522 milliárd forint TAO támogatás került a látvány-csapatsportok egyesületeinek kasszájába 2011 és 2017 között. Az adatokat az év elején publikálták a sporttal és gazdasággal foglalkozó médiumok a TAO-val kapcsolatos adatösszesítőiket. Több, mint félbillió forint! A támogatás óriási, nem kérdés, hogy a sportnak nemcsak a szavak szintjén, hanem a valóságban (értsd: a kasszától távozva) is kiemelt a jelentősége. Emlékezhetünk, hogy 2011-ben döntött úgy az országgyűlés, hogy a társasági adót fizető cégek az adójuk meghatározott százalékát felajánlhatják a látványsportok egyesületeinek. Lássuk az adatokból levonható sportjogi következtetéseket!
A sportszervezetek a fenti összegből közel 4 milliárd forinttal nem tudtak helyesen elszámolni. Ezeket vissza kellett fizetni. A profizmus felé vezető út rögös, de a számokat látva elkerülhetetlen. A szabálytalanul felhasznált pénzek az összes támogatás durván 1%-át teszi ki. Mi következik ebből? Legnagyobb eséllyel az, hogy a támogatás felhasználói nem „ellopták” a támogatást, hanem hozzá nem értő módon, hibásan számoltak el a pénzzel. Vagyis nem mindenki hibázott 1%-nyit, hanem néhány kis szervezet mindent elbukott, a legnagyobbak hatékonyan használták ki a lehetőségeiket. Persze, mert a nagyok nem spóroltak a profi kisegítő személyzettel (talán amúgy is volt nekik), a kicsik néhol igen. Még mindig része a magyar sportnak a fusituning. Kapunk egy kicsit, azt majd csak elhasználjuk valahogy – gondolják. Elvégre a Margó már tavaly is megcsinálta a fiai adóbevallását, tehát „ért a számvitelhez”, és a Béla is látott ezt-azt az életben, így „keni-vágja a TAO kiírást”. Ez a mentalitás végre megbukóban van. 2011 óta látszik, hogy lehet a sporttal (is) sok pénz fölött diszponálni, de meg kell teremteni mellé a megfelelő közeget.
A TAO támogatások felhasználása jó példája a sport átalakulásának. Azok a szervezetek, amelyek a hibás elszámolások miatt tíz és százmillió forintokat buktak el, a mai fejükkel boldogan áldoznának több pénzt felkészült sportjogászokra, könyvelőkre, adószakértőkre, menedzserekre, hogy a támogatásokat maguknál tartsák. Idővel talán azzal a kényszerképzettel is le lehet számolni, hogy ezek a segítők viszik a pénzt. Ameddig nem, addig halljuk majd a híreket, hogy milyen szarvashibák vezetnek kisvárosi kézilabdacsapatok, labdarúgó-klubok, vagy vízipóló üzemeltető cégek bezárásához, felszámolásához.
Az talán elfogadottá vált az átlagpolgár számára is, hogy léteznek sportjogászok. Ez ma még korlátozódik arra a meggyőződésre, hogy ezek azok a sport-közeli ügyvédek, akik segítenek egy-egy doppingvétségnél kimagyarázni, hogy miért került a vizsgált személy vizeletébe marihuána, vagy szteroid. Elvégre „milyen jó lett volna, ha 2004-ben lett volna ilyen szakértő Annus Adrián és Fazekas Róbert mellett, talán nem vették volna el az olimpiai aranyukat” – hallhatjuk itt-ott. Ez is része a sportjognak, de értsük meg, hogy csak egy szűk szelete. A TAO támogatások kitűnő példát nyújtanak az összesítésre, hány iránya van/lehet a sportjogi feladatoknak:
1.) A szabályok értelmezése és a sportvezetők jogi támogatása;
2.) Elszámolások készítése és/vagy ellenőrzése;
3.) Vita esetén az elszámolások megvédése;
vagy a túloldalról:
4.) A szabályok kialakításában, módosításában való közreműködés;
5.) Elszámolások hibáinak feltárása, visszafizetésre kötelezés alátámasztása.
Egyre többen tudjuk, hogy ezek fontos dolgok. Egyre többen mondjuk, hogy márpedig sportjogászra szükség van. Ahogy mondani szokás: félbillió (forintnyi) indokunk van erre. Egyre többen hallják és értik ezt.
A szerző a Simor Ügyvédi Iroda tulajdonosa. Még több (sport)jogi vonatkozás az iroda Facebook oldalán!