Korábbi bejegyzésemben beszámoltam arról, hogy küszöbön áll a prémium sportközvetítési jogok értékesítése EU joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálata. Az Európai Bizottság szerint az említett jogok tagállamonként történő kizárólagos értékesítése – az EU céljaival szöges ellentétben – mesterségesen felosztja az egységes európai piacot. Joaquin Almunia, a Bizottság versenypolitikáért felelős alelnöke nyilatkozatban megerősítette, hogy a Bizottság megindította a hivatalos vizsgálatot.
A nyilatkozat alapján megállapítható, hogy a vizsgálat tárgyát a hollywood-i kasszasiker filmek jogtulajdonosai (Twentieth Century Fox, Warner Bros., Sony, NBC Universal és Paramount), valamint a legnagyobb pay-TV szolgáltatók (BSkyB, Sky Italia, Canal+, Sky Deutschland és DTS) között kötött szerződések képezik. E megállapodások a nagy-britanniai, olasz-, francia-, német- és spanyolországi piacon a filmek műholdas és online sugárzásának jogát abszolút területi kizárólagosság alapján biztosítják.
Fentiekből következően – a korábbi hírekkel ellentétben – a sportközvetítési jogok értékesítésének vizsgálatára az eljárás nem terjed ki. A nyilatkozat szerint a megindult vizsgálat célja az, hogy az Európai Unió Bíróságának a Murphy-ügyben a műholdas sportközvetítési jogok értékesítésével kapcsolatban megállapított tétele alkalmazható-e kasszasiker filmek értékesítésére is. Tehát: versenyellenes-e az abszolút területi kizárólagosság azon okokból, hogy az a médiaszolgáltatók közötti verseny kiküszöböléséhez és az egységes európai piac országhatárok mentén történő mesterséges felosztásához vezet? (Korábbi írásaim a Murphy-ügyről itt érhetők el.)
Ebben a kontextusban a Bizottságot – a Murphy-ügyhöz hasonlóan – leginkább az aggasztja, hogy az abszolút területi kizárólagosság alapján a médiaszolgáltató a megszerzett jogait a szerződésben meghatározott területen kívül, akár még a másik tagállamban tartózkodó fogyasztó megkeresésére sem adhatja tovább, ilyen fogyasztókkal előfizetői szerződést nem köthet, ill. a műsorok szerződéses területen kívüli megtekintését (pl. kódolás, dekóderek eladásának korlátozása vagy geo-blocking útján) a médiaszolgáltatóknak meg kell előzniük. Emellett a gyakorlatban a jelenlegi szisztéma azt is eredményezheti, hogy amennyiben az előfizető nem abban a tagállamban kívánja megtekinteni az előfizetett tartalmat, amelyben az előfizetői szerződést megkötötte, úgy a kizárólagosság miatt nem fér hozzá ahhoz a szolgáltatáshoz, amelynek ellenértékét korábban már megfizette. Így a Bizottság a vizsgálat során elsősorban ezen passzív értékesítési tilalmakra fog fókuszálni.
Végül lényeges kiemelni, hogy a fentiek alapján a Bizottság tehát nem a területi kizárólagosság alapján történő értékesítés létének jogszerűségét vonja kétségbe. Azaz nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a modell – hasonlóan a sportközvetítési jogokhoz – kisebb-nagyobb, versenyjogi megfelelőséget szolgáló “finomhangolásokkal” – várhatóan különösen a passzív értékesítési tilalmak feloldásával – maradni fog.
Összességében a sportszektor számára a vizsgálat abból a szempontból bírhat jelentőséggel, hogy a Murpy-ügyben fentebb említett, azonban versenyjogi szempontból részleteiben nem elemzett tétel milyen mértékben kerül kibontásra, illetve milyen olyan megállapításokat eredményez, amelyek a sportközvetítési jogok értékesítési struktúrájának további átalakítást tehetik szükségessé.
A cikk eredetileg a Sportjog oldalon jelent meg.