Simor Miklós, sportjogász vendégcikke
A nemzetközi szakirodalom egyre többet érvel a futballjog létezése mellett. Mások amellett foglalnak állást, hogy minden új, manapság divatos jogterület megfogalmazható a már régóta létező jogterületek határmezsgyéjeként. Ahol pedig vita van, ott előkerülnek a jogászok is.
A nemzetközi szakirodalom egyre többet érvel a futballjog létezése mellett. Tény, ami tény, a jogterületek egyre ádázabban küzdenek a saját megteremtésükért. Miért ne tenné ezt a futballjog is? Hol is beszélhetünk pénzzel teli, sokakat vonzó jogviszonyokról/jogvitákról? Hát a labdarúgás esetében. Ahol pedig vita van, ott előkerülnek a szabályok, azután a jog és végül a jogászok is. Mennyivel többet bele tudunk képzelni a futballjogba, mint mondjuk az űrjogba, vagy akár a nemzetközi kollíziós magánjogba! Kell ennél több?
Nézzünk egy kis elméletet. A brit sportjogi szakemberek hisznek leginkább a futballjog létezésében. Náluk vannak „labdarúgó bíróságok” [becsületes néven FA Regulatory Commissions], a Liga különböző bizottságai is efféle feladatokat (is) ellátnak. Emellett a FIFA tart saját vitarendezési bizottságot (kik lennének ott bennfentesebbek egy futballjogásznál?), de a nemzetközi Sportdöntőbíróságnak is van futballra szakosodott lajstroma. Összességében azért ez nem kevés. Ennyi szervezetnél szükséges az elméleti háttér, amit meg is lehet nevezni (mondják az éltetők).
Eggyel hátrébb lépve, a létezés ellenzői már a sportjog kapcsán is kérdéseket fogalmaznak meg. Ezek a „konzervatív jogtudósok” hisznek a jogterületek születésszabályozásában: felejtsük el az internetjogot, az agrárjogot, sőt a sportjogot is, mindezek a jogterületek megfogalmazhatók a már régóta létező jogterületek határmezsgyéjeként. Amit pedig nem lehet beilleszteni a büntetőjog, a kereskedelmi jog, a kártérítési jog világába, az nincs is – érvelnek ők.
Vonjuk le a következtetéseket abból, ami eddig a rendelkezésünkre áll. Talán kezdjük a végéről: az időtlen klasszikus jogterület-elhatárolások ideje egyértelműen lejárt. Ez a megállapítás ugyan nem igazolja a futballjog létét, azonban pl. a sportjog tagadásából nem lehet következtetni a futballjog létére. Itt azért nyissunk is egy kapcsos zárójelet. Látni kell, hogy a sportjog régen kiállta a létezés próbáját. Nagy nemzetközi ügyvédi irodák szakosodtak rá, a világ és a hazai egyetemek képzik az ilyen orientációjú szakembereket. Mondhatjuk, hogy nincs, de van. Mint ahogy a Föld is gömbölyű, és tetszik, nem tetszik, a gőzgép is hatékonyabb volt az emberi kéznél (ennek legpikánsabb harcairól nyilván James Watt tudott volna hosszabban mesélni…). Hogy a futballjog a gyermeke, testvére, vagy távoli rokona csak a sportjognak, az már egy nehezebb kérdés.
Mivel a jogászok még sokáig fognak vitatkozni ezen, ezért a kérdést – egyelőre – válaszolja meg az olvasó. Egy idevágó szempontot azonban adunk. Lehet, egyszer eljön az idő, amikor a futballjogi szigorlat előtt kezüket csuriban tartva várnak a joghallgatók a vizsgájukra, remélve, hogy nem húznak olyan tételt, amiben a lesszabályról kell számot adni. Ha ez az idő elérkezett, akkor a cikket újraírjuk. Akkor majd nem kerüljük meg a kérdést, hogy létezik-e a futballjog.