FIFA, labdarúgás, Sportjog — 2014/07/11 at 11:30

A 2014-es labdarúgó-vb közvetítésének néhány jogkérdése

by

A XX. labdarúgó világbajnokságból már csak a bronzmérkőzés és természetesen a döntő van hátra. Az eddigiek alapján elmondható, hogy minden idők egyik legjobb, leggólgazdagabb világbajnokságát élvezhetjük. A játék mellett jogi szempontból szintén érdekes az is, hogy milyen módon jutnak el hazánk közönségéhez a vb mérkőzései, és ezzel kapcsolatban melyek a közvetítés szempontjából a legfontosabb jogkérdések. Ennek szellemében jelen posztban a közvetítési jogok értékesítési rendszerével és a mérkőzések nyilvános helyeken való közvetítésével (public viewing) foglalkozom.

Jogtulajdonos: a FIFA

FIFA központ

A vb-hez kapcsolódó valamennyi közvetítési és kereskedelmi jog jogosultja a FIFA. Ebből következően a FIFA jogosult az esemény említett jogainak bármilyen jellegű értékesítésére is (lásd a FIFA 2014-es vb-re vonatkozó szabályzatának 15. cikkelyét és a FIFA alapszabály 78. és 79. cikkelyeit). Magáról a vb mérkőzéseiről felvételeket a FIFA szerződéses partnere, a HBS (Host Broadcasting Services) készíti el, illetve biztosítja a mérkőzések közvetítéséhez szükséges jelet is a jogokat megvásárló médiaszolgáltatók részére. A FIFA illetékes szerve pedig maga tárgyal az egyes meghatározott kritériumoknak megfelelő médiaszolgáltatókkal a közvetítési jogok értékesítéséről.

A közvetítési jogok értékesítése Európában és Magyarországon

worldcup_football

Európa területére – az öt legnagyobb piac (Németország, Spanyolország, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország) kivételével – az European Broadcasting Union (“EBU”, magyarul: Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége) vásárolta meg a vb közvetítési jogait tagja részére, tehát az EBU megvásárolta a jogokat a FIFA-tól, majd azokat továbbadta tagjainak. Az 1950-ben alapított, svájci székhelyű non-profit szervezet EBU-nak túlnyomó részben nemzeti közszolgáltató médiatársaságok a tagjai, hazánkból az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap). Az EBU az 1954 óta létező Eurovision rendszerben osztja szét tagjai között az általa többnyire kizárólagos jelleggel megvásárolt jogokat (illetve a tagok az általuk megszerzett jogokhoz egymás részére kölcsönös hozzáférést biztosíthatnak).

Az MTVA a vb 64 mérkőzésének valamennyi platformra szóló közvetítési jogait az EBU-tól több mint 900 millió forintért vásárolta meg. (Összehasonlításképpen: az ESPN az USA területére a 2010 és 2014-es vb-k közvetítési jogait 100 millió USD ellenében szerezte meg, míg a Fox Sport a 2018 és 2022-es jogokért 400-500 millió USD-t fizetne, részletesen lásd itt.) A teljesség kedvéért megemlíthető, hogy az MTVA magyarországi jogtulajdonosként az ismétlési jogokat továbbadta a DIGI-nek, így lehet az, hogy reggelente a DIGI Sporton felvételről láthattuk, láthatjuk a vb mérkőzéseit.

Az EBU és a kapcsolódó EU-s versenyjogi kérdések

Sony 4K kamera a labdarúgó világbajnokságon

A fentiek alapján látható, hogy az EUB számos médiaszolgáltató csoportosulásaként jelentősen jobb helyzetben van bizonyos jogok, így a sportközvetítési jogok megszerzéséért folytatott “küzdelemben”, mint a jogokért egyenként “ringbe szálló” nem tag médiaszolgáltatók. Ez a helyzet pedig az Európai Unió által biztosítani kívánt szabad verseny követelményrendszerébe is ütközhet. Az Európai Bizottság – mint a versenyügyekért elsősorban felelős szerv -, majd a fellebbezéseket követően az Elsőfokú Bíróság (jelenleg Törvényszék) több ügyben is foglalkozott az EBU Eurovision programszétosztási rendszerével. Ebből a szempontból a legfontosabb döntések 90′-es években és a 2000-es évek elején születettek a Screensport vs. EBU és a Metropole vs. EBU ügyekben.

Az ügyek lényege tömören a következő volt: az EBU rendszerét támadó médiaszolgáltatók szerint az Eurovision jogellenes kollektív vételi megállapodás, amely egyéb csatornákat elzárt a közvetítési jogok megszerzésétől: egyrészt az érintett csatornák nem is tudják megvásárolni a jogokat, másrészt az EBU és tagjai a megszerzett jogokat nem adták tovább (azaz a rendszer “kimeneti” korlátozást is magában foglalt, melynek következtében számos jog “kihasználatlan” is maradt – bizonyos eseményeket annak ellenére hogy a közvetítési jogaikat megvették, nem közvetítettek). Az EBU az ügyekben lényegében azzal érvelt, hogy az egyes médiaszolgáltatók a közvetítési jogokat egyedül nem tudnák megvásárolni, másrészt a rendszer jelentős költségcsökkentéshez vezet és a fogyasztók részére egységesen magas minőséget biztosít.

Az ügyek konklúziójaként az Eurovision rendszer továbbra is fennmaradhatott és – ahogy fentebb bemutatásra került – működik ma is, azonban a tagoknak fair, átlátható és nem diszkriminatív módon hozzáférést kell biztosítaniuk a nem tag médiaszolgáltatók részére az EBU által megszerzett és a tagjainak továbbadott közvetítési jogokhoz. Emellett természetesen továbbra is teljesülnie kell annak az előfeltételnek, hogy a rendszer magas szintű minőséget biztosítson és a költségek csökkentését eredményezze.

Public viewing (“nyilvános mérkőzésnézés”) – ezúttal nincs vita

Brazil szurkoló a világbajnokságon

A vb alatt jelentős népszerűségnek örvend a köztereken, például Budapesten a Szabadság téren felállított kivetítőn vagy a különböző vendéglátóipari egységekben való mérkőzéskövetés. Korábban többször felmerült, hogy a mérkőzést ilyen módon elérhetővé tévő szervezőknek, üzemeltetőknek jogdíjat kellene fizetniük vagy a közvetítési jogokat kizárólagosan megszerzett csatornának vagy közvetlenül magának a jogtulajdonosnak, esetünkben a FIFA-nak.

A korábbi félreértések elkerülése végett (lásd például a 2012-es labdarúgó Európa Bajnokságot és az MTVA esetét) a FIFA a 2014-es v kapcsán kiadott egy a mérkőzések nyilvános közvetítésére vonatkozó szabályzatot. A szabályzat részletesen meghatározza, hogy milyen public viewing eseményeket érintően szükséges engedély beszerzése a FIFA-tól. Engedély beszerzése abban esetben kötelező, ha nyilvános mérkőzésnézés kereskedelmi célú (például mert a szervező belépőjegyet szed, szponzorai vannak vagy bármilyen módon kereskedelmi előnyhöz jut a közvetítésből). Az éttermek, bárok nem esnek ebbe a kategóriába csak akkor, ha a mérkőzések közvetítését az imént említetteknek megfelelően közvetlen kereskedelmi haszonszerzésre használják fel (ebben az értelemben az, hogy egy bárba többen térnek be, mivel ott mérkőzést közvetítenek, nem esik ebbe a kategóriába).

A cikk eredetileg a Sportjog oldalon jelent meg.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Sportszemle 2014.07.11.

Friss hírválogatás sportmarketing és sportgazdaság témájú cikkekből.

Close