Szeptember 8. és 12. között Budapest adott otthon a 2010-es ITU Triatlon világbajnokság hetedik, egyben utolsó állomásának, amely a dupla pontokat érő Grand Final címet viselte. A verseny zárónapján látogattam ki az eseményre, amikor az elit nők futamát rendezték, és bár a sportélmény célja vezérelt, nem tagadhattam meg magam, és egy kicsit szakmai szemmel is néztem a részleteket, valamint ha érdekeset láttam, fényképeztem is.
Ahogyan a bevezetőben is utaltam rá, ez az anyag sokkal inkább élménybeszámoló, mint részletes szakmai elemzés. A hangulata miatt voltam kíváncsi a triatlon vb-re, és kellemes vasárnap délutáni programnak ígérkezett kerékpárra pattanva követni az eseményeket. Természetesen, ha már útra keltem, vittem magammal a fényképezőgépem, és akarva-akaratlanul nemcsak a versenyzők vonzották a szememet, hanem az is, ha egy-egy kreatív ötletet, vagy éppen rossz helyre tervezett szponzor-pavilont láttam.
A triatlon vb budapesti állomásnak atmoszférája az első pillanatoktól kezdve magával ragadott, sok néző volt kíváncsi az eseményekre és gyönyörű, az UNESCO világörökség képező helyszíneket érintve folyt a küzdelem. A Kopaszi gátnál rajtolt a mezőny, a Lágymányosi-öbölben úsztak a versenyzők, majd a budai és pesti rakparton kerékpároztak, végül a belvárosban a Lánchíd és a Szent István Bazilika között köröztek futva a Roosevelt téri cél előtt. A kezdetektől fogva érezhető volt egyfajta családi hangulat, amely a nem túl népes, de annál elhivatottabb triatlonos társadalmat jellemzi.
Az elit nők versenyének rajtjára érkeztem – az időpont kiválasztása során tapasztaltam egyébként a legnagyobb hiányosságot, mert a vb amúgy rendkívül informatív és jól felépített hivatalos honlapján nincs gyorsan elérhető programtájékoztató, hanem meg kell várni, amíg egy 56 oldalas pdf letöltődik –, és jelzést ugyan nem láttam, hogy itt egy világbajnokság folyik, de már messziről hallatszott, amint a hangosbemondó bemutatta a figyelemre érdemes atlétanőket. A helyszíni nézők tájékoztatása folyamatos ment magyarul és angolul egyaránt, és mindig tudtunk arról is, ami éppen a látókörön kívül zajlott. A versenyzők, szervezők és szurkolók számára fenntartott területek megjelölése egyértelmű volt és számos rendező, valamint önkétes ügyelt arra, hogy ne legyen kavarodás.
Anélkül, hogy különösebben utána néztem volna, egyértelmű volt, kik a verseny kiemelt együttműködő partnerei, mert minden helyszínen az ő brandingjük dominált. Tetszett a Kopaszi gáton kialakított, szponzorok, kiállítók, sportszer forgalmazók standjainak helyet adó Expó, valamint a családbarát, játékos rendezvényeknek lehetőséget nyújtó Zöld Sziget. Az Expót és a Zöld Szigetet a szervezők a másik fő helyszínen, a belvárosi célnál is felállíthatták volna, egyrészt hangsúlyosabb megjelenést biztosítva a szponzoroknak, másrészt olyan turistákat bevonva az eseményekbe, akik nem a vb miatt sétálgattak Budapest szívében. A Roosevelt téri versenyközpont több nézőt vonzott, mint a Kopaszi gáti, de úgy éreztem a célnál felállított mobil lelátón kívül kevésbé szolgálta az igényüket. Jellemző, hogy az ajándékboltot is egy kissé eldugott helyen találtam meg.
Kiemelném viszont a budapesti rendezés környezettudatosságát. A sorozatban először törekedtek a Zöld Triatlon eszméjére a reduce, reuse, recycle [csökkentés, újra-használat és újrahasznosítás] jegyében. Változatos játékos-informáló programok, szelektív hulladékgyűjtés, újra-használható betérdíjas poharak, használt sportcipők újrahasznosítása és az autómentes közlekedés támogatása jellemezte a világbajnokság zöld légkörét.
Úgy gondolom, összességében remek, méretéhez képest családias hangulatú rendezvényként írható le a 2010-es budapesti triatlon világbajnokság, amely három tömegsportként is működő sportágat – úszás, kerékpározás, futás – népszerűsített, valamint a legmodernebb trendeknek megfelelően a környezettudatosságra is felhívta a figyelmet, sőt példát mutatott benne. A vb-ről készült fényképekből itt csak egy ízelítő látható, a több mint 60 képet tartalmazó teljes album megtekinthető a honlap Picasa oldalán.