Hogyan lesz valakiből sportújságíró? Hogyan zajlik a sportműsorok szerkesztése? Hogyan menedzseljünk egy fiatal sportolót? Erről szólt múlt héten szerdán a sportkommunikációs meetup, ami a Media2.0 blog szervezésében került megrendezésre.
A múlt szerdai meetup egy nagyon jó hangulatú és jól szervezett esemény volt. A meghívott két előadó szintén remek választásnak bizonyult. Ugyan a sportkommunikáció jóval szélesebb témakör annál, hogy csak a sportújságírásról és a különböző sportműsorok szerkesztését érintő kérdésekről legyen szó, de az idő szűkössége miatt ennyi fért bele kényelmesen a két előadásba. Abból a szempontból ez nem volt baj, hogy számos gyakorlati praktikát osztottak meg az előadók a jelenlévőkkel.
A meetup első előadását Mohay Bence, az M4 Sport műsorvezetője, sportriporter tartotta arról, hogyan lehet valakiből sportkommentátor. Az előadó inkább gyakorlati tippeket és tanácsokat osztott meg a többnyire kommunikációs szakos közönséggel. Szerinte ahhoz, hogy valakiből jó sportriporter legyen a következő dolgok szükségesek: alapvető érdeklődés, nyelvtudás, íráskészség, szereplési vágy és sok kapcsolat.
Egy sportriporternek, sportújságírónak alapvetően kíváncsinak kell lenni, mert akkor lesz igazán érdekes és nem sablonszerű a riport, az interjú, amit készít. Ha valaki érdeklődik aziránt, amiről kérdez, akkor az interjúalany is teljesen másképp fog válaszolni. Egy érdekes példát is megosztott a közönséggel, miszerint 2012-ben, amikor az olimpián a birkózást közvetítette, akkor az elején fogalma sem volt a sportágról. Ezért ő úgy készült fel, hogy elment a birkózókkal edzőtáborozni, és az olimpia előtt napi szinten egy profi birkozó magyarázta el neki a sportág szabályait. Tehát sportkommentátorként az olimpiai felkészülés a következő volt számára: alapozás (tudás, alapvető szabályok); edzőtáborozás (elmenni a birkózókkal); finomhangolás (adatok összegyűjtése).
Ez követően az előadása során a hírek szerkesztéséről esett néhány szó. Vannak alapvető szabályok – van egy alapvető séma, miszerint a sporthíreket szerkesztik, sorrendbe rakják: a magyar események fontosabbak, mint a nemzetközi események, és az is fontos szempont, hogy milyen sportágról van szó. Ebből a szempontból a labdarúgás mindig az első. Meghatározó, hogy az egymáshoz tartozó hírek ne legyenek távol egymástól. A műsorvezető a hírek reklámembere, ugyanis ő mondja el a legfontosabb információkat, és hívja fel a figyelmet arra, hogy miért érdemes megnézni a műsort, vagy a következő hírt.
Az előadása zárásaként szó esett arról, hogy nehéz olyan szakértőt találni, akit mindenki elfogad. Meg kell találni azt a nevet, aki beszélni is tud, ki is néz valahogy, megbízható és meg ért is a témához. Szerinte jelenleg Szabics Imre az egyik ilyen szakértő.
A meetup második felében Dr. Borbély Zoltán, volt MLSZ szóvivő előadását hallhattuk, aki jelenleg a DIGI Sport sportkommentátoraként dolgozik, emellett pedig sportjogász végzettsége is van. Borbély Zoltán az előadás elején röviden kitért arra, hogy kit érdemes manapság menedzselni? Nagy szívfájdalma volt, hogy anno volt egy nagyon tehetséges, világklasszis sportolónk, de mivel nem volt jól menedzselve, ezért nem lett világhírű. Ő volt Erdei Zsolt. Ugyanakkor kitért arra is, hogy azokban a sportágakban, amikben kiemelkedő magyar teljesítmények vannak, azok kevésbé eladhatóak, nem annyira népszerűek. Ilyen sportágak például a vízilabda és a kajak-kenu.
Tudatosan kell kiválasztani egy sportolót, akiben van lehetőség, és aki emberként is megállja a helyét. A sportolókra úgy kell tekinteni, mint egy termékre, akiket fel lehet építeni. De szerinte jelenleg nincsen sportmenedzselése Magyarországon. A sportolóknak meg kellene tanítani, hogyan nyilatkozzanak. A meccs után, a meccs hevében például nem nyilatkozzanak, mert abból az esetek többségében semmi jó nem sül ki. Nagyon könnyen a saját márkáját is lerombolhatja. És itt van fontos szerepe a sportkommunikációnak, pr-eseknek, hogy irányítani kell a kommunikációt. Felhozta példának a Hosszú Katinka ügyet is, mivel szerinte, ha ott irányítva lettek volna a dolgokat, akkor nem fajulhattak volna el idáig.
Az előadása végén hozzászólt az előtte szóló Mohay Bence témájához. Szerinte a szakkommentátor szempontjából az is fontos, hogy kinek közvetít, kinek beszél. Fel kell készülni, hogy az átlagembernek vagy a szakembereknek közvetít. A márkaépítés szempontjából az átlagembernek kell közvetíteni. Szerinte sem egyszerű jó szakértőt találni, például Puskás Ferenc, vagy Papp Laci nem nyilatkoztak jól, szakkommentátorként nagyot buktak volna.
Az MLSZ sajtóiroda vezetőjeként rengeteg negatív dolgot kellett megélnie. Ha nyert a válogatott, akkor teljesen mindegy volt, hogy ki nyilatkozott, viszont ha nem nyertek… A legnagyobb krízis, amit megélt a magyar-román zártkapus meccs volt – akkor ez egy felfüggesztett kizárás volt. De emellett nagy krízis volt még a bundaügy, mivel itt a sportág tisztasága kérdőjeleződött meg.
Összességében egy érdekes és hasznos rendezvény volt. Számos gyakorlati tippet, és tanácsot kapott a hallgatóság. Mindkét előadó nagyon nyitott volt és őszintén válaszoltak a kérdésekre. Jó volt bepillantást nyerni a sportkommunikáció egyik szegmenségbe, miszerint, hogyan is néz ki a sportkommentátori világ, hogyan történik a sporthírek, műsorok szerkesztése. Ugyan csak röviden, de egy markáns állásfoglalást hallhattunk arról, hol is tart ma Magyarországon a sportmenedzselés. A meetup jó kapcsolatépítési lehetőség is volt, ugyanis a rendezvény után még mindkét előadó nagyon készségen az érdeklődők rendelkezésére állt, és lehetett tőlük személyesen is kérdezni. Szóval jó sok érdekes téma került szóba a meetup után is.
Tanulságként le lehet vonni, hogy ha valaki sportriporter szeretne lenne az legyen érdeklődő, és legalább beszéljen egy egzotikus, egyedi nyelvet. A sportkommunikációt irányítani, menedzselni kell! Hogy miért? Borbély Zoltán Papp Lacitól vett idézetével adok erre választ, és zárom a cikket, miszerint: „Ha balról is és jobbról is kapsz egyet, az nem azt jelenti, hogy állva is maradsz!”