A 22 éves sportoló több nemzetközi szinten is értékes eredményt ért el, legutóbb az idei téli olimpián, szlalomban 30. lett, az eddigi legjobb magyar olimpiai műlesikló teljesítménnyel. Kíváncsiak voltunk, hogy egy téli sportág képviselője milyen marketing tevékenységet tud folytatni ma Magyarországon.
Mennyire nagy dolog ez a 30. helyezés?
108 versenyző indult ebben a számban, az első 30 közé kerülni azt jelenti, hogy az elithez tartozol. Ebben a körben többnyire a világkupa futamokra is utazó versenyzők, vagyis a világ abszolút élvonala található.
Megnövelte a népszerűségedet az olimpiai szereplés?
Igen, mindenképpen. Sok média megjelenést kaptam, interjúkat adtam, és sorra érkeztek a rendezvény felkérések is. Borsodból származom, onnan különösen sokan figyelték a teljesítményemet és drukkoltak nekem, volt iskolám diákjai például tömeges videóüzenetben biztattak. Otthonom, a Miskolc szomszédságában, a tavak között fekvő Mályi, valamint korábbi lakóhelyem és sport tagozatos gimnáziumom székhelye, Miskolc önkormányzatai is kitüntetettek. Kollektíven örültek az eredményeimnek, a lelkesedésemet és a kitartásomat is méltatták.
Lehet azt mondani, hogy ez az eredmény és persze a gyorskorcsolyázók sikerei jót tettek a téli sportot űzőknek?
Mindenképp, bár itthon a síelés – mint oly sok egyéb sportág – nagyon olimpia központú, így igazából most kell nagyon dolgoznunk, hogy az érdeklődés megmaradjon.
Mennyire népszerű a síelés hazánkban?
Ketté kell választani a tömeg- és a versenysportot. Egyre több magánember síel, ha csak évente pár napot is. Ez a terület szépen fejlődik. A versenyeket ugyanakkor még kevesen kísérik figyelemmel, de remélem ez változni fog.
A magyar országos versenyek zöme is Ausztriában van, ami nem lendít a népszerűségén. A nagy nemzetközi versenyeket még szintén kevesen kísérik figyelemmel, de ha van magyar induló, azt már sokkal nagyobb érdeklődéssel nézik. Aki egy kicsit is járatos az alpesi versenysportban, az tudja, hogy milyen extrém meredekségű, jeges pályákon kell síelni. Látványos menetek és a sebességi számokban nagy ugrások kápráztatják el a nézőket.
A modern időkben, magyar férfi versenyző előttem még nem teljesített felnőtt világbajnoki és olimpiai speciális lesikló számokat. Noha nekem sem ez az erősségem, hanem a technikai számok, mint például a műlesiklás és az óriásműlesiklás. Mégis szívesen elindulok bármelyik alpesi számban. Be akartam bizonyítani, hogy a nehezen kivitelezhető sebességi edzések nélkül is képes vagyok a helyenként 150 km/h sebesség, a hosszú, jeges pálya és a több nagy – akár 50-60 méteres – ugrás teljesítésére, ha nem is a leggyorsabban, de szemre legalább úgy, mint a favoritok
Hogyan kezdted?
Édesapám tanította meg nekem ezt a sportot, aki sokáig az edzőm is volt. Szegényes körülmények között edzettem a bánkúti lejtőkön, természetes havon, már amikor volt… Néha még a fű és föld is előbújt a pálya nyomvonalán, ami nem zavart az edzések alatt. A jobb körülményekért igyekeztünk gyakran átjárni Szlovákiába edzeni és versenyezni. Mindennek ma sok előnyét látom, hiszen megtanultam rossz minőségű és nehéz pályákon versenyezni. A körülményekre én soha sem panaszkodom.
A síelés drága sport. Már a kezdetektől volt támogatód, segítőd?
Ifjúsági koromig szinte teljesen a család teremtette meg, ha szerényen is, a szükséges anyagi hátteret. Nehéz volt, de el tudtam indulni. Szerencsére elég hamar jöttek az eredmények. Lehet mondani, hogy 10-11 évesen berobbantam az országos mezőnybe. Itthon még nem is ismertek, mégis az első versenyemen korosztályos magyar bajnok lettem. Persze a szlovák mezőnyben vendégként már akkor is ismertek, a jobbak közé tartoztam.
Ez hozzásegített ahhoz, hogy aztán sorozatban négy évben is beválogattak a FIS [Nemzetközi Sí Szövetség] több hónapos edzés- és versenytáboraiba, ahol külföldi edzőket és kiváló lehetőségeket kaptam. Gyakorlatilag ez kellett ahhoz, hogy folytatni tudjam a versenyzést már a felnőttek nemzetközi szintjén.
A magyar szövetség tud segíteni a sportmarketing tevékenységekben illetve a szükséges anyagi háttér megteremtésében?
Eddig minden jól működött, a saját eredményességi támogatásaimat a felszerelés szponzorom is kiegészítette, így közös erővel egy tartalmas edzés- és versenyprogramot tudott nekem biztosítani a szövetség az ifjúsági korom után is. A szövetségi programokhoz való csatlakozás díját a létező saját és megszerzett erőforrásaimból teljesítettem. Ennek megfelelő lehetőségeket kaptam, amivel elégedett is voltam. A szövetségi programban volt bolgár edzőm, legutóbb pedig Walter Hubmann, a neves osztrák mester irányította/irányítja a munkámat. Ausztriában van a bázisunk, ott találkoztunk és onnan indultunk a versenyekre is. Oda, ahová a szövetség küldött.
Sajnos most a hazai szövetség körül kialakult rossz állapotok még nem értek véget [Bajai András és Miklós Edit hónapok óta harcol az elnöki szerepkörért – a szerk], tartanak a viták, perek. Ez lehetetlenné teszi jelenleg a szervezet működését, leálltak a programok, a felszerélés szponzorom is kivár, én sem tehetek mást. Bizonytalan a versenynaptár, ami nehezíti a szakmai és a marketing munkát egyaránt. Remélem, hogy hamarosan rendeződik a helyzet. Közben persze már a negyedik évemet folytatom a Testnevelési Egyetem testnevelőtanári, gyógytestnevelői és egészségfejlesztői kombinált szakán. Ezt is nagyon szeretem és ebbe is rengeteg energiát fektetek.
Hamarosan indul a szezon, milyen versenyekre készülsz?
Egyelőre teremben dolgozom, elsősorban erőnléti edzéseket végzek, de az egyetemen is folyamatos fizikai terhelést kapok. A nyáron kétszer volt pár napos havas edzésem. A jövő héten végre újra hóra állok, már nagyon várom!
A versenyprogramom még nem állt össze. Fontosak a nemzetközi versenyek, ahol könnyebb ranglista pontokat javítani, de világkupa futamokon is szeretnék részt venni. A világ élvonala a mérce, meg persze, ahogy mondani szokták, „teher alatt nő a pálma”. Az Európa-kupás és a világkupás viadalok nehezebbek, sokszor szélsőséges, veszélyes pályán kell száguldanunk, de én ezt szeretem. A kockázat, a nehéz helyzet pozitívan hat rám. Az időszerű formám alapján mindig az edzőm dönti el, hogy melyik versenyre menjek. Ahol nagyon szeretnék ott lenni, az a kitzbüheli alpesi sí VK-futam, de ilyen a februári svédországi világbajnokság is.
Az átlagos sportkedvelők fülének nem cseng ismerősen a klubod neve, a Fullsport SE versenyzője vagy. Mit lehet tudni az egyesületről?
A Fullsport egy gyakorlatilag csak téli sportolókkal foglalkozó óbudai egyesület. Több éve, még ifjúsági koromban kerestek meg, hogy csatlakoznék-e. Addig a Bánkút Síklub versenyszakosztályához tartoztam, ahol édesapám volt társadalmi munkában az edző. Miskolcon inkább csak a lelkesedésre és az önkéntességre lehetett a versenyszakosztály életét alapozni. Ott nem volt lehetőség igazán minőségi előrelépésre, édesapámnak is sűrűsödtek a munkahelyi feladatai, ezért elfogadtam a meghívást és beléptem a Fullsportba, ahol gyakorlatilag csak egyéni programmal felkészülő sportolók vannak.
A szakmai munka mellett azonban fontos, hogy itt tudnak szponzorokat is szerezni, biztosítják az országos bajnokságon a szereplésemet, és segítenek, amikor kell. Egyébként nekem eddig a FIS nemzetközi csapat, és az utóbbi években a magyar kiemelt válogatott program jelentette gyakorlatilag a „csapatot”. Felnőtt korban azonban az egyéni törekvést és munkát tartom a legfontosabbnak.
Sokadszor kerül szóba a pénz. Mitől olyan drága sportág a síelés?
Öt versenyszámban [műlesiklás, óriásműlesiklás, szuper-óriásműlesiklás, lesiklás, valamint alpesi összetett] indulok. Elvileg a négy fő számhoz 3-3 pár léc kellene – kettő az edzéshez és egy a versenyre. Egy pár profi versenyléc ára, felszerelve kb. 1.000 Euro. És akkor még nem beszéltünk a ruhákról, kiegészítőkről. Emellett ott vannak az utazások, a szállás, a liftjegyek, az ellátás, az edzők… Még felsorolni is sok. A szövetség és a szponzor költségtámogatása nélkül nem is tudnám folytatni ezt a következő években.
Egy magyar léccel, az Explosivval versenyzel. A márka reklámarca vagy?
Lehet mondani, hogy igen. Kovács Barnabás, a tavaly balesetben elhunyt nemzetközi hírű szövetségi kapitány, akit én a mentoromnak tekintettem, fejlesztette ki kezdetben a léceimet. Öt éve nyertem meg először az ifjúsági világbajnokságon a 18 év alatti korosztályon belüli szlalom számot az Explosivval. Ez igazolta a léc minőségét. Azóta is hű vagyok az általa kifejlesztett és a szponzorom által képviselt márkához. A léc új grafikai dizánját szakértő barátommal és édesapámmal készítettük, mások véleményét is figyelembe véve. Sikerült kivitelezni, hiszen a márkatulajdonos szponzorom is partner volt a terv megvalósításában, valamint a műszaki kivitelezésre is volt mód. Ebben az edzőm is sokat segített. Remélem, sikerült a magyar és a nemzetközi érdeklődést felkelteni, amit jelez, hogy az olimpián is sokan érdeklődtek felőle. A figuratív márkajelzés mellett felirat őrzi Kovács Barna nevét és emlékét, amely máig is motivál. Sajnálom, hogy nem lehetett ott tavaly St. Moritzban a világbajnokságon, illetve az olimpián, hiszen most kezd beérni minden korábbi erőfeszítés.
Merre tart a sportág? Vannak újítások, fejlesztések amik segítenek a szponzorok megtalálásában, akár azzal, hogy meghosszabbítják a szezont, akár azzal, hogy még érdekesebbé teszik a síelést?
Az egyik út a gyepsíelés és a jól szervezett gyepsí versenyek komolyabb figyelembevétele. Előnye, hogy így a modern „carving” sítechnikát igen jól utánzó módon lehet füvön is edzeni, sőt bármikor lehet eseményt szervezni. Korábban szerepeltem ifjúsági gyepsí világbajnokságokon, sőt első hatba is kerültem, indultam világkupán gyepsíben is.
Otthon van gyepsí pályánk Nyékládházán egy dombon, édesapám épített mobil síliftet hozzá, beszereztünk gyors versenygyepsíket hozzá, tehát komolyan vesszük. Hátránya a kemény talaj, a nehéz kontroll, a fékezés hiánya és az ebből adódó fájdalmasabb hibázás.
Egy másik lehetőség a jól elérhető helyszínen este rendezett események. Télen igen népszerűek a „night slalom” versenyek, ez a fiatalabb nézők körében nagyon népszerű. Schladmingban a pálya mellett tízezrek szurkolnak és tombolnak. Fontosak ezek az újítások, segíthetnek a folyamatos média megjelenések szervezésében, így szponzorok szerzésében.
Te hol tartasz most ebben?
Összeállítottunk egy portfóliót, amivel meg lehet keresni a potenciális támogatókat. Már tárgyaltunk néhány céggel, tehát folyamatos a munka. Már kapcsolatban állok a Shred kiegészítő versenyfelszerelés gyártóval – nem mellesleg Ted Ligety cégével – és egyéb ismert sportruha gyártóval is. Reméljük, lesz folytatás.
Építjük a médiakapcsolatokat is. Persze mindenhol friss hírekre várnak, aktuális eredményekről lehet beszélni. El akarjuk érni, hogy télen akkora ismertséget vívjunk ki, hogy kíváncsiak legyen ránk nyáron is. Gondozom a martonkekesi.com internetes blog oldalamat angol nyelven és van egy elég népes követő táborom a közösségi médiában is.
Segíthetné a dolgot, ha lenne verseny Magyarországon. Lehetséges ez?
Már több éve terveznek egy nemzetközi versenyt az eplényi, vagy a mátraszentistváni pályára. Sajnos eddig – a sok hóágyú és a jó technikai felszereltség mellett – a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt nem sikerült előállítani megfelelő mennyiségű havat egy ilyen verseny lebonyolításához, de talán majd idén. Bánkút, az otthoni síközpontom tudna akár egy világkupás szlalom pályát is biztosítani, de ott teljesen hiányzik a versenyeken már nélkülözhetetlen mesterséges hó. Természeti adottságaink – mint például a Kékes északi vagy bánkuti 1-es pálya – tehát vannak, de véleményem szerint bátrabban kellene ezeket fejleszteni. Jó példaként említem, hogy Zágráb mellett egy Mátra, vagy Bükk szintű hegyet úgy kiépítettek, hogy a horvát alpesi síelés már a világ élvonalához tartozik.
Mik a terveid a következő évekre?
Azt gondolom, még sok időm van. Lassabban érő gyerek voltam, és egy síző akár 35 éves koráig csúcsformában versenyezhet. Az egyetemen folytatott testnevelői tanári tanulmányaim közvetve is segíthetik a folytatást. Egy hosszú út elején vagyok, de gyorsan akarok haladni, a sípályán is a száguldást szeretem.