Pósfai Gábor a tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetemen, közgazdászként végezte. 2005 óta dolgozik a piacvezető francia sportszerkereskedő vállalatnál, a Decathlonnál, 2011 óta ügyvezető igazgatóként. Munkája mellett a Magyar Asztalitenisz Szövetség alelnöke. Házas, két gyermek büszke édesapja.
A vezetői kinevezésed után, voltak-e, és ha igen, melyek voltak azok az elképzelések, döntések melyek a korábbi vezetőktől teljesen eltérőek voltak?
2011-es kinevezésem előtt még csak francia ügyvezető volt Magyarországon a Decathlon élén. Akkoriban tizenkét áruház működött itthon. Sikerként értékelem, hogy mára ez a szám tizenhatra emelkedett. Megválasztásomkor, amit mindenféleképpen el szerettem volna érni, az az árak csökkentése volt a versenytársainkhoz képest. Ebben láttam a versenyképességünk kulcsát. Továbbá aktívabbak vagyunk a szponzorációban, sportszponzorációban és igyekeztem jobb csapatot kialakítani a vállalaton belül. Többek között ennek is az eredménye az előző 3 év mindegyikében mért két számjegyű árbevétel növekedés.
Miben érzed a Decathlon sikerességét, különbözőségét a versenytársakhoz képest?
Ezt három pontban tudnám összefoglalni: Először is jók a termékeink. A saját márkás termékeink, ár-érték arányban és a választék bőségében szerintem verhetetlenek. Másodsorban az áruház kialakítása, amely úgy néz ki, mint egy nagy játszótér. Itt mindig történik valami. Nagyon sokan próbálják ki az egyes termékeket az áruház területén és ezáltal rengeteg élménnyel gazdagodnak. Végül pedig maguk az alkalmazottak. Úgy gondolom, hogy az átlagosnál jobb csapat dolgozik velünk, ez meglátszik a kiszolgálás minőségén is.
Mennyire kapsz szabad kezet a cég hazánkban való megjelenésével kapcsolatban?
Abszolút szabad kezet kapok a csapatom kialakítását illetően, az árak, illetve a termékválaszték meghatározásában. De mivel leányvállalatként működünk, vannak koncepcionális előírások, amit követnünk kell. Ahhoz képest, hogy multi vagyunk a hazai döntéseink 99 %-át mi hozzuk.
Hogyan épül fel a Decathlon Magyarország szponzoráló, felelősségvállaló tevékenysége? És milyen szempontok szerint választjátok ki a legmegfelelőbbet?
Az elmúlt években három nagy sporteseményt támogattunk országosan: a Gerecse 50 teljesítmény túrát, a Balaton átúszást és a Nagy Sportágválasztót. Ez utóbbival megszűnt a kapcsolat, de novemberben a Fitt Aréna sport program névadó szponzorai leszünk, mely Magyarország legnépszerűbb, és Közép-Európa egyik legnagyobb fitnesz rendezvénye. Ezen kívül a Magyar Olimpiai Bizottsággal és az utanpotlassport.hu oldallal közösen elindítottuk a Hónap Műhelye Programot is, melynek lényege, hogy az adott hónap legeredményesebb, illetve arra legérdemesebb utánpótlás-nevelő műhelye 500.000 Ft-ot, míg a 2014-es év összteljesítménye alapján „Az év műhelye” 2.000.000 Ft-ot vehet át. Továbbá a közönségszavazáson győztes szakosztály 100.000 Ft-os Decathlon sportszervásárlási utalványban részesül. Magát a felelősségvállalást is komolyan gondolom. Fontosnak tartom, hogy tegyünk valamit a környezetünkért és a társadalomért. Éppen ezért több közös programunk van helyi önkormányzatokkal, városokkal.
Azt tudjuk, hogy az amatőr sportolók kedvelt sportszerüzlete a Decathlon, ugyanakkor keveset tudni arról, hogy milyen a kapcsolat a profi sportolókkal és sportszervezetekkel. Releváns célpiacot jelentenek?
Fő célközönségünk a szabadidő- és utánpótlás sportolók. Kevésbé a profi sportolók. Ugyanakkor szponzori kapcsolatban állunk például a Kecskemét férfi kosárlabda csapatával is, de ez az együttműködés inkább kivétel. Ezen kívül tesztnapokat hirdetünk, ahova neves sportolókat hívunk meg, hogy teszteljék az egyes termékeket, és ezeket a visszajelzéseket közvetítjük a központ felé.
Hol helyezkedik el a Decathlon a sportszergyártók piacán és milyenek a hazai a vásárlói szokások?
A Decathlon elsősorban sportszer forgalmazó, de vannak saját márkás termékink is. Ilyen például a Kalenji a Kipsta, a Domyos, a Quechua vagy a Tribord. Az eladásokat tekintve az OXYLANE cégcsoport a világ negyedik legnagyobb sportszergyártó cége, közvetlenül a legnagyobbak mögött, a Decathlon pedig a világon a második legnagyobb sportszerkereskedő. Ami a hazai vásárlói szokásokat illeti, itthon a specializáció és az egyes márkák kultuszának hiányát látom. Egy cipőt veszünk, amit aztán minden sporthoz használunk, de ez megfigyelhető minden közép-kelet-európai országban. Itthon a saját márkás termékek népszerűbbek, többek között azért is, mert a vásárlók nem tudják megvenni a drágább, márkás cipőt. Ráadásul a márkás cipők nagyon sok esetben nem is jobbak minőségileg. Nyugaton belefér egy család költségvetésébe, hogy minden sporthoz speciális és márkás cipőt vegyen. Itthon ezt nem mindenki engedheti meg magának.
Az utóbbi években látni lehet, hogy bizonyos sportokba csak úgy ömlik a pénz, stadionok épülnek és óriási cégek folytatnak irányított vagy önkéntes szponzorációt. Hogyan látod ezt a helyzetet Magyarországon?
Örvendetes, hogy ennyi pénz áramlik a sportba, akár a TAO rendszeren vagy irányított szponzoráción keresztül, de őszintén szólva, magának a pénzköltésnek a módja nem tetszik. Nem alakul ki hosszú távú gondolkodás és előre tervezés. Azt szoktam mondani, hogy “a sportegyesületek eddig zsíros kenyéren éltek, most pedig kaviáron… egy darabig.” Jobb lenne, ha az infrastruktúra-fejlesztésére, vagy az hosszú távú koncepciók kialakítására törekednének, mert látni kell, hogy a TAO rendszernek egyszer vége lesz és akkor ismét forrás hiánnyal fognak küzdeni az egyesületek, ugyanis a most rendelkezésre álló pénzeket nem megfelelően költik el. Továbbá szerintem aránytalanul lettek szétosztva a pénzek a 16 kiemelt sportág között. Saját sportágamban is azt látom, hogy jól jön és kell is az államtól kapott pénz, de okosan kell felhasználni. Ki kell alakítani egy hosszú távú koncepciót és meg kell próbálni minél inkább függetlenedni az állami pénzektől, mert hosszú távon, csak így lehet fenntartható egy sportág. Jelenleg az egyesületek, szövetségek többségénél hiányzik a gazdasági szemlélet és ennek oka az, hogy – tisztelet a kivételnek – mindig is az államra vártak támogatás ügyében. Ezen ez a mostani rendszer sem segít, de reméljük azért idővel, változik majd a helyzet.
1 hozzászólás
Pingback: Sportmarketing Újragondolva Meetup: A sport társadalmi hatásai | Sportsmarketing