olimpia, Sportpolitika — 2012/09/10 at 08:00

8 arany, de hogyan tovább?

by

Anglia csupán 1 aranyérmet szerzett az 1996-os atlantai olimpián, azóta eltelt 16 év és idén a 63 első helyükkel igazi olimpiai nemzetté váltak! Svédország Pekingben még csak aranyérmet sem szerzett, viszont minden évben több mint 115 ezren indulnak a legnépszerűbb tömegsport rendezvényeiken. A londoni olimpia utána végre választ-e igazi irányvonalat hazánk sportpolitikai vezetése? A sikeres olimpiai nemzetek útját járjuk majd, vagy inkább nyitunk egy igazán egészséges és sportoló nemzet irányába? Milyen hatással lesz London, a magyar sportéletre és a hazai sportpiacra?

1996 Atlanta, mindössze egyetlen aranyérmet szerez – azt is evezésben – az angol olimpiai csapat. Az akkori játékok után úgy döntött az ország sportpolitikai vezetése, hogy új koncepciót állítanak fel és teljesen más irányába indulnak el. Kitűzték célul az olimpiáról-olimpiára való fejlődést, fokozatosan, egyre több és több érem megszerzését. Valamint a 2012-es olimpia rendezési jogának elnyerését.

Elkezdtek olyan sportoknak is komoly anyagi támogatást nyújtani a hazai rendezésű ötkarikás játékok miatt, amik tradicionálisan kevésbé népszerűek [vízilabda, kézilabda]. Az élsportolókba fektetett rengeteg pénz és energia meghozta a várt sikert, hiszen a 63 aranyérem önmagáért beszél. Viszont a sikerek mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a többi európai országhoz képest Angliában az egyik legkisebb az egészséges és sportoló emberek száma.

A másik véglet, Svédország. A hosszú évek óta tartó egyre gyengébb és gyengébb olimpiai szereplésüket Peking és London „koronázta” meg igazán. Mégsem élik meg tragédiának a skandináv ország lakói és sportvezetői ezt a sikertelenséget, hiszen borzasztóan egészséges nemzetről van szó.  Például minden évben több mint 115 000 amatőr sportoló indul el a klasszikus tömegsport rendezvénynek számító sífutáson. Svédország egy tipikus egészséges és sportos jóléti nemzet, kirakat aranyérmek nélkül.

Ezzel szemben Magyarországon még mindig nincs egyértelmű sportpolitikai irányvonal, amely alapján például az állami támogatásokat is sokkal hasznosabban lehetne felosztani. Londonban nyertünk 8 aranyérmet, ami hatalmas teljesítmény és tényleg összehozta az országot. Az ötkarikás játékok alatt még azok is rengeteget foglalkoztak a sporttal, akiket máskor hidegen hagy a vívás vagy a torna. Igazán boldoggá tették az országot olimpikonjaink! Viszont tény, hogy itthon rendkívül kevesen sportolnak és népegészségügyi, valamint oktatási szempontból is nagy szükség lenne a sportoló emberek számának növelésére.

8 arany nagyon sok problémát elfed a magyar sportéletben. Sajnos néhányan úgy gondolják, hogy most minden rendben és igazából semmin sem kell változtatnunk a jövőben. A kajak kenuban szerzett 3 első hely szenzációs teljesítmény, mégis komoly anyagi és erőforrásbeli gondokkal küzd itthon a sportág. [Például a Dunavarsányi edző központ 1995 óta ugyanolyan állapotban van]. A valóság az, hogy nincs jól működő sportélet itthon és továbbra is megmaradtak a Peking előtti és utáni problémák is. London sikerei komoly ugródeszkát jelenthetnek mindkét irányba, csak el kell döntenie a vezetésnek, hogy melyik irányba indulunk el igazán.

Komoly állami támogatással végre kiépítünk egy működőképes iskolai sportrendszert. Fejlesztjük a hazánkban igencsak szerénynek mondható sporttudományi hátteret és végre lesz egy hatékony sportegészségügyi rendszerünk is. Fellendül a diáksport és a tömegsport, szép lassan egészséges nemzeté válunk, ahol százezrek a szabadidősportban élik ki magukat. És ez a folyamat szépen lassan, hosszú évek kemény munkájával, nagyon komoly élsporttá csúcsosodik ki. Vagy marad a jelenlegi tömegsport helyzet és kialakul a virágzó élsport hazánkban. Aminek következményeként már Rióban az idei teljesítmény túlszárnyalása lesz a minimális elvárás, sportolóink felé. Esetleg elengedjük az olimpiai sportolóink kezét teljesen és a jövőben szinte csak a látványsportokra koncentrál az ország vezetése?

Vajon van-e olyan koncepció, amely alapján nálunk is több 100 ezren induljanak futóversenyeken szerte az országban, mellette mégis hasonlóan jelentős helyen maradjunk az olimpiai érem táblázaton?

Nagy kérdés, hogy kapunk-e egyértelmű választ, lesz-e egyértelmű politika állásfoglalás és irányvonal, hogy melyik utat választjuk? Talán négy év múlva közelebb kerülünk a válaszhoz.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

FociFesztivál 2.0

Idén második alkalommal került megrendezésre Telkiben, a Magyar Labdarúgó Szövetség szakmai támogatását élvező FociFesztivál. Tavaly, mint a fesztivál egyik szervezője...

Close