’Sky is no limit for Karen Murphy’ – a portsmouth-i pubtulajdonos pert nyert a Premier League ellen.
Több alkalommal, különböző oldalakon is írtam már az angol első osztályú labdarúgó bajnokság, a Premier League közvetítési jogait érintő, az egyik érintett peres fél neve nyomán Murphy-ügyként közismertté vált ügyekről. Mint ismeretes, az Európai Unió Bírósága [EUB] két ún. előzetes döntéshozatali eljárásban 2011. október 4-én hozott egyesített ítéletet a Football Association Premier League [FAPL] és a különböző műsorsugárzó-szervezetek – pl. a Sky – között kötött licencszerződések EU-s joggal, azaz a szolgáltatásnyújtás alapszabadságával, a szabad versennyel és a szerzői jogi irányelvekkel való összeegyeztethetőségéről [az ügyek tényállásáról az Újabb pofon a sportszektornak: valóban forradalom várható a sportközvetítési jogok értékesítésének piacán című cikkemben lehet olvasni.]
Az EUB ítéletének lényege az alábbiakban foglalható össze: egyrészt az uniós joggal ellentétes a labdarúgó-mérkőzések közvetítésének olyan engedélyezési rendszere, amely a műsorsugárzó-szervezeteknek tagállamonként biztosít területi kizárólagosságot, és amely megtiltja a televíziónézőknek, hogy ezeket a műsorokat dekóder segítségével más tagállamokban nézzék. Másrészt az ítélet kimondja, hogy a focimeccsek önmagukban nem állnak szerzői jogi védelem alatt, azonban a nyitó képsorok, a főcímzenék, a mérkőzések összefoglalója és a különböző grafikák védett műnek minősülnek, így azok pubokban való közvetítése a szerzői jogi irányelv értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül, amelyhez a mű szerzőjének engedélye szükséges.
Az EUB döntését követően a nemzeti bíróság, az egyesült királyságbeli High Court először az FAPL vs. QC Leisure és társai ügyben hozott ítéletet 2012. február 3-án. A QC Leisure ítéletet követően pedig – érdekes módon relatíve kisebb médiavisszhangot kapva – 2012. február 24-én a High Court döntött a Karen Murphy és az FAPL nevében eljáró Media Protection Services Ltd között folyó ügyben is. A High Court jogerősen és lényegre törően kimondta, hogy Karen Murphy jogszerűen használta a Görögországból importált dekódert a pubjában a Premier League mérkőzések közvetítésére. Mindazonáltal – hasonlóan a QC Leisure ügyhöz – a bíróság kiemelte, hogy további, a mérkőzések sugárzásának tágabb értelemben való jogszerűségéről – azaz gyakorlatilag a szerzői jogi kérdésekről – később születik döntés. Összességében tehát a Murphy és a QC Leisure ügyekben a High Court, mint nemzeti bíróság által hozott ítéletekre tekintettel az FAPL jogi szempontból vesztes félnek tekinthető.
A High Court Murphy ítéletével összefüggésben kiemelendő, hogy az EUB alapul szolgáló döntése szerint az FAPL, mint a nyitó képsorok, a főcímzenék, a mérkőzések összefoglalói és a különböző grafikák szerzői jogi jogosultja jogosult az EU-s jog szerinti „megfelelő díjazásra”. Ebből adódóan az előfizető-felhasználó, tehát pl. Karen Murphy jogszerűen csak akkor sugározhatja pubjában a Premier League mérkőzéseket, ha erre az általa a jogosulttal, a jogosult nevében eljáró műsorsugárzó-szervezetekkel vagy egyéb forgalmazóval kötött szerződésben – akár közvetetten – jogot szerzett és ezért a szerzői jogi jogosult, azaz végső soron az FAPL megfelelő díjazásban részesült. High Court azon megállapításából, mely szerint Karen Murphy jogszerűen sugározta a mérkőzéseket a pubjában, az következtetés vonható le, hogy a High Court úgy találta, hogy az FAPL megfelelő díjazásban részesült művei közvetítésért úgy is, hogy Murphy pusztán a magáncélra, és nem a kereskedelmi célra szánt – egyébként ráadásul Görögországban jogszerűen forgalomba hozott – dekódert vásárolta meg.
Tekintettel fentiekre és a QC Leisure ítéletben mondottakra úgy tűnik, hogy – az alapügyekben megvalósult tényállások mellett – az Egyesült Királyságban érvényes – a többi EU tagállamhoz képest igencsak magas – TV-s előfizetési díjak az EUB által mértékként megszabott „megfelelő díjazás” követelményeit túlléphetik. Azaz a QC Leisure és Murphy ügyben utalt, a megfelelő díjazás, mint gumiszabály értelmezése „a mérkőzések sugárzásának tágabb értelemben való jogszerűségéről” később döntő High Court határozatokban továbbra is kiemelt jelentőséggel bírhat.
Az FAPL szempontjából azonban az idő sürget, hiszen az FAPL elvileg már áprilisban kiírja a 2013-2016 közötti időszakra szóló, a közvetítési jogok értékesítésére vonatkozó tenderét. Az pedig nem kérdés, hogy a kiírásnak összhangban kell állnia mind az EU-s és mind a nemzeti joggal is.
A bejegyzés kisebb eltérésekkel eredetileg a www.facebook.com/sportjog oldalon jelent meg, ahol elérhetők további, a sport, a sportmarketing és a jog összefüggéseit elemző írások.
2 hozzászólás
Pingback: Sportközvetítési jogok: tiltott versenykorlátozást jelent a kizárólagosság? | Sportsmarketing
Pingback: Hivatalosan is megindult az EU vizsgálat a közvetítési jogok piacán | Sportsmarketing