Cím: Ultra – Az olasz futball sötét oldala
Szerző: Tobias Jones
Kiadás éve: 2020
Kiadó: G-ADAM
Oldalszám: 406
Nyelv: magyar
Az olasz futball sötét oldala
Az ultra szó sokakban a fanatikus, gyakran erőszakos szurkolók képét idézi meg, akik szervezett csoportokba tömörülnek, és amellett, hogy fantasztikus hangulatot teremtenek a stadionokban, a balhékból is derekasan kiveszik a részüket.
Kétségtelen, hogy mindez jellemző az ultrákra, viszont ez csak a felszín, a végső megnyilatkoztatás, ami a kívülállók számára a legkönnyebben tetten érhető, leginkább szem előtt lévő dimenziói az ultra létnek.
Tobias Jones a kulisszák mögé szeretett volna bepillantani, de nem botránykönyv megírása volt a célja. Azt vallja, hogy az ultrák szent helyei, a stadionokban a kapu mögött található kanyarok, a curvák, immár több, mint ötven éve az olasz társadalom tükrei. Az Ultra ennek megfelelően az ultra mozgalom kialakulását és változásait mutatja be a hetvenes évektől napjainkig, jó adag politikai és társadalmi háttérrel, amelynek megismerése elengedhetetlen a lelátón és azon kívül történő folyamatok kontextusba helyezéséhez.
Az események két idővonalon haladnak. Folyamatosan ugrálnak a jelenben játszódó egyik szál, illetve a hatvanas évek végétől a közelmúlthoz közelítő másik szál között. Ez a szerkesztés, valamint a rengeteg szereplő neve és beceneve nem könnyíti meg az olvasást, viszont kétségtelenül izgalmas karaktert ad a könyvnek. A gyakori olasz kifejezések és hozzájuk kapcsolódó másodlagos jelentéstartalmak pedig igazán autentikussá teszik az élményt.
Meghalnak a csapatukért
A szerző egy kis dél-olasz város, Cosenza mellett tette le a voksát, a helyi ultrák a főszereplők. A másod-, harmad- és negyedosztály között ingázó csapat fanatikusaiban ugyanis megvan miden, ami mozgalom gyökereihez való leásásához szükséges. Egyrészt a sportszakmai és pénzügyi sikerek hiánya távol tartja a klubot a modern futball elitjétől, így a divatdrukkerektől és az érdekből szurkolóktól is, a fanatikusai tehát zömmel helyiek, akik a mezért és a csapatért élnek teljes elköteleződéssel. Másrészt a Cosenza ultrái élen járnak az ultrákkal kapcsolatos sztereotípiák cáfolásában is: kisajátítottak a maffiától lefoglalt épületeket, ahol menekülteket és nincsteleneket szállásoltak el, élelmiszerbankokat nyitottak a szegények számára és ők építették fel Olaszország első, fogyatékos gyermekeknek szánt játszóterét. A csoport egyik legnagyobb befolyással bíró alakja pedig egy ferences rendi barát volt, aki afrikai missziókra is elvitte szurkolótársait, de apácán elkövetett nemi erőszak vádja alól is tisztáznia kellett magát.
Azért a Cosenza ultráit sem kell félteni. A többi klub fanatikusaihoz hasonlóan, ők is útra kelnek egy oda-vissza kétezer kilométeres túrára hétköznap, megvannak a számukra szimpatikus és ellenséges csoportok, kiállnak az igazukért és bármikor kaphatók a balhéra is, ha úgy hozza a helyzet. Bárki számára nyitva a lelátó, és ki nem tagadnak meg senkit maguk közül.
De akár ölnek is
A könyvben emelett erősen megjelenik az ultra lét sötét oldala is. Ez azonban nem annyira a Cosenzához, mint inkább a legnagyobb klubok – Juventus, Torino, Roma, Lazio, Genoa – legismertebb és leghírhedtebb ultracsoportjaihoz – Drughi, Irriducibili – kapcsolódóan. Erőszak, drog, szélsőséges nézetek, politikai és a szervezett bűnözéssel való összefonódások – egyikből sincs hiány. Gyalázkodó rigmusok, kisebb csetepaték, megállított mérkőzések, halálos kimenetelű összecsapások egymással és a hatóságokkal – ezen a téren is széles a skála.
Minél nagyobb egy klub, annál nagyobb érdeklődés övezi, annál több embert lehet megmozgatni, ami nemcsak a klub és politika számára teszi egyre érdekesebbé az ultrákat, de annál több pénzt is jelent. Egy negyvenezres stadionnal rendelkező klub számára meccsenként pár száz, az ultrák vezetőjének ingyen biztosított jegy nem nagy érvágás, főleg ha cserébe rend és nyugalom van a lelátón. A másik oldalon viszont hatalmat és – a jegyek értékesítése után – sok pénzt jelent az ultrák kezében. Ami pedig magával vonzza a konfliktusokat és a hatalmi harcokat.
Olyan futballszurkolók, akiket nem különösebben érdekel a futball
Az ultrák ellentmondásos világát nagyon jól kifejezi ez a könyvből vett mondat. Nemcsak a szószerinti értelemben, hogy bár ott vannak minden mérkőzésen, sokszor azt sem követik figyelemmel, hogy mi zajlik a pályán, hanem átvitten is. Alapelvük, hogy távol tartsák a politikát a lelátóktól, mégis sokan aktívan politizálnak. Sokszor kirekesztők, ugyanakkor önzetlenek és befogadók a kitaszítottakkal is. Néha a csoportok szétszakadnak, majd békét kötnek.
Tobias Jones nem foglal állást ebben a témában, hanem az ultrák világának mindkét oldalát bemutatja. Igyekszik feltárni a legfontosabb szereplők hátterét, családi kapcsolatait, megismerni és megismertetni a motivációit, de anélkül, hogy szociológiai elemzésbe csapna át. Mindezekkel együtt az ultrák megítélését az olvasóra bízza.
ÉRTÉKELÉS
Ez nem egy szurkolói könyv és nem is kifejezetten a fociról szól. Nem egy szociológia tanulmány és nem is krimiszerű történet szurkolók közé beépített rendőrökkel. Az Ultra arról az olasz szubkultúráról szól, amely a futball körül alakult ki. Ebbe a kettősséggel teli világba kalauzol el részrehajlás nélkül, na jó, a Cosenza felé talán némi megbocsátható szimpátiával.
Az ultra mozgalom fejlődését a hátteret adó társadalmi, politikai és gazdasági változásokkal együtt mutatja be, amely végigkíséri azt a folyamatot, ahogyan az eredeti szélsőbalos gyökerektől eltolódva mára inkább a szélsőjobbos viselkedés a jellemző ezekre a csoportokra.
Szerepel benne minden olyan elem, amire egy fanatikus szurkolókról szóló könyvben számít az ember, de ugyanúgy megjelennek az ultrák legnagyobb dilemmái és kétségei is. Például, hogy a kezdetekben a tömegek megbotránkozását kiváltó messzi utazások, a kirívó öltözködés, az alkohol és drogfogyasztás mára mindennapossá vált a társadalomban, letörve a különlegesség érzését. Vagy az, hogy bár koreográfiákat készítenek és mindenhova elkísérik a cspatot, valójában csak passzív és statikus szemlélői az eseményeknek.
Nem tudom, hogy kívülállóként, értve ezalatt magamat és a szerzőt is, valaha is teljes mélységében megérthető lesz-e az ultrák világa, mindenesetre ez a könyv egy nagyon jó próbálkozás erre.
Ahogyan egy Cosenza rigmus szól: “Sosem leszünk olyanok, amilyennek látni akartok minket”.
SZERZŐ
Tobias Jones – Hét könyv, többek között a The Dark Heart of Italy, a Blood on the Altar és az A Palace of Refuge című kötetek szerzője. A BBC és a RAI által készített több dokumentumfilm írója és szereplője, az Observer és az Internazionale újságok állandó szerzője. A Windsor Hill Wood társalapítója, az angol íróválogatott középpályása. Az olaszországi Parmában él.
KÖSZÖNET
Köszönet a könyvért a Sportkönyvek.hu webáruháznak!
Sikerült felkelteni az érdeklődésedet? A könyvet megvásárolhatod a kifejezetten csak sportkönyvek forgalmazásával foglalkozó Sportkönyvek.hu webáruházban!