Szerző: Andre Agassi
Kiadás éve: 2009
Kiadó: AKA Publishing, LLC
Oldalszám: 326
Nyelv: angol
Egy önéletrajz
Nyitott, mint egy könyv, a saját könyve: ez Andre Agassi, minden idők egyik legjobb amerikai férfi teniszezője, nyolcszoros Grand Slam győztes. Önéletrajzi könyvével, olyan őszinteséggel átitatott történetek kósza útvesztőjébe invitál, amelynek köszönhetően a megrökönyödéstől kezdve, a humoron át a csodálkozásig számos érzelem generálódik az olvasóban.
A minden reggeli felkelés nehéz, főleg egy profi sportolónak, akinek olyan derékfájdalmai vannak, hogy évek óta csupán a merev padlón képes aludni. Arról nem is beszélvén, hogy a hosszú karrier után egy megviselt, fáradt tükörképpel kell szembenéznie: ami, arról árulkodik, hogy „mindennek” vége. Ráadásul úgy, hogy mindezt az utálat állandó jelenléte veszi körül.
Mert igen, Agassi esetében beszélnünk kell utálatról, a tenisz utalálatáról és annak minden sötét és titkos velejárójáról. A kis Andre – a csigolyaelcsúszással született, csámpás-nyüzüge, eszes, töprengő fiúcska – már korai gyerekkorától fogva a drákói szigorral irányító édesapja árnyékában kezdte meg a karrierjét (már 8 éves kora óta versenyzett). A gyűlölt edzések és az értelmetlennek tűnő „kínzások” csak megerősítették a sportolót, hogy eljuthasson a csúcsra.
Azonban számos rögös út akadályozta ebben. Iskola? A gyengék fegyvere. Agassi nem értett semmihez, mivel nem fektetett semmit a tanulásba. Punkként viselkedett, amely szemlélet, „életforma” végigkísérte egész pályafutását.
„Image is everything!” – hangzott el egy általa népszerűsített reklámban, amely örökre rányomta a bélyegét Agassi médiában megítélt karakterére. Az imázst nagyon nehéz felépíteni, de egy szempillantás alatt romba is lehet dönteni. Agassi nagyon sok mindent megtett, hogy ezt megvalósítsa. Amellett, hogy próbált egyensúlyozni az önpusztítás és a maximalizmus között, parókát hordott, metamfetamint fogyasztott, teljesen elzüllött, hanyagolta az edzéseket, és felelőtlenül táplálkozott.
Agassi részletekbe menő visszaemlékezésével hozza elő a döntő mérkőzéseket, a tenisz belső világát, a hírnév külső kozmoszát és emberi kapcsolatait, amelyek roppant fontos tényezői voltak életének. A riválisai több nemzedékének – Jimmy Connors, Pete Sampras, Roger Federer – eleven portréi mellett Agassi bőségesen beszámol rövid életű kapcsolatáról Barbra Streisanddal és rosszul sikerült házasságáról Brooke Shields-szel, önbizalmát aláásó depressziójáról, és a hibáiról, ami miatt csaknem tönkre ment minden.
Az iskolázatlan, ám bámulatosan intelligens, legkisebb fiú elmondja: hogyan küzdött meg a „sárkánnyal”; viaskodott démonokkal; nyerte el az olyannyira áhított királykisasszony (a korszakos Steffi Graf) kezét; alapította meg példaértékű, egyetemi előkészítő campusát, hátrányos helyzetű, többségében afroamerikai gyerekeknek.
Mikor 2006-ban az utolsó versenyére kiállt, megdöbbentő metamorfózisáért ünnepelték, hogy non komformistából felelős gondolkozóvá, iskolából kihullott diákból a tanulás fontosságának szószólójává vált. Agassi játékához hasonlóan, könyvében is az elegancia, a stílus, a sebesség és az erő új rekordját állította föl.
ÉRTÉKELÉS
Érdekfeszítő olvasmány, amely könnyen fogyasztható. Fenntartja az érdeklődést, mivel számos nézőpontot, de elsősorban egy profi teniszezőét teszi a fókuszba. Megdöbbent és empatikussá tesz. Szembesít a jó és a rossz találkozásával. Akaraterőről és lemondásról szól. Sok pólus találkozása egy nagyszerű sportolóról és emberről.
9/10
SZERZŐ
Azt gondolom, nem kell bemutatni, elég a név: Andre Agassi. A médiában látott karaktert, most egy teljesen más, valódi oldaláról lehet megismerni a könyv segítségével.
1 hozzászólás
Pingback: Sportolók a könyvespolcon | Sportsmarketing