Ha Szeged, akkor Dóm, Szabadtéri, SZIN, egyetemisták, borfesztivál …és kajak-kenu. Beszámoló a 2011-es szegedi MOL Kajak-Kenu Világbajnokságról.
Talán már nem túlzás Szegeddel társítani a kajak-kenut, hiszen a város számtalan rangos eseménynek adott otthont ebben a sportágban, és a pályát, valamint a szervezést világszerte dicsérő szavakkal illetik, sőt, a 2006-os szegedi világbajnokságot szinte etalonként emlegetik. A 2006-os vb egy napjára volt szerencsém kilátogatni, és maradandó emlékeket hagyott bennem az a délután. Az idei világbajnokságot már nem csupán szurkolói, hanem szakmai szemmel is figyeltem, és az eseményre sajtóakkreditációval látogattam ki. A tapasztaltakat alább meg is osztom, és remélem, hogy elnézi nekem az olvasó, ha esetleg az erős szegedi kötődésem miatt néha kissé elfogult és szubjektív leszek.
A cikk első része a kajak-kenu vb arculatáról, honlapjáról, kiadványairól, valamint a nyitó sajtótájékoztatóról ezen a linken olvasható.
A megnyitóünnepség
A sajtótájékoztató után a következő kajakos programom a megnyitóünnepség volt, melyet impozáns környezetben, a Szegedi Szabadtéri Játékok helyszínén rendeztek meg a nyitónapon, este 20:30-tól. Nagy volt a tömeg, majdnem zsúfolásig telt a hatalmas lelátó. A műsor hihetetlenül látványos és elég szórakoztató is volt, bár szerintem kicsit túl sokféle stílusú műsorszámot zsúfoltak bele. A kajak-kenu rock and roll szlogenhez a pörgősség stimmelt, de kicsit „zúzósabbá” és egységesebbé lehetett volna tenni a műsort a lassú betétdalok kihagyásával, a néptáncos rész felpörgetésével.
Mivel van egy gitározó világ- és olimpiai bajnok kenusunk Vajda Attila személyében, őt is bele lehetett volna venni a programba. Ha a nyugodt felkészülési időszak miatt ezt nem is tudták volna megoldani, azért egy korábbi felvétel lejátszása beleférhetett volna. Ötletes megoldás volt viszont, hogy több koreográfiába is belecsempészték a lapátokat (pl. Lady Marmalade, néptánc). A csúcspont kétségtelenül a Rippel fivérek látványos produkciója volt, a műsor végét pedig megfejelték egy tűzoltóautó feltűnésével. A zárás az arculathoz illően színes volt, konfettikkel, lufikkal és tűzijátékkal. Normál esetben azt mondanám, hogy ez már kicsit sok, de itt a műsor koncepciójához illett.
A sajtóközpont
Azt gondoltam, hogy pénteki nap jön a munkám legérdekesebb része, ugyanis ekkor mentem ki először a helyszínre, ahol részben kicsit csalódtam. Ez a csalódás viszont nem a szervezésre, vagy a magyarok szereplésére vonatkozik (utóbbira különösen nem vonatkozhat, hiszen az a délután volt a legeredményesebb), hanem a sajtószoba hangulatára. Még soha nem voltam világverseny médiaközpontjában, de én azt úgy képzeltem el, hogy az ott tartózkodó újságírók örülnek saját nemzetük sikerének, így a magyar érmeknél örömujjongást vártam. Ehhez képest 1-2 halvány tapson kívül nem történt semmi, és különben is viszonylag kevesen tartózkodtak a versenyek idején a sajtószobában.
Egyébként a sajtósok kiszolgálására nem lehet panasz, megkaptunk minden információt, rajtlistát, a pultban mindig állt minimum két önkéntes, a sajtófőnök vagy a kommunikációs vezető, és készségesen segítettek. Kaptunk szendvics-, kávé- és üdítőkuponokat minden napra, és a kinti közel 40 fokhoz viszonyítva bent nagyon kellemes volt a levegő. Ez nem utolsó szempont, ha az ember dolgozni akar.
A szponzorfalu
A vasárnap délutánhoz más szemszöget választottam, ugyanis egyik barátnőmmel a szurkolói részre ültünk ki. Itt már nem panaszkodhattam a hangulatra, hiszen a drukkerek nagyon kitettek magukért – mint mindig Szegeden. Míg beértünk az állóhelyekhez, végigsétáltunk a szponzorfalun, és a képeken is látható, hogy sokféle szponzori megjelenéssel találkoztunk. Kint volt a Seat több autóval, a Mol ugrálóvárral és vízi focival, a T-Mobile ötletes standjánál pihenni lehetett a nyugágyakban, több helyen kipróbálhatták a vállalkozó szellemű szurkolók a kajakozást és a kenuzást (persze nem a vízen, csak egy gép segítségével), de szerintem a legjobb megjelenést az Oakley produkálta egy szépen kivitelezett bolttal.
A szponzorfalun kívül megjelentek a támogatók reklámjai a vízen, a kivetítők mellett, repülőgép által húzott reklámcsíkon, valamint röpködött a levegőben több ballon is, és a sajtószobában a szponzorfalon is láthattuk a főtámogatókat.
A zárás
Az utolsó délutánt szintén a sajtószobában töltöttem, ekkor megtekintettem a nemzetközi sajtótájékoztatót, melyből kettő volt a vb során, egy az első napon, egy pedig vasárnap. Sajnos utóbbinál az időzítés nem sikerült a legjobban, mert pont közben kezdődött kint egy szponzori játék, így a műsorközlő „hangoskodott”, később pedig elkezdődött a repülőgépes show, ezek pedig zavarták ez érthetőségét. A 2006-os vb-n szerintem az egyik legjobb dolog a záró felvonulás volt, és ezt most nagyon hiányoltam. A versenyzőknek is biztosan jól esett volna, ha még kicsit ünnepli őket a publikum, miközben ők motorcsónakokkal száguldoznak és zászlókkal integetnek, ugrálnak a vízbe.
Öt nap, több mint 40 ezer néző, hat magyar világbajnoki arany-, egy ezüst-, három bronzérem, valamint 14 olimpiai kvóta. Ez a vb mérlege azokkal a számokkal jellemezve, melyeket leggyakrabban emlegetnek egy világeseményen. A számokat mellőzve, szervezés tekintetében viszont az is hozzátartozik a mérleghez, hogy a rendelkezésre álló egy év alatt Szegeden ismét egy magas színvonalú világbajnokságot hoztak össze, és most már nem a 2006-os, hanem a 2011-es vb lesz a mérce a soron következő rendezőknek. A léc pedig magasan van, hiszen ahogy azt egy pólón is láttuk a szponzorfaluban: Hungary Rulez.
A cikk első része a kajak-kenu vb arculatáról, honlapjáról, kiadványairól, valamint a nyitó sajtótájékoztatóról ezen a linken olvasható.
További fényképek megtekinthetők a kajak-kenu világbajnokságról készített Picasa albumban.
1 hozzászólás
Pingback: Hungary Rulez. You Know? – part 1. | Sportsmarketing