Talán a sportban tevékenykedők részére is kevésbe ismert, hogy a Sporttörvény rendelkezést tartalmaz a sportolóknak fizetendő juttatások alsó és felső mértékének meghatározásáról is. Ezen előírás tehát a köznyelvben fizetési sapkaként ismert intézményről rendelkezik. Jelen bejegyzésben bemutatásra kerül a fizetési sapka lényege, a Sporttörvény szabályozása és a kapcsolódó jogkérdések.
A fizetési sapka fogalma és lényege
A fizetési sapka eredetileg az észak-amerikai profi ligákban jelent meg, és ott jelenleg is alkalmazott módszer (pl. az MLS szabályozási rendszeréről lásd e bejegyzésemet). A fizetési sapka lénygében azt határozza meg, hogy egy csapat mennyi pénzt költhet a sportolói fizetésére. Alapfunkciójában a fizetési sapka olyan jogintézmény, amely a sportverseny kiegyensúlyozását és izgalmassá tételét szolgálja azáltal, hogy minden csapat részére könnyebbé teszi neves játékosok megszerzését és megtartását, azaz a tehetségek arányosabban oszlanak el az adott versenyrendszerben, mely ezáltal kiegyensúlyozottabbá és izgalmasabbá válik. A major ligákban a fizetési sapka szabályozásának több fajtája, kombinációja ismert, a Sporttörvény alább bemutatandó rendelkezése lényegében ötvözi magában a lehetséges verziókat.
A Sporttörvény szabályozása
A Sporttörvény szerint „a sportszövetség hivatásos, illetve vegyes (nyílt) versenyrendszerére vonatkozó szabályzatában meghatározhatja a hivatásos sportoló részére a sportszervezet részéről fizethető munkabér vagy megbízási díj és egyéb juttatások együttes alsó és felső határát, továbbá a részére fizethető igazolási, valamint átigazolási juttatások legalacsonyabb és legmagasabb mértékét, és a sportszervezet adott sportágban tevékenykedő összes hivatásos sportolója részére fizethető valamennyi juttatás alsó és felső határát.” Ez a szabály tehát három elemből áll össze, azaz a hazai sportszövetségek szabályzatukban rögzíthetik azt, hogy
- a versenyrendszerükben résztvevő sportszervezetek egyes profi sportolóik részére sporttevékenységük ellentételezéseként milyen juttatásokat és milyen mértékben biztosíthatnak;
- egy sportszervezet mekkora együttes összeget költhet valamennyi hivatásos versenyzőjének fizetésére; és
- átigazolás esetében mekkora lehet a profi sportoló részére fizetendő “aláírási pénz” összege.
Gyakorlatilag előírható például az, hogy az érintett sportszervezet egy hónapban 20 millió forintot költhet összesen hivatásos sportolói fizetésére és az egyes sportolóknak fizetendő összeg fejenként nem haladhatja meg a 2 millió forintot, az aláírási pénz összege átigazoláskor pedig maximum 1 millió forint lehet. Egyébként tudomásom szerint nincs olyan sportszövetség, amely a Sporttörvény által kínált lehetőséggel ezidáig élt volna.
A hazai fizetési sapkával összefüggő kérdések
Fentiekből látható, hogy a hazai sportszövetségek – elsősorban egy szűk alsó és felső bérezési skála meghatározásával – jelentős mértékben csökkenthetik a sportszervezetek közötti versenyt, hiszen hasonló fizetések esetében nehezebb játékosokat elcsábítani vagy átigazolni és ezáltal egy nevesebb csapatot felépíteni és “eladni”. Kérdéses, hogy a gyakorlatban ez – elsősorban a sportszervezetek és sportolók érdekeit figyelembe véve a hazai piac tükrében – hátrányt jelenthet-e az érintett sportágban. Így egy esetleges fizetési sapka szabályzat a hazai Versenytörvény versenykorlátozó megállapodásokra vonatkozó előírásai alapján tesztelésre kerülhet. A Sporttörvény ugyanis csak azt mondja ki, hogy fizetési sapka szabályzat alkotható, azt azonban nem határozza meg, hogy annak pontosan mi legyen a tartalma, ill. hogy más jogszabályokkal – így különösen a Versenytörvénnyel – milyen módon kellene összhangban állnia.
Az ítélkezési gyakorlat és a jogtudomány mai állása szerint egyértelmű, hogy a sportszövetségek, sportszervezetek belső szabályalkotási mechanizmusaira az általános versenyjogi előírások is alkalmazandók. Mindazonáltal – ahogy az Európai Bizottság sportról szóló fehér könyvéhez csatolt kísérő dokumentum is megemlíti – az EU-s, ill. tulajdonképpen a nemzeti versenyjogi szabályok fizetési sapkára való alkalmazása – bár a külföldi jogirodalom már többször foglalkozott a kérdéssel – máig eldöntetlen. Észak-Amerikában a vonatkozó verseny- és munkajogi szabályok lehetővé teszik a fizetési sapka szabályzatok alkalmazását, bár kisebb-nagyobb támadások már érték ezeket a jogintézményeket is (lásd pl. bejegyzésemet az NFL vonatkozásában).
Tekintettel a Sporttörvény vonatkozó előírására, az szinte bizonyosnak vehető, hogy az ún. soft cap – mely szerint egy klub a bevétele meghatározott részét költhetné fizetésekre – a Versenytörvény értelmében már önmagában versenykorlátozó és egyedileg nem mentesíthető horizontális megállapodásnak minősülne. Ezzel szemben az ún. hard cap – mely szerint minden klub egy azonos, számszerűen megadott összeget adhatna ki sportolói fizetésekre – jogi sorsa meglehetősen izgalmas lenne. Ebben az esetben ugyanis már a szabályzat versenykorlátozó jellege is vitatható lehet, ill. a kimentésnek is jó esélyei lehetnek. Egyébként külön érdekességet nyújt az is, hogy a Sporttörvény szerint a fizetési sapka alsó határa is meghatározható, amely bizonyos vállalkozásokat már ab ovo kizárhat a sportversenyből és így a gazdasági versenyből is.
Fentiek tükrében kifejezetten érdekes lehet, hogy egy hazai sportszövetség vezet-e be fizetési sapkára vonatkozó szabályokat, hiszen így akár választ kaphatunk a magyar sportszervezetek, sportszövetségek státuszának, működésének, döntéseinek Versenytörvény alapján történő értékelésére is.
A bejegyzés eredetileg a Sportjog oldalon jelent meg.