Vége a visszaszámlálásnak, ma végre elindul a futball ünnepe, a 21. labdarúgó-világbajnokság. Újra hősök születnek, legendák íródnak, egész nemzetek mehetnek mennybe vagy szállhatnak fájdalmas arccal a pokolba. A tét nemcsak a sportszakmai szempontok miatt óriási: a FIFA 400 millió dollárt oszt szét a végső helyezésektől függően.
A pénz az egyik legnagyobb hajtóerő a labdarúgásban, hosszútávon a legnagyobbat ugyanakkor korántsem ezzel lehet dobbantani: egy hónapra emberek milliárdjainak nappalijába költöznek a játékosok, és az ezzel járó hírnév és imázsnövekedés évtizedekre meghatározhatja egy-egy játékos ázsióját – persze, ez fordított esetben is igaz, az esetleges – főleg a nem várt – kudarc kontraproduktív eredménnyel jár. A „mikro” szint mellett ugyanakkor érdemes egy kicsit mélyebbre ásni az országok tekintetében is: a legnagyobb vesztesek ugyanis korántsem azok, akik a csoportkörben ragadnak. Az igazi veszteséget azok szenvedik el, akik esélyességük ellenére ki sem jutottak a vb-re. Vannak egy páran, mutatjuk, kik bánhatják igazán az elszalasztott lehetőséget.
Hiányzó (hulló)csillagok
A világbajnokságról való lemaradás sportszakmai jelentősége mindenki számára nyilvánvaló, ugyanakkor beszélhetünk szociális, politikai, és főleg gazdasági értelemben vett veszteségről is. Különösen igaz ez a nagy tradíciókkal és jelentős belső kereslettel rendelkező országokra, mint Olaszország, Hollandia, Chile vagy az Egyesült Államok. Hollandia 2010-ben még döntőt játszott, az olaszok pedig 2006-ban egy emlékezetes fináléban múlták felül a franciákat, és hódították el negyedik világbajnoki címüket. Hasonló sokkot okozott Chile hiányzása: a legutóbbi két Copa América győztesének a papírforma alapján könnyedén ki kellett volna harcolnia a részvételi jogot, a kiváló játékosanyag ellenére, leginkább az öltözői széthúzás miatt ez nem sikerült nekik.
Érdekesség, hogy az egyetlen válogatott, amelyik soha nem hiányzott a világbajnokságról, az ötszörös győztes Brazília: nem véletlen, hogy a labdarúgás nagyon hangsúlyos gazdasági szerepet is kap az országban. A 2014-es rendezés visszásságai ellenére a brazil klubok továbbra is rengeteg embernek adnak munkát, és a játékoseladásokból beáramló összegek is komoly hatással vannak a térségek gazdasági erejére. A brazil válogatott az idei torna egyik legnagyobb esélyese: ha ők győznek, 38 millió dollárt zsebel be a brazil szövetség, de még a második hely is jól fizet a maga 28 millió dollárjával.
Az idei ugyanis díjazás a következőképpen alakul:
Helyezés | Díjazás |
|
---|---|---|
Csapatonként | Összesen |
|
Világbajnok | 38 millió $ | 38 millió $ |
Ezüstérmes | 28 millió $ | 28 millió $ |
Bronzérmes | 24 millió $ | 24 millió $ |
Negyedik | 22 millió $ | 22 millió $ |
5-8. helyezettek | 16 millió $ | 64 millió $ |
9-16. helyezettek | 12 millió $ | 96 millió $ |
17-32. helyezettek | 8 millió $ | 128 millió $ |
Összesen | 400 millió $ |
Ciao, Azzurri!
Magyarországon is rengetegen szeretik az olasz futballt, bennük, és futballkedvelő társadalomban még ma is élénken élhet a kép, amikor a svédek elleni sikertelen pótselejtező lefújásakor Gianluigi Buffon sírva köszöni meg a közönség biztatását, majd bejelenti a válogatottól való visszavonulását. Az eset már önmagában is demoralizáló az olaszok számára, a nemzet azonban nemcsak egy legendával lett szegényebb. Az olasz foci, mint márka óriási veszteséget szenvedett el.
A La Stampa információi szerint, számszerűsítve legkevesebb 100 millió eurót bukott a televíziós jogdíjakból, a merchandisingból és a hirdetésekből. Ezt közvetlenül a szövetség nyelte be, de a közvetett hatások még brutálisabbak: a Puma 20 millió eurót invesztált a mezszponzori szerződésbe, az egyik főszereplője pedig kénytelen lesz kihagyni a nagyszínpados előadást. Az olasz bárok és éttermek körülbelül 70 millió eurós pluszforgalomról kénytelenek lemondani. A közgazdászok és a piaci szakértők szerint ennél is nagyobbat, 140 millió eurót veszített az olasz szerencsejátékipar a játékkedv jelentős visszaesése miatt. A televíziós társaságok is foghatják a fejüket: az olasz válogatott meccseit a lakosság 81%-a követte 2014-ben – közvetítések során megjelenő reklámokért rekordbevételt könyvelhettek volna el.
A szuperhatalom hiányának a FIFA sem örült
Az Egyesült Államok személyében egy nagyon fontos szuperhatalom hiányzik a tornáról – tegnapi hír, hogy a FIFA gyorsan a 2026-os vb egyik házigazdájának is választotta az amerikaiakat. A csapat a pályán ugyan képtelen volt kiharcolni a részvételi jogot, az amerikai szponzorok azonban így is nagy potenciált látnak a globális márkamegjelenítésben: a Coca-Cola, az AT&T, a Nike, a Liberty, az Anheuser és a Johnson & Johnson is a legnagyobb költők egyikeként lesz jelen a világeseményen. A Fox pedig 400 millió dollárt fizetett az államokbeli televíziós jogokért, ami extra magas összegnek számít, és csak a Telemundo előzi meg őket a maga 600 millió dollárjával – ők egyébként a spanyol nyelvű közösségekben szereztek kizárólagosságot.
A márkaépítésben ez az igazi kihagyott ziccer
A közvetlen, számokkal igazolható anyagi kiesés mellett az imázsveszteséget, vagyis inkább a globális ismertség és imázsnövelésre használható figyelem elvesztését a nemzetközi branding szakértők sokkal nagyobb gondnak tekintik. A lemaradók ugyanis elveszítik a lehetőséget arra, hogy országukat népszerűsítsék, javítsák annak megítélését. Az alapesetben rosszul pozícionált vagy kevésbé ismert országok válogatottjai egy eredményes, vagy szimpatikus szerepléssel óriási szívességet tudnak tenni a nemzetükért – elég pl. a 2002-ben meglepetéscsapat Szenegálra, vagy az 1990-es vb során egészen a legjobb nyolcig jutó Kamerunra gondolni. A „Szelidíthetetlen oroszlánok” látványos játékukkal az egész világon szimpátiát váltottak ki, a szenegáliak pedig a nyitómeccsen „rúgták be az ajtót” a címvédő, egykori gyarmattartójuk, Franciaország teljesen megérdemelt, sportszerű legyőzésével.
A „kicsik” részsikerei ugyanakkor még így is eltörpülnek végső győztes lehetőségeihez képest, eszmei és anyagi értelemben egyaránt. A 2010-es győztes Spanyolországban például a futball 1%-át teszi ki az ország teljes GDP-jének (közel 10 milliárd euróval), és 85.000 embernek ad álláslehetőséget. Az ABN Amro számításai szerint egy esetleges spanyol világbajnoki győzelem önmagában még 0,7%-ot adna hozzá a 2018-as évi GDP-hez, 400 millió eurós pluszbevétel generálásával. A többhónapos fieszta mellé pedig még hozzájön az egész világot bejáró fotó és videósorozat a győztesekről, és annak az országimázsra, végső soron a turizmusra vetíthető pozitív hatása. A kapu előtti befejezésekre mindenesetre most hatványozottan érdemes lesz figyelni.
Forrás: Marca.com: The consequences of failing to reach a World Cup