A cikk Tarján Anna, marketing közgazdász, atléta tollából származik, aki vendégszerzőként szerepel az oldalunkon!
„Szikrázó napsütés, egy verejtékcsepp végigkúszik a homlokomon. Már három órája tart a mérkőzés. Meccslabdám van Federer ellen…A tökéletes fonákra készülődök…” Aztán megszólal az ébresztőóra. Feleszmélek, hogy csak egy álom volt. De milyen szép álom.
Megiszom a reggeli kávémat, és útnak indulok a munkahelyemre. Közben a Rolex karórámat lesem minden percben, nehogy elkéssek. Emlékszem, ezt az órát akkor vettem meg, amikor Federer megnyerte első Wimbledoni tornáját.
Ő a reklámarca a márkának, tehát minden kétséget kizáróan megbízható és hosszútávon kifizetődő órákat készítenek. Federer maga a megtestesült stabilitás, biztosság és hitelesség. Csupa olyan tulajdonság, ami a Rolexre is érvényes. Egy luxusmárkának szüksége van ilyen nagykövetekre, mert csak így van esélyük megszólítani azokat a rétegeket, akik potenciálisan a vevőik lehetnek. Vagy mégsem?
Emlékszem, még az iskolában is úgy tanították, hogy a luxusmárkáknak nincs szükségük a hagyományos TV, újság, hirdetőtáblás reklámokra, hiszen célcsoportjuk elsősorban exkluzivitásra, és egyediségre vágyik. Ez pedig csak úgy valósítható meg, ha nem érhető el mindenki számára az adott termékskála.
Ezzel a trenddel ment szembe először néhány éve az Apple, amikor kiadta első TV reklámját. Óriási figyelem övezte ezt a lépést, hiszen nehezen értelmezhető volt a szándék és a stratégia mögötte. Végül kiderült: nyitnak a hétköznapi emberek felé, és szeretnék, ha termékeiket azok is megvásárolnák, akik alapvetően nem engedhetik meg maguknak. Meglovagolták azt a társadalmi jelenséget, ami szerint: ha neked nincs a legújabb telefonod, tableted, nem vagy menő. Egyfajta hovatartozást sugallnak a termékek. Méghozzá egy különleges, trendi világba való tartozást. Miért ne játszódhatna le ugyanez a folyamat a tenisz világában is? Mennyire jó érzés lenne, ha többezer ember űzhetné ezt a sportot.
Úgy látszik, egyre több exkluzív világmárka kezd nyitni valamilyen módon a középosztálybeli fogyasztók felé. Ezen alapul az a feltevésem, miszerint idővel közelebb lehet hozni a teniszt mindenkinek, kihasználva a szponzor márkák szélesebb körben való elterjedését.
Egyfelől közös kampányok, tömegsport események révén – a márkák és a tenisz között – lehetne megszólítani a sportolni vágyó közösségeket. Másfelől pedig edukációs TV sorozatok által kellene a teniszkultúrát és szabályrendszert bemutatni a képernyők előtt ülőknek. Így már otthon is részesei lehetnek annak a különleges élménynek, amit a tenisz nyújt sokaknak a pályán. Ugyanakkor a sport promóciója a hozzá köthető márkák reklámozásával egyre többeket ösztönözhet arra, hogy elkezdjenek játszani. Akár azért, mert megtetszik nekik ez a sport, akár azért, mert úgy érzik, ezáltal bekerülhetnek egy „elit” körbe.