Nyugodtan kijelenthetjük, hogy hazánk stadionépítési lázban ég. Örvendetes dolognak tartom, hogy új komplexumok épülnek vagy régieket újítanak fel. Célszerű azonban egy ilyen nagy kaliberű beruházásnál a négy éves politikai ciklusnál tovább tekinteni, ugyanis az állami segítséggel felépült létesítmények fenntartása – a nem megfelelő gazdálkodás következtében – a jövőben könnyen közvetlenül vagy közvetve az állami költségvetést terhelhetik. Ennek elkerülése érdekében fontos már az építésnél költséghatékony technikákat és eszközöket használni.
Ebben a cikksorozatban angol klubcsapatok esettanulmányán keresztül szeretném bemutatni azt, hogyan valósítható meg a környezeti értelemben vett fenntarthatóság. Az első két részben angol ötödosztályú klubok példáját elemzem, a harmadikban pedig a Premier League-ben szereplő Manchester Unitedét. Úgy gondolom, hogy a kisebb angol egyesületek a gazdálkodást és a nézőszámot figyelembe véve összehasonlíthatók a magyar első és másodosztályban szereplő csapatokkal. A sportszakmai eredményességre nem tisztem kitérni.
Dartford Football Club
Az 1888-ban helyi munkások által alakított klub a hosszú évtizedek alatt számtalan viszontagságon ment keresztül, 2006-ban azonban egy új stadion kapuit nyithatta meg. A vezetés három világos célt tűzött ki maga elé: a közösség újjászervezését, a csapatnak állandó otthont adó stadiont, valamint Angliában az elsők között létrehozni egy fenntartható kis méretű komplexumot, ahol a befogadó hely alig haladja meg a 4000 főt.
A 11 405 m² alapterületű stadion rövid sétányi távolságra van a város központjától, így a látogatók, akár közlekedési eszköz igénybevétele nélkül is eljuthatnak a meccsekre. Abban az esetben, ha a szurkolók mégis kényelmesebb megoldást választanának, a tömegközlekedés használatára ösztönözik őket, ugyanis a parkolók száma mindössze 300 autó befogadására limitált.
A stadion, illetve a kiszolgáló rész egyedi, élő füves tetőszerkezettel rendelkezik, csökkentve az emberi kéz munkáját, valamint biztosítva a természetes szigetelést és a megfelelő szellőzést. A tetőt fából készült tartóoszlopokkal támasztották meg, mely nem csupán esztétikailag szemet gyönyörködtető, hanem a könnyű szerkezet miatt is jó választás.
Fontos megemlíteni, hogy egy pálya optimális minőségben tartásához átlagban 20 ezer liter víz szükséges naponta. Az esővizet ezért összegyűjtik és a közeli mesterséges tavakban tárolják, hogy innen biztosítsák száraz időszakban az öntözést.
A napelemek a nemcsak a klubot látják el melegvízzel, hanem a környék nyilvános mosdóit is kiszolgálják. A stadionban energiatakarékos izzókat használnak, és korszerű padlófűtés, valamint természetes zöld környezet várja a látogatókat. Mint ismert, a minél magasabb kapacitáskihasználtság az egyik legfontosabb tényező egy sportlétesítmény fenntartásakor, így a vezetőség igyekszik minél több helyi illetőségű sport és kulturális programot a stadionban, illetve a klubházban megrendezni.
A következő részben egy másik ötödosztályú angol klub, a Forest Green Rovers környezettudatos tevékenységét vizsgálom. Szó lesz GPS koordináták segítségével tájékozódó, önjáró fűnyíróról, elektromos autókról és sikeresen alkalmazott, kímélő mosási technikáról.
Forrás: sustainabilityinsport.com
2 hozzászólás
Pingback: Angol klubcsapatok környezettudatos gazdálkodása – Forest Green Rovers | Sportsmarketing
Pingback: Környezeti fenntarthatóság a futball legmagasabb szintjén | Sportsmarketing