A cikk Keresztes Kinga sport- és divatmarketing menedzsertől származik, aki vendégszerzőként szerepel az oldalunkon!
A formaruhák körül kialakult indulat lufi írásra késztetett. Nyilván ebben szerepet játszik a divatszakma iránti elkötelezettségem, de az idei téli olimpiára készült formaruhák mellett nehéz elmenni szó nélkül, akár szakmabeli valaki, akár csak lelkes sportrajongó.
Kezdjük Siklós Erik, a MOB Kommunikációs és marketing igazgatójának közösségi oldalán olvasható bejegyzésével:
“Szeretnék néhány félreértést eloszlatni. A téli olimpia, többek között abban különbözik a nyáritól, hogy az úgynevezett formaruha, amiben felvonulnak a sportolók a megnyitón, az nem az öltöny, illetve kosztüm. Azt a fogadalomtételnél, a reptéri búcsúzkodáskor és a zászlófelvonáskor használják… és reményeink szerint majd az olimpia után, ünnepélyes alkalmakkor (mert fontos szempont volt, hogy olyan öltönyt, kosztümöt kapjanak, amit civilben is szívesen felvesznek).
Tudom, remek össznépi játék a fikázzuk az olimpiai formaruhát, az olyan trendi…”
Én abszolút nem élvezem a magyar olimpiai csapat formaruháinak „leszólását”, sőt a londoni nyári játékok előtt szót is emeltem e tendencia ellen. Viszont a mostani helyzet merőben más: itt nem számolhatunk be kiírt pályázatról, csak meghívott gyártókról, akiknek kilétét nem hozták nyilvánosságra, és a nyertes cégeket “olcsóságuk” miatt választották ki.
Megjegyzem, hogy egy olyan cégről, amelyik a digitális platformokon való megjelenésére a legkisebb mértékben sem ad, hogyan feltételezhető, hogy az általa gyártott ruházati termékekre nagyobb igényesség jellemző? (itt – a weblapot tegnap óta inkább leállították és itt)
A MOB decemberben egyeztetett a cégekkel, mivel az eddigi gyártókkal nem tudtak megegyezni. A nagyobb márkák, tervezők dinamikáját követve – akik már bemutatták a jövő téli kollekciójukat – a bizottság minimum egy év késésben volt a formaruhák mintakollekciójának legyártását illetően. Nem beszélve arról, hogy az alatt az egy év alatt mennyi kiaknázatlan marketing és PR lehetőséget szalasztottak el, ami kapcsán népszerűsíthették volna a sportágakat, a sportolókat és a tervezőket is. Így, a játékok előtt néhány nappal leleplezve a kollekciót, ismét nem a sportolókon van a hangsúly, hanem azon, hogy ez most éppen kinek a “mutyija” volt.
Idézem David Laurent, a Ralph Lauren csoport marketing vezetőjét: “Megtiszteltetés az Amerikai Csapatot öltöztetni a Szocsi Játékok alkalmából. …ez egy büszke pillanat számunkra, nézni ezeket a top atlétákat, ahogy a nemzetünket képviselik emberek milliói előtt világszerte…”
Hasonlóan gondolkodhat a Lacoste a francia csapat, az Armani csoport az olaszok, és a H&M a svéd csapat kapcsán.
A mieinkre visszatérve, a szürke kosztüm, fehér garbó kombinációt egy rosszul kiválasztott gimnáziumi szalagavatóra tudom elképzelni, és a fukszia színű nyakkendőnek is “ez volt raktáron” üzenete van számomra. A publikált fotók minőségére és beállításaira is érdemes lenne odafigyelni, így eleve kizárt, hogy bármelyik külföldi oldal megjelenteti a magyar csapatot.
Továbbá, nem hiszem, hogy annak kellene a legfőbb szempontnak lenni, hogy az öltözet a hétköznapokban is hordható legyen, ez egy olimpia(!), ahol milliók figyelik az eseményeket és ország imázst építhetnénk. A csapat felvonuló szettje nem mutat sok újítást, de korrekt, kényelmes viseletnek tűnik.
Végezetül annyit szeretnék üzenni, hogy 2016-ban Rio de Janeiroban nyári olimpiai játékok lesznek. Remélem, hogy egy népszerű és sikeres pályázat után, egy tehetséges magyar tervező, tervezőcsoport, márka szerethető outfitjeit láthatjuk majd a sportolóinkon!
Február 7-től, pedig fordítsuk a figyelmünket a szocsiban lévő magyar csapatra, akik éveket fektettek a felkészülésre, hogy a maximumot nyújtsák. Hajrá Magyarok!