10.125-en látogattak ki a hétvégén a forduló legtöbb nézőt vonzó találkozójára. A meccset nem a legmagasabban jegyzett ligában, hanem az NB III-ban játszották.
Hogyan jöhetett össze ilyen szokatlanul magas nézőszám a hazai harmadik osztályban, amelyet bármelyik NB I-es klub megirigyelhetne? Úgy, hogy a Ferencváros drukkerek a második számú csapatuk mérkőzését választották az NB I-et toronymagasan vezető első csapatuk meccse helyett.
Már leírni is fáj az eddigieket, hiszen világosan érződik, hogy valami nincs rendjén a magyar labdarúgásban. Nagyon nincs. Nem a Ferencvárosnál, hanem a magyar foci összességében. A hétvégi eset csak – elég látványos formában – felszínre hozta a problémákat.
A klubokon nagy a felelőssége, ha balhé van a stadionjukban, ezért inkább nem kérnek belőle. A szurkolók a kedvenceiket szeretnék buzdítani, viszont a túlszabályozottság miatt korlátozva érzik magukat. Az MLSZ pedig nem szeretne a klubok belügyeibe avatkozni. A kör ezzel bezárult. Ha meghallgatjuk a feleket még talán meg is érthető az álláspontjuk. A kérdés az, hogy a ők miért nem hallgatják meg egymást?
A probléma mélyebben gyökerezik, de a kommunikáció elindíthatná a megoldás felé a folyamatokat. Elbeszélni egymás mellett, vagy a másikra mutogatni a legkönnyebb választás. Hiányolom a közös fórumokat, a képviselők egyeztetését, a széleskörű tájékoztatást, de leginkább a promblémamegoldó hozzáállást. Ha a felek leülnének egymással és ki-ki elmondaná a szempontjait, biztos vagyok benne, hogy közös nevezőre lehetne jutni.
Léteznek esettanulmányok azokból az országokból,ahol hasonló gondokkal küzdöttek, küzdenek. Működnek jelentős nemzetközi fórumok ezen a területen – ESSMA, ICSS, SGSA, hogy csak néhányat említsek. Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, beszélgetni kell.
Miért kell beléptetés, miért kell cashless fizetési rendszer? Lehet, hogy úgy tűnhet, a Nagy Testvér figyel a stadionba lépéstől kezdve. Viszont ezek a rendszerek nemcsak korlátozóak, hanem nagyban segíthetik a meccsnapi élményt is. Az így nyert adatok alapján küldenek több személyzetet segíteni a kiszolgálásban, nyitnak meg újabb kapukat, ha torlódás van, vagy értesítenek a klub alkalmazásán keresztül, hogy hol található a legközelebbi szabad mosdó. Fordítva ugyanez a helyzet: a szurkoló nem feltétlenül vadállat és főleg nem válik azzá, ha a lehető legemberibben kezelik. Biztosan kellemesen csalódik, ha az idegenbeli meccsen a saját csapata mezében szolgálják ki a pultosok a vendégszektor büféjében.
A stadionok bár szépülnek, de továbbra is üresek, a hazai bajnokik vonzereje finoman szólva sincs az egekben, igaz sem a klubok, sem a szövetség nem sokat tesz azért, hogy érdemes legyen a helyszínen szurkolni. A magyar foci egyelőre nincs olyan kiváltságos helyzetben, hogy ne jelentene hatalmas pluszt, ha pár ezer nézővel többen lennének a lelátókon hétről-hétre. Érdemes lenne tehát az érintett feleknek elfelejteni az eddigieket és leülni megbeszélni a dolgokat.
1 hozzászólás
Pingback: NB1: Kint a bárány, bent a farkas – meddig maradnak üresen a magyar stadionok? - SportZóna