Az elmúlt hetekben történő, az átigazolási piacon zajló „pingpongozás” rámutatott több olyan problémára, ami a mai, modern labdarúgásban gyűrűzik.
Puskás Öcsi örökzöldje, miszerint „kis pénz, kis foci, nagy pénz nagy foci”, már nem állja meg a helyét, mivel felváltja a nagy pénz, kis foci [lásd OTP Bank Liga], óriási pénz, globális foci [lásd európai szuperligák]. S, hogy miért mondom ezt?
Amennyiben az öt, nagy bajnokság [angol, spanyol, német, olasz, francia] csapatait vesszük alapul, akkor a Transfermarkt [TFM], a világ labdarúgóinak piaci értékét összesítő oldal szerint, a 100 első osztályú csapat összesített piaci értéke a következők szerint alakul:
- Premier League [Anglia] – 5.43 milliárd euró
- La Liga [Spanyolország] – 3.50 milliárd euró
- Serie A [Olaszország] – 3.12 milliárd euró
- Bundesliga [Németország] – 2.70 milliárd euró
- Ligue 1 [Franciaország] – 1.82 milliárd euró
Összesen 16.57 milliárd euróról [5044 milliárd forint] beszélünk, ami elképesztően nagy összeg, ami kizárólag a játékosok becsült értékét illeti. Azonban a piaci tendenciáknak és a különböző területekről érkező dúsgazdag befektetőknek köszönhetően komoly torzítás észlelhető, aminek a következménye a mérhetetlen pénzszórás. S, itt jön a képbe Neymar, illetve a PSG.
Ha szemrevételezzük minden idők legnagyobb transzfereit, láthatjuk azon anomáliákat, amelyeket a labdarúgás piaca mutat:
- €90 millió – Gonzalo Higuain [Juventus] – 2016 [TFM szerinti értéke: € 75 millió]
- €94 millió – Cristiano Ronaldo [Real Madrid] – 2009 [TFM szerinti értéke: € 100 millió]
- €101 millió – Gareth Bale [Real Madrid] – 2013 [TFM szerinti értéke: € 80 millió]
- €105 millió – Paul Pogba [Manchester United] – 2016 [TFM szerinti értéke: € 75 millió]
- €222 millió – Neymar Jr. [PSG] – 2017 [TFM szerinti értéke: € 100 millió]
Mint ismert, Neymar, hosszas huzavona után, végül a párizsi alakulatot választotta a Barcelonával szemben, eszméletlen összeg fejében, amely az 5 éves szerződés keretében kb. 500 millió euróba fog kerülni a klubnak [évi 30 millió eurós fizetés].
Régen lehetett látni ennyi teóriát, történetet, cikket minden idők legnagyobb igazolásáról. Ezzel az átigazolással a katari kezekben lévő PSG bebizonyította, hogy szabályokra és a piaci törvényekre fittyet hányva, azt tehet, amit szeretne, csupán pénz szükséges hozzá.
Ezen fitogtatás már akkor elkezdődött, amikor Katar beadta a pályázatát a 2022-es labdarúgó világbajnokság megszervezésére. Mi az, hogy beadta? El is nyerte azt. Ezzel a döntéssel, vagyis az olajmilliárdok labdarúgásbéli felhasználásával, a politika rejtetten beleivódott olyan stratégiai döntésekbe, mint egy labdarúgó világbajnokság megszervezése vagy egy elképesztő átigazolás levezénylése.
Katari imázsnöveléssel kecsegtető, politikai indíttatás keresztül viteléhez, a FIFA és az UEFA hathatós közbenjárása is fontos faktorként említhető. 222 millió eurót letenni az asztalra az UEFA által bevezetett pénzügyi szabályok óta nem egy egyszerű feladat, hiszen az európai szövetség a bevételekhez köti az elkölthető pénzek mértékét, a kiegyensúlyozott költségvetés megtartása érdekében. Ezek tudatában, mindenképpen valami trükköt lehet sejtetni a pénzmozgásban, ami felett az UEFA és a jól működő [?] pénzügyi fair play elve szemet hunyt. [A furfanghoz tartozik, hogy nem a PSG egyenlítette ki a kivásárlási árat, hanem maga Neymar. De, vajon miből, ki által? – merül fel a kérdés.]
Gazdaságpolitikai ambíciók is felmerülhetnek a háttérben, mint például a spanyol csapatok hegemóniájának megtörése a nemzetközi kupákban, ami az UEFA szemszögéből igazi pénzügyi csemegének ígérkezik a marketingjogok, valamint a televíziós közvetítési jogok felstrófolásával, nem beszélve a lokális, francia piac felpörgetéséről.
Ilyen esetek mutatják meg, hogy az amerikai major ligákban elterjedt fizetési sapka [salary cap] bevezetése még nagyon messze van az európai labdarúgásban. A kérdés, hogy meddig duzzadhat a lufi?
Mindenki döntse el maga.