Amikor nehézkes a bejutás egy sporteseményre, leggyakrabban csak a szurkolók hallatják a hangjukat a kellemetlenségek miatt. Pedig jóval több szereplőt érintenek hátrányosan az ilyen esetek. Megvizsgáltuk, hogy kik nem boldogok még, amikor a néző csak az utolsó utáni pillanatban foglalhatja el a helyét a lelátón!
A decemberi kézilabda Európa-bajnokság budapesti helyosztói kapcsán saját bőrünkön tapasztaltuk a lassú beléptetés okozta ártalmakat. Előre bocsátom, hogy ez az írás nem arról a szituációról szól, amikor a szurkoló a saját hibájából késik, mert elszöszmötölte otthon az időt, hanem arról – a nagyobb sportrendezvények során Magyarországon sajnos szokványos esetről – amikor fél órával a mérkőzés időpontja előtt a helyszínen van, mégsem jut be időben a stadionba vagy a csarnokba.
Mondani sem kell, hogy a szurkoló számára borzasztóan kellemetlen, ha lemarad egy mérkőzés elejéről. Nemcsak az első percek fontos történéseit szalasztja el, hanem frusztráltan esik be a helyére a késés miatt, és nehezebben hangolódik rá a mérkőzésre, a kedvencei buzdítására. Egy nagy pofon a szurkolói élménynek…
A pályán lévő csapatok számára sem optimális, ha a közönség a kezdő sípszó után érkezik a lelátóra. Ahhoz, hogy a hangulat maximumon pörögjön, minden fanatikusra szükség van. A foghíjas nézőtér már önmagában is elkeserítő látvány.
A büfések is megsínylik a helyzetet, mert amikor a szurkoló végre kapun belülre kerül, akkor igyekszik a helyére. Érthető módon nem szeretne lemaradni a küzdőtéren zajló fontos eseményekről, ezért inkább lemond a söréről és a szendvicséről, a kisgyerek sem kapja meg a beígért popcornt (lehet, hogy nem is akar többet meccsre menni).
Üzleti érdekek sérülnek a szponzorok esetében is. Hiába fizettek komoly pénzeket a szponzoráción felül a kiállítói standért és a hostessekért, ha senkit nem sikerül leszólítani, megállítani, rávenni a kérdőív kitöltésére. Pedig erre a legalkalmasabb időszak a mérkőzés előtti rész lenne, hiszen a szünet rövid és rengeteg mindennek – mosdó, (az esetleg korábban elmaradt) büfé, stb. – kell beleférnie, a lefújás után pedig már a hazaút jár a gondolatokban.
A televízión keresztül, persze, kevés látszik a háttérben zajló dolgokról, de az üres lelátórészeknek a közvetítőtársaságok sem örülnek. Csökkenhet a nézettség, úgy pedig nehezebb értékesíteni a reklámidőt.
Érdemes tehát a rendezvényszervezőknek felkészülniük a szurkolói tömeg érkezésének megfelelő kezelésére. Könnyű azzal hárítani a felelősséget, hogy felhívták a figyelmet a lassabb beléptetésre. A szurkolói élményt ez nem növeli, és az üzleti szereplőknek sem térül meg. Helyesebb:
- a várható nézőszámhoz igazítani a biztonsági személyzet számát
- ésszerűsíteni a bejutást – a Papp László Sportarénánál például a jegy birtokában három sort kellett kiállni a kézilabda Európa-bajnokságon
- felkészülni a csúcsidőszakra és megnyitni a nem használt bejáratokat – az említett esetben több kapu volt zárva, mint nyitva, miközben kint hosszú sorok kígyóztak, a lelátó pedig üresen kongott!