interjú, labdarúgás — 2013/12/10 at 12:00

Exkluzív interjú: középpontban a Trollfoci!

by

A social média világában olyan bázisok alakultak ki, amiket a virtuális világ és bizonyos közös álláspontok, érdeklődési körök tartanak össze. Ezen közösségek színtere egyre jobban kiszélesedik, és már-már meghatározza a társadalmi létünket is.

Ha magyar labdarúgásról beszélünk és annak minden szépségéről, illetve kevésbé szép részéről, poénokkal, mémekkel teletűzdelt oldaláról, szarkazmussal körbefont lehetőségeiről, akkor minden bizonnyal rengeteg ember eszébe jut a Trollfoci kifejezés.

A Trollfoci egy olyan Facebook oldal, ahol a magyar labdarúgáshoz tartozó mindennemű komoly és komolytalan szórakoztatás megtalálható, csapat hovatartozástól függetlenül. Az oldal egy év alatt olyan sikereket ért el a közösségi médiában, hogy nagyon sok komoly vállalkozás példát vehetne, s tanulhatna a közösségépítés ezen formájáról. Most a Sportsmarketing Hungary is elérkezettnek látta az időt, hogy interjút készítsen az oldal készítőivel. A kérdéseinkre Sz. L. válaszolt.

Mikor indultatok? Mi volt az apropó? 

Tavaly szeptember 6-án indult az oldal, abból az indíttatásból, hogy futballszerető emberek lévén nem éreztük magunkénak a külföldi “troll” oldalakat, így arra gondoltunk, hogy a mi bajnokságunknak is lehetne egy hasonló koncepciót követő site-ja. Túl sokat nem vártunk tőle, hisz egy kb. 20 fős baráti társaságot igyekeztünk minden nap lefárasztani, ez kicsit kinőtte magát.

Hányan csináljátok az oldalt? 

Azt, hogy hányan csináljuk az oldalt az nem publikus. Mindig azt szoktuk mondani, hogy annyian, amennyi a like-olóink száma, hisz rengeteg a beküldött kép. Több admin van az oldalon, mint MTK szurkoló annyi szent! 🙂

Miért nem szeretnétek felvállalni az arcotokat?

Nem szeretnénk, ha ujjal mutogatnának ránk és, hogy ezernyi lány fusson utánunk, mert TF (TrollFoci) szerkesztők vagyunk. Komolyra fordítva a szót, a nagyközönség nem ismerhet meg minket, mert akkor rögtön kötni tudnának minket klubcsapatokhoz, ezáltal a laikusok szemében hitelünket vesztenénk, így az a vád is érhetne minket, hogy részrehajlóak vagyunk bizonyos csapatokkal. Pedig ez nem így van, itt mindenki megkapja a magáét nálunk. Akik a lelátón vannak hétről hétre, ők ismernek minket, nekünk ennyi elég.

Mennyi a saját és mennyi a rajongók által készített tartalom aránya? Naponta mennyi időt foglalkoztok az oldallal?

Mivel mindenki dolgozik vagy egyetemre jár, így beosztjuk az időt egymás közt. Van, amikor mindannyian egyszerre fent vagyunk a chatfelületünkön és “dolgozunk”. Ha személyekre lebontanám az időt, amennyit naponta foglalkozunk az oldallal, az olyan 3-4 órába jönne ki átlagba.

Vannak fizetett tartalmak az oldalon?

Nincsenek fizetett tartalmak az oldalon és, ahogy említetted hobbiból közösség lett.

A negatív reklám is reklám? Vagyis meghúzódik a magyar labdarúgásnak görbe tükröt tartás hátterében bármiféle marketing gondolkodás, vagy egyszerűen a szórakoztatás a cél?

Hogy meghúzódik-e valami marketinggondolkodás? Én nem tudok róla. A szórakoztatás a legkiemeltebb célunk. Nem árulunk tampont, nincsenek színészeink, akikkel felveszünk olyan videókat, hogy “Milinte, te szemét! Tipszmikszűté?!” Bár mostanában folyamat ér minket az a vád, ügyeletes „megmondóemberektől”, hogy egy frankón felépített médiahack vagyunk… Ők nem voltak az oldalon, amikor még csak egy szűk közösség követett minket. Nem követünk semmiféle stratégiát, feljövünk az oldalunkra, meccseket nézünk, és ezt megosztjuk a nagyközönséggel.

Olyan irányultságotok nincs, hogy egy honlapot indítsatok? (El tudok képzelni akár hirdetőket is, akik fizetnének a megjelenésért.)

A honlap készítés már beszédtéma köztünk, lehetséges, hogy hamarosan elindul, viszont amíg tart a Facebook őrület, addig nem sok értelmét látjuk átvinni. Hirdetők és befektetők így is jelentkeznek, egymásnak adják a kilincset. Van, akiket meghallgatunk, van, akiket már az elején elzavarunk. Rengeteg ez a 112.000 ember és ezt a vállalkozói réteg is felismerte. Természetesen, teljesen naivnak néznek minket, akkor van általában meglepődés, amikor szembesülnek a profi csapatunkkal. Próbáljuk azt a vonalat követni, hogy ne menjen át az oldalunk hirdetői bazárba, eddig is voltak rajta reklámok, de ezt úgy csináljuk, hogy ne közvetlenül menjen bele az olvasónk arcába.

Milyen kapcsolatot ápoltok az MLSZ-szel, egyéb médiumokkal? 

Az MLSZ-szel semmiféle kapcsolatunk nincs. Nem értelmetlen szabályokkal, regisztrációval, kameraerdővel, politikával, a még megmaradt szurkolók ellehetetlenítésével kell megoldani a magyar labdarúgást. Mondhatnánk azt is, hogy „regisztrációbú ki”, a meccs hangulatát fokozó eszközöket engedélyezni, az utánpótlással kezdeni valamit, egy teljesen új koncepciót kezdeni. Mert ’86 óta folyamatosan megújulunk, új úton járunk, de nem érünk el vele semmit.

Médiával a kapcsolatunk? Folyamatosan megkerülnek minket, ami nem is gond, hisz mi sem akarunk tőlük semmit. Az már meg megmosolyogtató, hogy több nagyobb sporttal foglalkozó oldal is elkezdett a mi “nyelvezetünkbe” írni, forrásmegjelölés nélkül hozzák le a képeinket, cikkeinket, na és az már nevetséges volt, amikor az ország legnagyobb példányszámú sportnapilapja átvette egy kamuhírünket és a nyomtatott újságjában lehozta… Természetesen jól esik, amikor meglátjuk egy képünket valamely újságban és forrásmegjelölés van hozzá, érdekes, hogy a bulvármédia ezt képes megoldani, a sportmédia meg nem, pedig nem szégyen odabiggyeszteni, hogy tőlünk van a cikk, a kép, a gondolat.

A magyar labdarúgó társadalom érdekében nem gondolkodtatok kooperáción, vagy az szembe menne az elveitekkel?

Egy esetleges kooperáció teljesen szembe menne az elveinkkel. Ha azt mondaná a szövetség, hogy bólint azokra a javaslatokra melyeket fentebb felsoroltunk, akkor leülnénk velük, kizárólag meghallgatni őket.

Közösségi média hiányában működhetne a dolog? Kizárólag a szociális média, aminek köszönhető a siker? Mekkora reklámértéke van, hogy már a főbb médiumokban is bent vagytok, van hamburgeretek a McDonald’sban?

Kizárólag a szociális médiának köszönhető, hogy itt tartunk. Az, hogy a „Mekiben” van burgerünk, az csak egy ügyes össznépi trollkodásnak köszönhető. Nagyon sokan azt hiszik, hogy már ekkora befolyásunk van, hogy megegyeztünk az „amcsi” óriásvállalattal, pedig csak egy okosan felépített hack volt, ahol a táborunknak köszönhetően elhoztuk az első helyet. Arról viszont sajnos nem beszélnek, hogy egy ugyanilyen akció keretében a mi tulajdonunkba került Szabics Imre utolsó válogatott mérkőzésén viselt meze, amit fel is ajánlottunk egy utánpótlásban játszó kis srácnak. Erre azért büszkébbek vagyunk.

Sikernek tartjátok, amit elértetek? Szakmailag is?

Természetesen sikernek tartjuk, amit eddig elértünk! Nem vagyunk újságírók, fociimádó fiatalok vagyunk, akiknek annyi a szakmaiságunk, amit a lelátóról magunkba szívtunk, mosolygunk is a tévébe beültetett szakértőkön, hisz azokat a dolgokat mi is el tudnánk mondani. A sportmédia szereti megkerülni, nem kimondani a dolgokat, mi ezt megtesszük. Ezért is váltott ki óriási döbbenetet, amikor megjelentek nálunk a válogatottat kifigurázó mémek. Viccesek voltak, mégis odaszurkáltunk nekik. Természetesen a magyar válogatott mindig megmarad a kedvenc csapatunknak, de a szülő is meginti a gyermekét, ha valamit rosszul csinál…

A mémek gyártásán kívül terveztek valami addicionális dolgot az oldalon?

A mémeken kívül mindig is voltak kiegészítő dolgok az oldalon. Nem egy “mozgalmat” indítottunk már el. Volt a “mennyeizés”, amikor hangosan kellett éltetni a csapatodat egy olyan helyen, ami kívül esik a lelátótól, a “Szurkolj a helyi futballcsapatnak!” kezdeményezésünk is pozitív visszhangra talált, a “Fotózd le a jegyedet, bármilyen mérkőzésen vagy!” is sikeres volt, az Antarktiszon kívül minden kontinensről kaptunk jegyeket, ezen kívül most kezd beindulni a “Radózás” játékunk, melyről csak annyit, hogyha figyelemmel kíséritek az oldalunkat, akkor meglátjátok, hogy mi az.

A merchandising termékek (pólók, bögrék, csecse-becsék, stb.) elindíthatnak egy vonalat, ami bevételt generálhat? Mennyire népszerű ez a vonal?

A pólóárusítás már régóta működik az oldalon, most egészült ki a pulóverekkel, amelyek akkora bevételt generálnak, hogy körülbelül, amennyit kerestünk vele, abból ki tudnánk fizetni Rudolf Gergely tavalyi gólprémiumát…

Mik a tervek a jövőben? Szerintetek mi az oldal összetartó ereje? Meddig lehet elmenni, nem durran ki, mint egy lufi?

Sosem tervezünk előre, az amatőr profizmust tartjuk a legfőbb fegyverünknek. Hogy kidurran-e a lufi? Meddig lehet ezt még csinálni? Az emberek azt vágják az arcunkba, hogy divatoldal lettünk. Divat a magyar labdarúgás? Köszönjük szépen, ennél nagyobb elismerést el nem tudnánk képzelni. A magyar foci mindig ad valami olyat, amiből új mémek születhetnek, új akciókat tervezhetünk, felszálló ágban vagyunk még mindig, természetesen tudjuk, hogy ez egy idő után már stagnálni fog, de a 15 milliós magyarságnak még a 10%-át sem értük el, na meg az országban mindenki szövetségi kapitány, így eléggé keveselljük ezt a 112.000-es bázist.

S, végül: kijutunk a következő labdarúgó EB-re?

Ha a következő EB-re nem jutunk ki, akkor azt hiszem, mindenféleképpen elmegyünk mindannyian letusolni egy kenyérpirítóval… 🙂

 

Köszönjük az interjút az oldal szerkesztőinek! A képek a Trollfoci Facebook oldaláról vannak.

Forrás: sportsmarketing.hu

3 Comments

  1. Király a Trollfoci 🙂 csak kár hogy tiltottak

  2. Pingback: Rekop György és az Adminok: Trollfoci | Sportsmarketing

  3. Pingback: No Bajner, no party? | sportsmarketing.hu

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Sportszemle 2013.12.10.

Friss hírválogatás sportmarketing és sportgazdaság témájú cikkekből.

Close