Milyen sokat dob egy jól megtervezett világbajnoki selejtezősorozat program a játékosok önbizalmán, lelkiállapotán, a szurkolók lelkesedésén, a média érdeklődésén, és a csapat marketingértékén. Ezt bizonyítja eddig az MLSZ illetékesei által – Erwin Koeman akkor még nem volt a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya -összeállított menetrend.
Kezdtünk itthon a Dánok ellen, ami első mérkőzésnek kitűnő választás. Nem a legerősebb válogatott a csoportban – akkor még senki sem gondolta, hogy ilyen jól szerepelnek majd és a félidőben az élen állnak -, de nem is könnyen leírhatók. Arra tökéletesen megfelelőek, hogy hazai pályán szoros meccset játszunk velük, győzelmi eséllyel és a nézők számára is érdekesek top csapatokban játszó játékosaik miatt (Poulsen – Juventus, Bendtner – Arsenal, Agger – Liverpool). Közönségcsalogatóak tehát, nem volt ugyan telt ház, de sokan voltunk. Mindenki úgy volt vele, nézzük meg, mit tud az új holland edző (0 – 0).
A következő meccs Svédország ellen idegenben. Tőlük általában pont nélkül távozunk, és tettük ezt most is. Túl kellett lenni egy nehezebb mérkőzésen, és az elején még megmagyarázható egy kis botlás (1-2).
Viszont lassan a pontokat is el kell kezdeni gyűjtögetni, különben már az elején elvérzünk, és senki sem fog meccsre járni. Szóval egy – két könnyebbnek ígérkező mérkőzésre van szükség. Albánia ellen itthon. Jó választás, nem sétagalopp, tehát ha nyerünk, elmondhatjuk, hogy megdolgoztunk érte. Ezeket a meccseket azért hozni szoktuk – nagyobb százalékban legalábbis, mintha mi mentünk volna hozzájuk. Így is lett, megvan az első győzelem (2 – 0).
Málta ellen idegenben volt törleszteni valónk az előző selejtezősorozatban elszenvedett vereség miatt, jogos győzelmi reményekkel léptünk pályára. Ezúttal nem okoztak meglepetést a szigetországiak és a sikerült a visszavágás (1 -0).
A téli szünetre tehát a döcögősebb kezdés után két győzelemmel vonult a válogatott, ami optimizmusra adhatott okot. Pszichológiailag mindenképp előnyös helyzet. Ráadásul a csoport többi eredménye is úgy alakult, hogy kedvező helyzetből várhattuk a folytatást.
A tavaszt a két kiscsapat elleni visszavágókkal kezdtük. Egyrészt annak reményében, hogy két győzelem esetén nagyon jó pozícióba kerülhetünk, másrészt, hogy a válogatott csiszolódjon még az igazán nagy feladatok előtt.
Albánia ellen kezdtünk tehát idegenben. Mindenképpen pontosan, lehetőleg győzelemmel szerettük volna abszolválni ezt a találkozót. Szerintem az eddig a selejtezők legjobb eredménye a válogatottól, hogy mindhárom pontot hazahoztuk Tiranából (1 – 0), mert hasonló erősségű csapatok ellen gyakran hibázunk idegenben. Jó formában van tehát a válogatott – három győzelem zsinórban ritkaságszámba megy – komoly érdeklődés várható a továbbiakban.
Aztán Málta ellen már kötelező volt a hazai győzelem. Ennek tudata és csoporton belüli jó helyezés elég is volt ahhoz, hogy megtöltse a Puskás Ferenc Stadiont. A múltban többször is megtapasztalhattuk már, elég a győzelem legkisebb reménysugara, és egy világversenyre kijutást jelentő hely közelébe kerülés, hogy újra futball lázban égjen a nemzet. Szerencsére sikerült kiszolgálni a közönséget a negyedik győzelemmel (3 – 0).
Jelenleg a magyar válogatott pontszám és vesztett pontok alapján is második a csoportjában, és saját kezében a sorsa a világbajnoki szereplés kivívására. Innen várjuk tehát a folytatást. A neheze viszont még csak most következik. Úgy gondolom igazi bravúr még nem történt, bár az albánok idegenbeli legyőzésével mindenképpen jobban szerepelünk a megszokottnál.
13 pontunk van. Ennyit általában összehozunk, de az jellemzően csak a harmadik-negyedik hely egyikére elég egy hatos csoportban. Nagy különbség viszont, hogy most négy mérkőzéssel a sorozat vége előtt állunk így. Igaz, most jönnek azok a mérkőzések, amelyeken egy „formában” lévő magyar válogatott csupán 1-2 pontot szokott szerezni összesen. Ha belegondolunk, a Portugália kaliberű csapatok általában oda-vissza megvernek minket, reális pontszerzési esélyeink – nem győzelmi! – a svédek elleni hazai illetve a dánok elleni idegenbeli mérkőzéseken vannak. Persze nem szeretnék ünneprontó lenni, nagyon szorítok a magyar sikerért, és ahogyan eddig, ezentúl is kijárok majd a válogatott meccseire.
A hátralévő találkozók sorrendje mindenesetre ugyancsak nagyon jól átgondolt. A soron következő két hazai mérkőzésen a svédek ellen van esélyünk a jó szereplésre és az lendületet adhat Portugália ellen is. Ráadásul az eredmények eddigi, számunkra szerencsés alakulása miatt mindkét csapat győzelmi kényszerrel lép pályára ellenünk. Ezen a két mérkőzésen garantált a telt ház, az elsőn, mert jó esély van a továbbjutási remények életben tartására, a másodikon pedig azért, mert bármi történik is az elsőn, nem lesz minden veszve és a csoport legerősebbje, a világsztárokat felvonultató Portugáliá, amúgy is vonzza a közönséget.
A visszavágón Portugáliában talán még egy kisebb botlás is belefér, és ha tudjuk hozni a remélt eredményeket, Dániában az utolsó fordulóban döntő fontosságú meccset játszhatunk. Azonban ha nem jól sikerül a fent említett utolsó két hazai meccsünk, és beleszaladunk két verségbe, könnyen lecsillapodnak a kedélyek. A sorozat záró mérkőzései is kisebb érdeklődésre tarthatnak számot ebben az esetben. Olyan szempontból viszont mindegy lesz, hogy sikerült még akkor itthon játszanunk és többször is megtölteni a nemzeti stadiont, amikor kedvező kilátásaink voltak a továbbjutásra.
A program jó felépítésének köszönhetően jelenleg jól áll a válogatott és ennek köszönhetően óriási az érdeklődés a média és a közönség részéről. Bízzunk a jó folytatásban, egy álom valóra válásában, hogy több mint 20 év után újra nagy nemzetközi tornára jut ki a magyar válogatott. Akkor senkiben sem fog felmerülni, vajon csak a folyamatos érdeklődés generálása miatt volt-e ennyire megszerkesztett a selejtezők sorrendje.
1 hozzászólás
Pingback: Menetel a magyar válogatott 2. rész | Sportsmarketing