A szabadversenyes piacgazdaságban a vállalatok felvásárlása és egyesülése mindennapos jelenség – miért lenne ez másképp a globális üzletté vált labdarúgásban? Feljövőben a multi-klub tulajdonjog.
A nagy klubok közül egyre többen játszanak el a multi-klub tulajdonjog gondolatával, több szereplő pedig már az első igazán sikeres együttműködést is megvalósította a piacon. Az MCO [Multi-Club Ownership] rendszerben egy személy vagy cég rendelkezik nagy mennyiségű, befolyással bíró részvényekkel egyszerre kettő vagy több klubban.
A labdarúgás világában a szigorú szabályozások megnehezítették ezeket az akciókat, az elmúlt hónapokban azonban felélénkült a piac: az Atlético Torque [Uruguay] a City Football Group csoporté lett, az Atlético Madrid befektetett az Atlético San Luis [Mexikó] klubjába, az AS Monaco pedig megegyezett a Cercle Brugge KSV [Belgium] felvásárlásáról. Ennek apropójából a KPMG Football Benchmark csapata körüljárta a multi-klub tulajdonjog témakörét Európa öt legnagyobb bajnokságában.
A ’90-es évek végén a Tottenham Hotspur akkori többségi tulajdonosa, az ENIC [az Angol Nemzeti Befektetési Vállalat] a cseh Slavia Praha és a görög AEK Athén tulajdonosa is volt egyben. Miután mindegyik klub kvalifikálta magát az UEFA-kupa 1999/2000-es kiírásába, az Európai Bíróság sportért felelős részlege bevezetett egy szabályozást, melynek értelmében a cégek és magánszemélyek maximum egy klubban gyakorolhatnak befolyást ugyanazon európai kupasorozat kiírásában.
Nemzeti szinten a hazai versenysorozatok feddhetetlenségének garantálása érdekében a nagyobb ligák még szigorúbb jogi biztosítékokat vezettek be. A gyakorlatban azonban ezeket a szabályokat gyakran kijátsszák a klubok, a nemzetközi szereplésre nem hajtó egyesületek felvásárlásával vagy más konföderációhoz tartozó csapatokban szerzett befolyással.
A terjeszkedő kluboknak több céljuk is lehet: szélesebb hálózat kialakítása a szinergiák kihasználása miatt sport [pl. scouting hálózat] és üzleti szempontok alapján [kölcsönös szponzoráció, költséghatékonyság, best practice-ek megosztása]. A felszín alatt azonban számos kihívás rejtőzik: maguk a tulajdonosok is célponttá válhatnak, ha az adott klub éppen egy magasabb érdeket szolgáló döntés áldozatává válik.
Tehetséggondozás, márkakiterjesztés, piacra lépés
A Pozzo család az esettanulmány egyik érdekes példája. A család klubjai kitűnő példát mutattak a tehetségek felfedezésében és gondozásában az Udinese, a Granada [éppen most adták át kínai tulajdonosoknak] és a Watford együttes menedzselése során. A szélesebb klubhálózat lehetővé tette a játékosvásárlási költségek minimalizálását, a játékosok értékét kölcsönadásokkal emelték, majd sokszoros profittal adhattak túl rajtuk. A hosszabb távú anyagi stabilitásnak mellett az azonnali minőségjavulásnak köszönhetően a Watford és a Granada is elsőosztályú klubbá nőtte ki magát, az Udinese csapatában pedig későbbi világsztárok bontogatták szárnyaikat.
A gyorsan terjeszkedő csoportok elsősorban ambiciózus tulajdonosi körük miatt – Atletico Madrid, Manchester City – más utat választottak az érvényesülésre: céljuk elsősorban a márka kiterjesztésének felgyorsítása a növekvő piacokon. A City Football Group ezért hozta létre az amerikai New York City FC-t, vagy különleges példa az Atletico és a Fiorentina által közösen tulajdonolt indiai franchise csapat – ezek a lépések elsősorban a fejlődő piacokban rejlő kiaknázási lehetőségeket javítják.
Ez a stratégia, habár kétségkívül sok előnnyel jár a nemzetközi márka létrehozása során, több európai nagycsapat számára is kockázatokat rejt magában. Az amerikai, indiai vagy az ausztrál ligák mind zárt rendszerben működnek és nagyon szigorú fizetési szabályozásoknak kell megfelelni. Egy versenyképes csapat felépítése ezért különösen sok időt és energiát igényel.
Azok a klubok, akik csakis a legmagasabb szinten hajlandók képviselni magukat, kevésbé választják ezt az utat és inkább alternatív stratégiában gondolkodnak. Az FC Barcelona például kijelentette szándékát egy női futballcsapat indítására az amerikai ligában, amellyel sportszakmailag ugyan nem jut előrébb, de a nők körében népszerűbbé válhat a márka.
A globális ismertség növelésére törekvő felvásárlások tehát egyre gyakoribbak, de a kevésbé látványos tehetség toborzási befektetések is megsokszorozódtak, főleg a hagyományos labdarúgó nemzetekre koncentrálva: az Atlético Torque [City Football Group], az Atlético San Luis [Atlético Madrid] és a Cercle Brugge [As Monaco] példája is ezt mutatja.
Új precedens teremthet a Red Bull helyzet
Végül a Red Bull esetét is érdemes megvizsgálni: a multi-klub stratégiát globális vállalatként sikeresen alkalmazó óriás a labdarúgásban is maradandót alkot. A fent említett csoportokhoz hasonlóan a Red Bull is fokozatosan fektetett be a cég számára kulcsfontosságú piacokon. A többi esettől eltérően azonban a hálózatba jelenleg két olyan klub is beletartozik [Salzburg – Ausztria, Leipzig – Németország], amelyek nagy valószínűséggel jogosultságot szereznek a 2017/18-as Bajnokok Ligája sorozatba. Az UEFA szabályrendszerébe ütköző helyzet kapcsán egyelőre azonban csak találgatások folynak, az illetékes szervezetek csak akkor hoznak döntést, ha a szituáció a szezon befejeztével is fennáll majd.
A multi-klub tulajdonjog tehát sportszakmailag és gazdaságilag is egyre sikeresebb. A márka és az üzleti tevékenység diverzifikálására és kiterjesztésre vonatkozó jó példákat pedig újabbak követhetik a következő években. A folyamatosan változó környezetben a szabályozók azonban továbbra is kulcsszerepet játszanak: az UEFA döntése a Red Bull helyzetéről pedig új precedens teremthet.
Forrás: footballbenchmark.com
1 hozzászólás
Pingback: Kínai csapattal bővült a City Football Group klub portfóliója | sportsmarketing.hu