkerülhetetlen, az az állami szerepvállalás. A magyar klubokat a fejlesztések vonzóvá tették a külföldi labdarúgók számára, de emellett mondhatom azt is, hogy a futballéleten túl is jó ebben az országban élni, nemcsak játszani jönnek ide szívesen a külföldiek, hanem a hétköznapjaikat is szeretik itt tölteni, ez pedig legalább olyan fontos szempont a tárgyalásoknál. Magyarország egy szép ország, Budapest egy gyönyörű város, jó a biztonságérzet, anyagi értelemben és egyéb szempontokból is.
A költségvetések sorrendjét illetően hányadik helyen áll az Újpest az NB I-ben?
Ez mindig egy érdekes kérdés, hiszen amikor költségvetésről beszélünk, akkor azt gondolom, hogy mindig tisztázni kell, hogy miről is beszélünk pontosan, mert van, aki a klub költségvetése alatt csak az első csapatra elköltött források mennyiségét érti. Nagyon fontos kérdés az is, hogy hogyan kezeli egy klub a létesítményeit? Bérli, nem bérli, saját maga üzemelteti? Például az edzőközpontunkat mi tartjuk fenn, a stadion pedig egy bérlemény, úgy, hogy mi gyakorlatilag itt töltjük a munkaidőnk nagy részét, itt vannak az irodáink. A mi bérleti konstrukciónk olyan, hogy a stadiont karban kell tartanunk és üzemeltetni is kell, minden egyes költségét ennek vállalni kell. Ezek a számok pedig természetesen benne vannak a beszámolónkban, ami viszont torzítja a számokat, mert ez elenyészően kevés másik klubnál működik ugyanígy.
A másik nagy tételt az utánpótlás kérdése jelenti, azaz, hogy melyik cég üzemelteti az utánpótlást, melyik cég igényli meg rá a támogatásokat. Nekünk ugyanaz a cég látja el a finanszírozást, aki az első csapatét, míg más kluboknál ez nagy valószínűség szerint más cégben van benne, és amikor csak az NB I-es klubokat üzemeltető gazdasági társaságokat hasonlítjuk össze, akkor ezek a számok minden bizonnyal nem lesznek benne. Ilyen összehasonlítás tehát teljesen transzparensen nem lehetséges, ennek ellenére a piaci információk alapján kijelenthető, hogy jelenleg az NBI-es tabella alsó felében helyezkedünk el az első csapatra fordított összegek összehasonlításában.
Külföldön még mindig a Ferencváros és az Újpest számít húzónévnek
Hogyan tudtok versenyképesek maradni az átigazolási piacon, ha az első csapatra költött összegekben egyre nagyobb és élesebb a verseny a klubok között?
Nyilván az esetek többségében a legdominánsabb a pénz kérdése, de a játékosok közül sok olyan példa is van, akik más szempontot is figyelembe vesznek és más alapján is elkezdenek mérlegelni. Itt jön be az a tényező, hogy milyen a magyar labdarúgás környezete. Ha sportszakmai szempontokat veszünk figyelembe, akkor nemzetközi szinten az Újpest FC még mindig egy jó név: 20-szoros bajnok, 11-szeres kupagyőztes. Ezt pedig külföldön is tudják, akárhogyan is alakult a magyar foci elmúlt néhány évtizede. Külföldön még mindig a Ferencvárosnak és az Újpestnek van hívó szava.
Szintén fontos, hogy az elmúlt időszakban egy klub hányszor tudott kilépni a nemzetközi porondra. Nekünk az elmúlt öt évben kétszer sikerült, kétszer pedig nagyon közel voltunk hozzá.
A harmadik fontos tényező, amit még kiemelnék, hogy a klubnak milyen a játékospolitikája. A magyar bajnokság egy tranzitbajnokság, minden csapatot beleértve. Ha azt látják, hogy neked jó kapcsolataid vannak a nemzetközi piacon és nyitott vagy a játékosok értékesítésére, a múltban is voltak már eladott játékosaid, akkor szívesebben jönnek. Enis Bardhi egy iskolapélda erre, aki öt éve igazolt a spanyol élvonalbeli Levantéhoz és stabil kezdő azóta is, vagy például Mbaye Diagne, aki utánunk már a Premier League-ben vagy épp az egyik belga élcsapatban is megfordult.
Mi az akadálya annak, hogy mondjuk az Újpest kezdőcsapatának többségét magyar játékos alkossa?
Az egyik, hogy mi nem tudjuk megfizetni azokat a magyar játékosokat, akik olyan szinten vannak, hogy képesek lennénk kiharcolni velük a nemzetközi kupaindulást. Ők a válogatott szintű játékosok, akikből csak néhányat találunk az elmúlt szezonban a nemzetközi kupákban való indulásért harcoló magyar csapatoknál is. Nálunk az előző idényben volt néhány magyar válogatottsággal rendelkező játékos, de ők már a pályafutásuk vége felé járnak és csak ilyenkor van esélyünk elcsábítani őket.
A másik része ennek az utánpótlás kérdése, hogy onnan hány játékost lehet felhozni a felnőttek közé és beépíteni őket. A mi akadémiánk 2015-16 körül alakult, gyakorlatilag a nulláról kezdtük el építeni a saját utánpótlásunkat és most már ott tartunk, hogy 5-6 srác onnan érkezett a keretünkbe. Közülük Csongvai Áron alapember, Katona Mátyás pedig szintén majdnem minden meccsen pályára lép kezdőként vagy csereként, de Banai Dávid is újpesti nevelés. Ők voltak az első generáció, de már itt kopogtat a második Fehér Csanáddal, Varga Balázzsal, Kálnoki-Kis Zsomborral. Bízom benne, hogy ha ez a munka tovább tud fejlődni, akkor el tudunk jutni oda, ami nekem a nagy álmom: hogy négy-öt magyar játékos mindig ott legyen a kezdőcsapatban, és melléjük érkeznének minőségi külföldi labdarúgók. Ebben kellene még fejlődnünk, mert ez üzletileg és abból a szempontból is jó, hogy a nézők számára is befogadhatóbb, ha van négy-öt olyan játékos, aki saját nevelésűként is komoly teljesítményt tesz lesz az asztalra.
A stadionról: nagy a versenyhátrány az újonnan átadott arénákkal szemben
A sportszakmai részt követően térjünk át a sportmarketing szempontjából fontos kérdésekre. Az elmúlt években mi volt a fő irányvonal a létesítmény-fejlesztés kapcsán?
Ahogyan már említettük, az elmúlt években országszerte több szuper aréna is épült és nagy volumenű forrást csoportosított erre a szegmensre a magyar állam, az NB I-ben azonban mi vagyunk azok, akiknek nincsen új stadionja. A mi stadionunk a mondhatni ősi, a 100 éves alapokon még 2001-ben teljesen más igények mentén épült újjá, mint amit most megkíván ez az iparág, gondolok itt a digitalizációra és a szurkolók kiszolgálásra. Az újabb stadionok valódi aréna élmény nyújtanak, a hangulat, a hangeffektek, az akusztika, a szurkolók hangja vagy a zene teljesen másképp szólal meg, mint például a mi létesítményünkben. Látjuk, hogy nekünk ebben nagy a lemaradásunk. A hang- és fénytechnikát százmilliós tétel lenne kicserélni, és mindig voltak fontosabb területek, amelyekre a pénzt el lehetett költeni, például a gyepcsere vagy a pályafűtés, és nemrégiben éppen 11 ezer széket cseréltünk ki a lelátókon. Ami még szintén fontos, hogy hol helyezkedik el a stadion, hogyan lehet eljutni ide tömegközlekedéssel és autóval, vagy hogyan oldható meg a parkolás. Itt is nagy a versenyhátrányunk, mert sajnos tömegközlekedéssel nehezen érhető el a stadion, gyakorlatilag kötött pályán nem lehetséges, pedig az kényelmes lenne szurkolói szempontból, illetve a parkolási lehetőségek sem túl kiterjedtek.
A digitalizáció kérdésköre mennyire lényeges az Újpest FC számára?
Mindenre nyitottak vagyunk, ez jelenti a jövőt, azonban azt mindig figyelembe kell venni, hogy anyagilag mit engedhetünk meg magunknak a digitalizációs eszközök szintjén. Mi elkötelezettek voltunk abban, hogy elinduljunk az applikációs jegyvásárlás felé, de ez egyelőre nem megy át könnyen a szurkolóink körében. Sajnos még most is azt tapasztaljuk, hogy a szurkolók 30-40%-a a kezdés előtti utolsó 10 percben esik be, ezen mindenképpen fejlesztenünk kell a digitalizációs eszköztárral és egyéb aktivitásokkal is.
Sok befektetett munkát igényel átszoktatni az újabb megoldásra a szurkolókat?
Az átállás akkor működhet könnyebben, ha a digitális eszközökre való átterelés mellett magát a terméket – jelen esetben a futballtartalmat – is olyan irányba sikerül fejleszteni, ami közelebb hozza a digitalizációra nyitott réteget. Azt látjuk, hogy maga a labdarúgás, mint kétszer negyvenöt percig tartó esemény a digitalizációt aktívan használó emberek számára unalmas. Ez arra enged következtetni, hogy picit más megvilágításba kell helyezni a terméket, hogy lekösse az embert, odatartozónak érezze magát. Sajnos azt látni a mérkőzéseken is, hogy az emberek nyomogatják a telefonjukat, nézik a többi meccs eredményét, chatelnek az ismerősökkel, stb. Egyre nehezebb lekötni a figyelmet, és ehhez alkalmazkodnunk kell.
Nemzetközi szinten sok olyan példa van, ami itthon is átvehető lenne. De ha túllépünk a futballon, a magyar ökoszisztémában is alkalmaznak már olyan gyakorlatokat, amivel könnyebben aktivizálhatók a szurkolók, legyen az offline vagy az online környezetben.
Igen, és egy kicsit visszakanyarodva a stadion lehetőségeihez, pozitív dolog az, ha a futballmérkőzés nemcsak a kétszer negyvenöt percből áll, hanem előtte és utána is további élményeket kap a szurkoló a stadionban és körülötte. Ebben nagyon jó, és tartósan működő magyar precedenst én még nem láttam. A jégkorongban is csak a válogatottnál tapasztaltam pozitív példát, de az teljesen más dolog, hiszen egy évben egyszer kell megcsinálni „a bulit”, abban jók vagyunk. Amikor kéthetente érdekessé kell tenni a csapatot, az sokkal nagyobb kihívás. Ez generációs probléma is, hiszen a fiatalabbaknak már kevésbé van kedvenc csapatuk, inkább eseményeknek, sportsikereknek, szenzációknak szurkolnak. Továbbá itt Budapesten mindenki versenytársa mindenkinek, és nem bír el ennyi élvonalbeli klubot a főváros, mert nincs meg a kötődés, a vidéki kluboknál ez erősebben jelen van.
Viszont az Újpest még mindig nagy márkának számít.
Igen, az országos márkát kell felépíteni, ahhoz viszont folyamatos kommunikáció kell. Ha ezt nem járatod csúcsra a sportsikerekkel együtt, hogy úgymond az ország csapatává tudj válni, akkor nem nagyon lehet komoly érdeklődésre szert tenni. De ezt is érdemes közelebbről megnézni! Az FTC például a BL-csoportkör után legutóbb „csak” az Európa Liga-csoportkör jött össze és a három hazai meccsükön már nem hozták a nézőszámokat. Az előző derbin például többen voltak, mint az Európa Liga-csoportkör hazai meccsein egyenként tekintve. Sok embernél már nem számít sikernek az EL-csoportkör, mert előtte ott volt a BL. Az ingerküszöb is folyamatosan változok, ami tegnap még szenzáció volt, mára alapvetéssé vált.
Az ingerküszöb folyamatosan emelkedik
Lehet itthon úgy bázist növelni, hogy egy klub nem BL- vagy EL-csoportkörös, hanem mondjuk az Európa Konferencia Liga selejtezőben indul, de a bajnokságban stabilan eléri a harmadik vagy negyedik helyet?
Nagyon nehéz erre válaszolni. Most azt mondanám, hogy ha a következő szezontól ez minden évben fixen megvan és a bajnokságban is ott vagyunk az első három környékén, akkor az biztosan fellendülést hozna. De ha ez mondjuk huzamosabb ideig kitart, vagy épp sikerül még egy szintet lépni és onnan visszalépni egyet – például a Ferencváros esete –, akkor nem vagyok biztos benne, hogy tartós lenne a lendület. Szerintem kevesen tudunk olyan példát mondani, hogy valamelyik ismerősünk mondjuk kijár a kedvenc csapata összes hazai mérkőzésére. Sajnos ritka, hogy valaki ilyen elkötelezett egy klub mellett. Külföldi példával élve, a Szerbiában vagy a Spanyolországban élő emberek nem biztos, hogy gazdagabbak, mint a magyarok, de a fogyasztói kosárnak mégis az elején van, hogy bérletet vesznek a kedvenc csapatuk meccseire. Magyarországon viszont nem ez a jellemző. Ez is visszavezethető a magyar szemléletmódra, már akár az 1950-es évektől kezdve. Akkor Puskás Ferencék idejében minden egyes futballeredmény, ami rosszabb volt, mint a már elért vb-ezüst, azt mi kudarcként éltük meg, például az 1966-os világbajnoki ötödik helyezést is. Aztán most 2016-ban volt egy fordulat az Európa-bajnokság miatt, ahol én azt láttam, hogy már mindenki ki volt éhezve arra, hogy jussunk már el végre egy nagyobb tornára, és azóta a válogatottnak most már pozitív a megítélése.
A helyszíni nézőszámokat tekintve egy jó példát mindenképpen érdemes kiemelni: az idei Ferencváros – Paks Magyar Kupa döntőre kiment közel 40 ezer néző. Mi lett volna, ha a Paks helyett az Újpest jutott volna be a fináléba?
Ez egy remek példa arra, hogy időszakosan, ha ilyen kiemelt alkalom van, akkor kimozdíthatók az emberek magyar klubfutball mérkőzésre is. A kérdésre válaszolva: ha mi jutunk be, akkor teltházhoz közeli nézőszám is lehetett volna. Sajnos ezt a lehetőséget most elszalasztottuk, de elegendő motivációt adott ahhoz, hogy szokásunkhoz híven mindent beleadjunk a kupasorozatban a jó eredményért és a végső győzelemért.
A helyszíni nézőszám növelése mellett hogyan tervezi növelni a szurkolóktól származó bevételeket az Újpest FC?
Fontosak a sztorik, az egyes játékosok, karakterek, velük lehet a klubmárkát tolni előre. Ehhez eredmény is kell, ha az folyamatosan jön, akkor átlagban ötezer nézővel lehet számolni, nagyjából ez a mi plafonunk. Hogy ettől feljebb lépjünk, ahhoz még egy lépcsőfokot kell tenni más szinteken is. Ki kell találni a monetizációs lábak megfelelő hangsúlyozását, például egy jó merchandising-projekt esetén nem csak a stadionban jelenlévő szurkolók számára értékesítenénk, hanem országosan, mert az Újpest országos márka. Külföldön például fizetnek még az extra tartalmakért is, de az kérdés, hogy mikor jut el ide a magyar fogyasztói közeg. A gyengébben kötődő szurkolókat, akik nem fanatikusok nagyon nehéz rendszeresen bevonni. A lokális kötődést kell jobban visszaállítani.
A magyar futball érdeke, hogy az Újpest az FTC mellé legyen pozicionálva
Nyilván a tulajdonosváltás is nagyban meghatározza majd a következő szezonját az Újpestnek. Mire lehet számítani, ha átveszi a klubot az új tulajdonosi kör?
Van néhány példa előttünk, mi történhet egy klubnál a tulajdonosváltás után, ha másból nem, az ő hibájukból tanulni kell. És azt is meg kell jegyezni, hogy a gazdasági környezet sem olyan jó irányba mutat egyébként most, abból a szempontból, hogy a futballra fordított pénzek lehet, hogy nem a topkategóriát fogják jelenteni az államháztartásban, mert kisebb problémájuk is nagyobb lesz ennél a gazdasági világválság miatt. Ennek ellenére azt gondolom, a magyar klubfutballnak és a magyar foci nemzetközi megítélésének az tenne a legjobbat még most is, ha a Ferencváros mellé pozicionálnánk az Újpestet, amelyik közvetlenül meg tudja őt szorongatni a pályán és az eredményekben, valamint minden más tekintetben, például népszerűségben, digitalizációban, infrastruktúrában. Lenne egy ilyen kétpólusú versengés, alatta pedig nyilván a vidéki nagy bázisok szintén a maguk meghatározó szerepkörükkel.
1 hozzászólás
Pingback: A Dózsa ügyvezetője szerint az Újpestet a Fradi mellé kell helyezni « Üllői út 129.