Sokkal többet kaptunk, mint szimplán egy tucat teniszmeccset. Én igazából nem is értem, hogy a tenisz, miért nem csapatsport…a Laver Cup a tenisz örömünnepe volt, élmény a köbön. Hogy miért? Erről írtunk.
Ez jóval több volt mint tenisz…merem állítani, úgyis, hogy csak Facebook közvetítésen keresztül tudtam követni a Laver Cup eseményeit. Egy olyan három napon vagyunk túl, amely azt gondolom, hogy tenisz elmúlt években íródó történelmének a csúcspontja volt. Nem tudom, hogy azon szerencsések, akik a helyszínen tudták követni a történéseket milyen élményben részesültek, de azt gondolom, hogy örök élmény marad számukra. Nehéz megírnom ezt a cikket, mert annyira hatással vagyok a hétvégi meccseknek, az élménynek. Legszívesebben nem is írnék semmit csak beraknám ide a cikkbe azt a jó néhány képet, amelyet összegyűjtettem, és amelyek az gondolom, hogy beszélnénk helyettem és mindent elmondanának arról, hogy mit is adott ez a torna számunkra. Milyen sportélménnyel lettünk gazdagabbak.
Ez az esemény nem csak magáról a teniszről, mint sportról szólt. Arról kellett volna, hogy szóljon, hiszen elsődleges célja az volt, hogy méltó vetélytársa legyen a Davis Kupa és a Fed Kupa sorozatnak, és még közelebb hozza a játékot a szurkolókhoz. Ez az esemény jobban hasonlított egy tökéletesen felépített amerikai jellegű szórakoztató show műsorra, mint egy csúcsra járatott teniszmeccsre, hozzátéve azt, hogy a játékosok tényleg komolyan vették a mérkőzéséket és elképesztő színvonalú összecsapásokat láthattunk.
Kiterjesztett valóság és közösségi élmény
Nem is gondolunk néha bele, hogy magának a közvetítésnek mekkora szerep jut abban az élményben, amelyet az adott sportesemény nyújt számunkra. Persze az eredményre nincsen ráhatással. A Laver Cup egy olyan közvetítés élményt nyújtott számunkra, amelyet csak az amerikai sportágakban láthatunk. A meccsek közben csapat interjúk, a hálókamera, az hogy halljuk, hogy a csapatok a játékosok mit beszélnek sok dobott a közvetítés egyediségén. Remekül használták a kiterjesztett valóság adtak lehetőségeket. A közvetítést övező közösségi média aktivitások pedig remekül kiegészítették a sugárzott tartalmat. A kulisszák mögé való betekintések tovább növelték az esemény élmény faktorát.
https://www.facebook.com/LaverCup/videos/1596835590386949/
A személyiségek varázsa
Az alapvető tény, hogy az egyes sportcsapatok, sportágak népszerűségében a legfontosabb szerepe a játékosoknak, a példaképeknek, a különböző személyiségeknek van. Úgy tűnik a tornán a szervezők bármihez nyúltak minden arannyá vált a kezükben, ugyanis az utolsó pillanatban Del Potro nem tudta vállalni a játékot és helyébe a Next Generation sztárja, Francis Tiafoe lépett. Az egymástól totálisan eltérő karakterű és személyiségű csapatok külön megadtak az alaphangját a párharcnak. A világ csapat szinte csak fiatal játékosokból állt, így utólag mondhatjuk azt, hogy a showman-ekből. A John McEnroe vezette világ csapata számított az esélytelenebbnek, de ez mit sem vett el a páholyukban uralkodó zseniális hangulatról, a visszafogottabb Európa csapatával szemben.
Igazi show volt, amit ezek a fiatal játékosok műveltek. A szervezők a két csapat képében egy teljesen ellentétes pólusú, személyiségű teamet raktak össze. Már McEnroe is rosszfiúnak számított a maga idejében, így hát talán méltó módon vezette a”rosszfiúk” csapatát, ellentétben a Federerrel, Ciliccel, Thiemmel felálló „úriember” csapattal, akiket a karakteréhez méltán a visszafogott Bjorn Borg irányított.
A játékosok a siker kulcsa?
Ezt a kérdést tettem fel a felvezető cikkben, és azt gondolom, hogy ezt mondatot kérdőjel nélkül kellett volna leírnom (már akkor). Ugyanis igen. Természetesen várható volt, hogy üzleti szempontból sikeres lesz a rendezvény, ugyanis Federer, Nadal is pályára lépett. De azt gondolom, hogy a sport esetében az üzleti siker és az élménybeli siker, az elég messze áll egymástól. De azt, ahogy korábban is írtam, ki merem jelenti, hogy a Laver Cup nemcsak üzletileg lett sikeres. Nagy merészségre vall, de az idei év abszolút tenisz élményét a Laver Cup nyújtott a rajongók számára. Igazából nem is értem, hogy a tenisz miért nem csapatsportág….ugyanis azt érzelmi hullámzást, és érzelmi kitörést, amelyet egy 16-szoros Grand Slam győztes Rafael Nadaltól láttunk, amikor a társa megnyerte a meccset…hát nem tudom. A tenisztörténelem két legértékesebb játékosa úgy tudott örülni egymás sikerének, mintha mindennap egymás oldalán, vállt váll vetve küzdenének és pár hét múlva nem egymással kellene újra farkasszemet nézniük a pályán.
https://www.facebook.com/LaverCup/videos/1595396417197533/
A szervezők már az elejétől kezdve nagyon jól játszottak rá arra, hogy a torna varázsa a játékosok bevonásában rejlik kezdve attól, hogy a játékosok egymást konferálták fel a nyitóünnepségen egészen odáig, hogy olyan történelmi pillanatnak lehettünk szemtanú mint egy Federer-Nadal páros mérkőzés. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a döntő csatában Nadal edzősködött Federer felett. Igazából szürreális pillanatoknak lehettünk szemtanú, amikor a világ klasszis és különböző személyiségű emberek, mindent félretéve küzdenek egy közös célért.
Grand Slam fináléhoz méltó végjáték
Mintha minden így lett volna megírva, mintha mindennek így kellett volna történni. Gyakorlatilag úgy érzem, hogy a siker bele volt kódolva ennek a tornának a DNS-ébe. Az utolsó nap már Rafael Nadal eldönthette volna a torna kimenetelét, de kikapott a csúcsformában játszó John Isnertől, így a világ csapat egy győzelemre került az egyenlítésről. A következő mérkőzést Roger Federer játszotta Nick Kyrgios-szal. Gondolhatjuk magunkba: ki más? Ki biztosíthatná be a győzelmet a csapatának és nyerhetné meg az első Laver Cup-ot, mint a tenisztörténelem legjobb játékosa.
A tökéletes marketing gépezet a torna végéig kitartott, ugyanis Federer drámai csatában, de megnyerte a Laver Cupot az európai csapat számára. Valószínűleg Nadal és Federer tényleg jó barátok lehetnek, ugyanis a spanyol úgy ugrott a svájci nyakába a győztes pont után, mintha napi szinten együtt játszanának…elképesztő érzelmek törtek ki a játékosokból, amelyek velünk nézőkkel is elhitették, hogy talán az év ötödik Grand Slam döntője zajlik éppen, csak éppen csapatverseny formájában. De ezen nincsen mit csodálkozni, hiszen ez volt a cél…megalapozni a Laver Cup presztízsét, amelyet sikerült is. Rafa meg nagy csapatjátékos, úgyhogy ne csodálkozzunk az ilyen érzelem kitöréseken.