A cikk Szijj Lillától, a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácstagjától származik, aki vendégszerzőként szerepel az oldalunkon!
Magyarországon a férfi vízilabda nagyon sikeres múltra tekint vissza, ma pedig egy komoly vérfrissítés utáni új lehetőségekkel teli, eredményes jövőnek nézhetünk elébe. E folyamat kezdeti periódusának lehettünk szemtanúi a múlt héten megrendezett Volvo Kupán. Egy tökéletes párosítás: az egyik legrangosabb nemzetközi férfi vízilabda torna és a Volvo, mint szponzor, mint jelkép, üzenet.
A vízilabdában, akár professzionális, akár amatőr szintről legyen szó, a következő értékek, tulajdonságok figyelhetők meg. Fizikailag és biológiailag a sportos, egészséges testalkat, kitartó és erős fizikum. Szellemi síkon fair play, együttműködő készség, határozottság, csapat-, és játékszellem, kreativitás, logika, precizitás, fegyelem. Emellett érzelmi síkon egymás tisztelete, bátorság, kiegyensúlyozottság, elszántság, küzdőszellem, kitartás, önzetlenség, győzni akarás, magabiztosság. A fentieken kívül még ennél is több fedezhető fel egy adott vízilabda meccs sportfilozófiai és pszichológiai elemzése közben. Itt egyértelművé válik a marketing és szponzoráció-stratégiai megfontolás, hogy miért áll egy ilyen esemény, illetve az egész magyar vízilabda sport mellé az említett gépjármű gyártó. A cég filozófiája megalakulásától kezdve az, hogy akár a férfi a családjában, úgy a Volvo is a piacán a biztonság, stabilitás, erő, kitartás, fenntarthatóság, tökéletes, letisztult, egyszerű formák, funkcionalitás, határozottság értékeket képviselje.
Úgy gondolom a fent felsorolt értékeket, és még annál is többet, valamint a két filozófia közötti kapcsolatot jól meg lehetett figyelni a Kupán, ha azt nem maga a sportteljesítmény, eredmény szemszögéből, hanem a sportfilozófiai, pszichológiai szemszögből vizsgáljuk, elemezzük.
Néhány észrevétel. Az amerikaiak elleni mérkőzésen Madaras első gólja nehéz helyzetből, de a legkisebb lehetőséget is azonnal kihasználva talált a kapuba, ami azt mutatja, hogy a lehető legjobb döntést határozottan volt képes meghozni, anélkül, hogy önzően nehéz helyzetből, sikertelenül próbálkozott volna. Varga Dénes első góljánál ugyancsak azonnal felismerte a helyzetet, és továbbjátszás helyett lőtt, eredményesen. Ezek mellett rengeteg olyan helyzetet láthattunk, amikor ő is, és más húzó csapattagok is, inkább a passzt választották, önzetlenül, mérlegelve a csapattársak lövőhelyzetét, az ellenfél védekezését a másodperc töredéke alatt.
A vízilabdában, mint ismeretes sűrűn fordul elő egy-két durvább védekezés, víz alá lenyomás, nadrág, sapka letépés, stb. Véleményem szerint – igaz, végig vezettünk – nem volt reklamáció, inkább tűrték az esetleges síp nélküli szabálytalanságot, illetve ettől még a saját védekezés maradt erős, és nem dühön alapuló, szabálytalan. A védekezési hibákat elismerték a fiúk, és az ítélet megszületése pillanatától már arra koncentráltak, hogy visszaérjenek, kivédekezzék a támadást, felvegyék a megbeszélt, vagy a helyzetből adódó pozíciót. A feszültség persze észlelhető, hiszen mindkét fél ugyan azt szeretné elérni: a győzelmet. Ez azonban szükséges a magas színvonalú, eseménydús, nézői igényeket kielégítő játékhoz. Nem is talán feszültség, hanem erőteljes fellépés, küzdelem, kitartás és erős akarat volt érzékelhető.
A gólok, illetve a támadások nagyfokú összeszedettséget, precizitást tükröztek, folyamatos éberséget, küzdeni vágyást láthattunk a fiúk szemében. A küzdelem nem volt szoros, végig, nagy fölénnyel vezetett a magyar csapat, így a játékidőt kihasználták, sok, gyors passzal játszottak, előtérbe került a játék, ejtésekkel, szép, rizikósabb megoldásokkal. Itt már inkább a szépség, élvezet, öröm volt a cél, hogy mindenki játékba kerülhessen, így voltak elhamarkodott lövések, egy-két sikertelen, nem a legjobb helyzetből való kapura lövés. Az ellenfelet ez a típusú játék kissé feldühítette, inkább kint védekeztek, többször szabálytalanul, ennek ellenére fiaink megtartották önzetlen, szórakoztatóbb, magabiztos, optimalizált játékstílusukat. A nagy előny nagyobb önbizalommal, magabiztossággal, és még azt is mondhatjuk, hogy ebből kifolyólag fizikai erőfölénnyel is jár. Szépen mutatja ezt Madaras második gólja a mérkőzés végén, amikor hosszú lóbálás után még mindig maradt elég ereje, hogy összpontosítson, és a megfáradt, összezavart védők között ellője bomba gólját.
A kanadai válogatott ellen már nem tétmérkőzésre, hanem „edzőmeccsre” került sor, a cél az volt, hogy a friss csapattagok is lehetőséget kaphassanak, hogy később hatékonyan tudjanak együttműködni a „régi motorosokkal”. A feladatot szépen abszolválták, néhány oszlopos tag tanító-segítő szándékú vezetésével. Fontos, hogy a fiatalok felnéznek a tapasztaltabb játékosokra, elismerik őket, és megfogadják tanácsaikat, instrukcióikat. Egy ilyen felállásnál bizony sokszor volt szükség Nagy Viktor mentéseire, ebből is látszik, hogy a csapat egymást segíti, nem egymás hibáját hangsúlyozza, hanem figyelmen kívül hagyva a hiba körülményeit egyből a mentésre, megoldásra fókuszál. Ha az egyik terület, nevezetesen a védekezés még nem elég erős, összeszokott, akkor ott van a kapuban Nagy Viktor, aki segít, hárít, akár hatszor is egymás után, ember feletti teljesítményt nyújtva. Nagyon jó látni, hogy mennyire kiegészítik egymást, illetve együtt mozognak, gondolkoznak a játékosok, és mindenki ott segít, ahol tud, vagy esetleg ott vezet és összefog, ahol lehet.
Természetesen még egy ilyen újonnan felállt, kevésbé összeszokott csapatnál előfordulhat támadásnál a megoldás eredménytelen keresése miatti kapkodás, elhamarkodott döntéshozás, vagy a kreativitás alacsonyabb szintje, felkészületlenség, ha az ellenfél olyan stratégiát választ, ami még nem annyira ismert, esetleg meglepő. Ilyen esetekre nagyon fontos egy olyan, mind a gyakorlatban, mind pedig elméletben tapasztalt és felkészült vezéregyéniség szerepe, mint Benedek Tibor, aki pontosan tudja, hogy ilyenkor milyen cseréket kell elvégezni, vagy milyen kombinációkkal kell operálni. Az időkérések utáni frissesség, nagyobb magabiztosság, ötletesség mind-mind ezt igazolják. Más kérdés, hogy erre az ellenfél hosszabb-rövidebb idő után válaszolni kényszerül, ami megint új kérdéseket vet föl, új megoldásokat, helyzetfelismeréseket, kreativitást, ötleteket igényel.
Nagyon érdekes volt kicsit más szemmel nézni a mérkőzéseket, és arra keresni a választ, hogy vajon egy „egyszerű” vízilabda kupán is megjelennek-e azok az olimpiai érékek, amelyek alapján egy egész életfilozófiát lehet felépíteni, és amelyeket Pierre De Coubertin azért álmodott meg és foganatosított az újkori olimpiák életre hívásakor, hogy hosszú távú célját elérhesse, nevezetesen, hogy egy egészséges, boldog, jobb társadalmat hozzon létre.
Fotók: MTI