Az angol High Court of Justice első ítéletét követően egyik fél sem lehet teljes mértékben elégedett.
A Football Association Premier League [FAPL] vs. QC Leisure és társai, ill. a Media Protection Services Ltd vs. Karen Murphy között folyamatban lévő ügyekben az Európai Unió Bíróságának [EUB] egyesített ügyekben hozott ítéletét követően a két alapügyben eljáró bíróság, az angol High Court of Justice első ítéletét hozta az angol első osztályú labdarúgó bajnokság, a Premier League közvetítési jogait érintő, nagy port felkavart ügyekben. Azonban sem a felperes FAPL, sem az alperes QC Leisure nem lehet teljes mértékben elégedett az ítéletben foglaltakkal.
A bíróság előtt folyó két eljárás – melyekről, illetve az EUB döntéséről részletesebben itt lehet olvasni – előzménye, hogy a FAPL, a Premier League mérkőzéseinek közvetítési jogaival rendelkező szervezet, angliai helyi bíróságok előtt eljárásokat kezdeményezett néhány Egyesült Királyságbeli vállalkozás [pl. a QC Leisure] és – többek között a Karen Murphy által üzemeltetett – pub ellen, amelyek külföldi EU tagállamokból importáltak a Premier League mérkőzések megtekintését lehetővé tevő dekódereket, ill. e dekóderekkel élőben sugároztak Premier League meccseket. Ezek a külföldi dekóderek – melyeket egy az FAPL-lel Görögországban szerződésben álló műsorsugárzó-szervezet hozott forgalomba – jóval olcsóbbak, mint az Egyesült Királyság területén legálisan megvásárolható, az FAPL Egyesült Királyságbeli partnerei, a Sky és ESPN csatornák által forgalmazott dekóderek. A külföldi dekóderek behozatala, ill. azok használatával mérkőzések sugárzása nyilvánvalóan sértette az FAPL érdekeit a TV-csatornákkal kötött szerződésekben foglalt kizárólagosság megsértése és eseteleges szerzői jogi jogsértések miatt. Az eljáró angol bíróságok ún. előzetes döntéshozatalra utalták az ügyeket az EUB-hez azok nemzetközi vonatkozásai miatt felmerült EU jogi kérdések értelmezése céljából.
Az egyesített ügyekben az EUB ítéletét 2011. október 4-én hozta meg, melynek lényege az alábbiakban foglalható össze: egyrészt az uniós joggal ellentétes a labdarúgó-mérkőzések közvetítésének olyan engedélyezési rendszere, amely a műsorsugárzó-szervezeteknek tagállamonként biztosít területi kizárólagosságot, és amely megtiltja a televíziónézőknek, hogy ezeket a műsorokat dekóder segítségével más tagállamokban nézzék. Másrészt az ítélet kimondja, hogy a focimeccsek önmagukban nem állnak szerzői jogi védelem alatt, azonban a nyitó képsorok, a főcímzenék, a mérkőzések összefoglalója és a különböző grafikák védett műnek minősülnek, így azok pubokban való közvetítése a szerzői jogi irányelv értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül, amelyhez a mű szerzőjének engedélye szükséges.
Az EUB ítéletét követően az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező nemzeti bíróság – esetünkben tehát az angol High Court – az alapügyek tényállását és a vonatkozó nemzeti jogot köteles az EUB ítéletével összhangban értelmezni. Ez az értelmezés azonban jelentős gyakorlati nehézségeket vethet fel, amelyet jól mutat, hogy az High Court-nak az FAPL vs. QC Leisure és társai ügy február 3-ai ítéletében és az eljáró bíró által kifejtetteket követően az FAPL [felperes], valamint az ellenérdekű QC Leisure [alperes] képviselői is elégedetten nyilatkoztak.
Az ügyben eljáró bíró indokolása szerint az alperes vállalkozások jogosultak tevékenységük folytatására – azaz a külföldi dekóderek behozatalára és azokkal mérkőzések sugárzására – oly módon, hogy – amennyiben lehetséges – elkerüljék az FAPL szerzői jogainak megsértését. Mindazonáltal – az angol jogszabályok értelmezésével kapcsolatban – a bíró azt is kifejtette, hogy a szerzői jog értelemben vett műveket is tartalmazó mérkőzések felvételének nyilvános helyen való sugárzása nem sérti az angol szerzői jogot, amennyiben az azt megtekintő közönség nem fizetett a mérkőzés megtekintéséért. Továbbá a bíró hozzáfűzte – ahogy az az EUB ítéletéből is egyértelműen világossá vált –, hogy az FAPL műsorsugárzókkal kötött olyan szerződései, melyek megtiltják az érintett műsorsugárzó-szervezet nemzeti határain kívüli közvetítéseket, jogellenesnek minősülnek.
Az FAPL nyilatkozatában kifejtette, hogy – az ítéletben foglaltakra tekintettel – a szerzői jog alapján egyértelműen jogosult a szerzői jogi értelemben műnek tekintett „mérkőzés-alkotórészek” pubok általi, az FAPL engedélye nélkül történő sugárzása esetén fellépésre. Ennek megfelelően – ahogy a nyilatkozatban áll – az FAPL folytatja a jogosulatlan felhasználók elleni harcot.
Az alperesek jogi képviselője elárulta, hogy kifejezetten elégedettek a bíróság megállapításaival, amely az alperesekkel szemben felhozott követelések jelentős részét elutasítani látszik. Továbbá az ügyvéd kifejtette, hogy ügyfelei mindenképpen jogosultak a tevékenységük oly módon való folytatására, hogy az ne valósítsa meg az FAPL szerzői jogainak védelmét.
A két tárgyi ügy közül az elsőben hozott ítélet tükrében az FAPL – különösen a középtávú következményekre tekintettel – egyelőre inkább vesztesnek tekinthető. Mindazonáltal az ítélet indokolását olvasva felmerülhet az a kérdés is, hogy milyen módon lehet közvetíteni egy Premier League mérkőzést úgy, hogy a nyitó képsorok, a főcímzenék, a mérkőzések összefoglalói és a különböző grafikák [pl. a visszajátszások esetén megjelenő logó] nem láthatók a pubban a mérkőzések külföldi dekóderekkel való közvetítése során? Ez a tény a képet árnyalva – az angol jogi előírások szerint – az FAPL javára is jelenthet előnyöket abban az esetben, ha a nézők fizetnek a Premier League meccsek nyilvános megtekintéséért. A képet azonban tovább bonyolítja, hogy a Premier League himnuszával kapcsolatban a bíróság elfogadta alperesek azon kötelezettségvállalását, mely szerint a himnusz hangosan nem kerül lejátszásra, ill. azt az ügyfeleik számára sem teszik lehetővé. Fentiekből kiderül az is, hogy a szerzői jogi jogkérdések, ill. a jogsértés terjedelme jelenleg még nem teljesen világos, melyre utal az a körülmény is, hogy a High Court később ad ki egy a szerzői jogi jogsértés körülményeit és mértékét pontosító nyilatkozatot.
Egyébként – tekintettel a másik, Karen Murphy ellen folyó eljárásra is – továbbá kérdéses lehet az is, hogy az Egyesült Királyságban érvényes – a többi EU tagállamhoz képest igencsak magas – előfizetési díjak az EUB által mértékként megszabott „megfelelő díjazás” követelményeit nem lépik-e túl. Ebben a kontextusban azonban az is érdekes szempont, hogy kielégítheti-e a megfelelő díjazás követelményeit az a körülmény, hogy az alperesek fizettek ellenértéket az FAPL műveiért – mégha annak összege jóval alacsonyabb is volt, mintha a vásárlásra az Egyesült Királyságban került volna sor, valamint hogyan kell figyelembe venni a megfelelő díjazás mértékének megítélésekor a pubokban való közvetítést, ha fizet belépőt a néző, ill. ha nem [ha ez utóbbi esetben egyáltalán van ilyen vonatkozó nemzeti szabályozás]. A megfelelő díjazás, mint „gumiszabály” jelen ügyekben való értelmezése döntő jelentőséggel bírhat.
A mérkőzés hosszabbításának második félidejéről, azaz a Karen Murphy ellen folyó eljárásról annak befejezése után – melynek tárgyalása és ítélete áprilisban várható a High Court-n – már minden bizonnyal jobban láthatók lesznek az ítéletek következményei is.
A bejegyzés eredetileg a www.facebook.com/sportjog oldalon jelent meg, ahol elérhetők további, a sport, a sportmarketing és a jog összefüggéseit elemző írások.
1 hozzászólás
Pingback: Premier League közvetítési jogok: Murphy törvénye? | Sportsmarketing