Aktív versenyzőként rég volt ilyen, hogy mint néző legyek jelen egy versenyen. (Volt egyáltalán ilyen?) Ha már viszont így történt, mindenképp szerettem volna összefoglalni gondolataimat a rendezvénnyel kapcsolatban. Zsiros Mihály beszámolója.
Gyulai István atlétaként számtalan magyar bajnoki címet, Universiade aranyérmet nyert. Pályafutása befejeztével a Magyar Televízió riportereként, majd a Nemzetköz Atlétikai Szövetség főtitkáraként dolgozott hosszú évekig. 2006-ban távozott közülünk.
Emlékére már 2007-ben szerettek volna létrehozni egy versenyt, azonban ez különböző okok miatt meghiúsult. Később is tervezték a verseny megrendezését, ám 2011-ig kellett várni a létrejöttére. Igaz, – ha egész pontos akarok lenni – 2010-ben versenyszámot már rendeztek Gyulai István emlékére az ostravai Golden Spike találkozón.
A versennyel egyben a budapesti atlétikai nagydíjakat is szerették volna újjáéleszteni. A mezőnyt végignézve ez teljes mértékben sikerült. Szakmailag nagy eredménynek tartom, hogy a Világbajnokság előtt néhány héttel világsztárokat csábítottak a Puskás Ferenc Stadionba. Ehhez nem csak az anyagi feltételeket kellett megteremteni (egyedül Asafa Powell fellépési díja 40 ezer dollár körül mozog), hanem szükség volt Spiriev Attila versenyigazgató személyére is.
A rendezéssel kapcsolatosan egy apróbb észrevétel: néhány reklámtáblát úgy tettek ki a szervezők, hogy azok pont eltakarták a távol-, illetve hármas ugrókat, így szinte semmi nem látszott a viadalukból. A versenyen egyébként minden volt, aminek lennie kellett: nyílt futás a nézők részére, betétfutamok, magyar sztárok (sztárok?), akiknek szurkolni lehet. Végül pedig kiváló eredmények, a valaha volt leggyorsabb 100 méter Magyarországon, Asafa Powell 9.86-ot repesztett.
Sajnos, ahogy a videón is látni lehet, kevés néző volt kíváncsi a versenyre, 3-4 ezren lehettünk, javarészt volt és jelenlegi atléták. Ebben valószínűleg közrejátszott a hűvös, csapadékos időjárás, de az esemény gyenge kommunikációs felvezetése is, pedig ma már a sport számra is nélkülözhetetlen a marketing.
A versennyel kapcsolatos hírek folyamatosan frissültek a hírportálokon. Személy szerint a honlapot viszont csak későn találtam meg, mert például a Gyulai Emlékverseny kifejezésre rákeresve egyáltalán nem akadtam rá a Googleban. (Csak a Gyulai Memorial kulcsszót beütve figyeltem fel rá.) A jó keresőoptimalizálás (SEO) már csak azért is fontos lenne, mert minden szükséges információ nem derült ki a hírekből. A honlapon leltem meg a Facebook oldalt is, amit igazából forgalomnövelésre használtak, a szurkolók bevonása hiányzott.
A fent említetteken kívül még néhány óriásplakáttal, hirdetéssel találkozhattunk a városban. Nyilván pénzügyi forrás hiánya, hogy nem annyi készült, mint például a Kajak-Kenu Világbajnokság esetében, így viszont kevesebb embert tudtak elérni a szervezők. Ezért nem értem, hogy miért nem használták a közösségi oldalakat aktívabban és tervszerűbben, valamint miért nem próbálkoztak gerilla akcióval. Az előbbire véleményem szerint jó ötlet lett volna a közösségi vásárlás használata. Az egyébként is kissé drága jegyekből néhányat el lehetett volna adni kedvezménnyel, cserébe így több száz ezer emberhez eljutott volna a rendezvény híre. Visszatérve a jegyárakra: 2 és 10 ezer forint között lehetett hozzájutni. Csak összehasonlításképpen, a monacói Gyémánt Liga versenyre átszámítva már 1500 Forintért lehetett jegyet kapni. És azért valljuk be, a létesítmény is és a verseny is nívósabb a hercegségben.
Tetszett még, hogy a sztárok által aláírt pólók eladásából befolyó összeget jótékony célra fordítják, (CSR) a támogatott alapítvány neve pedig szerepelt a versenyzők rajtszámán. Sajnos meg kell említenem, hogy a felirat viszont még közelről sem volt tisztán kivehető. Elárulom: a „Minden gyerek lakjon jól” szervezetről beszélünk.
Összességében elmondható, hogy kitűnő versenyt sikerült összehoznia a szervezőknek. Jobb kommunikációval és (így) remélhetőleg több szponzorral szép jövő áll az esemény előtt. Én megkockáztatom, hogy 10 éven belül akár Gyémánt Liga verseny is lehet…