Sorozatban 15. alkalommal rendezte meg Tiszaújváros a Triatlon Világkupát, amely egyedülálló a sportág történetében. A város az esemény köré egy egész heti programot szervez évről-évre, amivel mindenki számára eladhatóvá teszi a versenyt. Koncertek, kézműves ház, betétfutamok, véradás, adománygyűjtés, mindenféle egyéb kiegészítő rendezvény. Egy igazi ünnep a város életében. Hetekkel korábban már a környező településeken sem lehetett szállást foglalni. A verseny lendületét az sem vetette vissza, hogy időközben a Világbajnokság egy külön szériává alakult, így a Világkupa tulajdonképpen „csak” a második legrangosabb sorozat.
A Triatlon Nagyhét fénypontja, fő műsorszáma a Világkupa futam. Évről-évre a világ legjobb triatlonosai teszik tiszteletüket a városban. A versenyzőknek az úgynevezett olimpiai távot kell teljesíteniük, ami 1,5 km úszásból, 40 km kerékpározásból, valamint 10 km futásból áll. A nézők számára is mozgalmas eseményt kínál, hiszen folyamatosan utazni, sétálni kell, ha követni szeretnék a versenyt. Véleményem szerint egyébként a sprint táv (ami mindenben az olimpiai fele) pörgősebb, izgalmasabb lenne, főleg a TV-nézők számára. Tiszaújvárosban azonban lehetetlen unatkozni. A verseny szpíkere ugyanis Péter Attila, akinek személye garanciát jelent a fergeteges hangulatra. Nem véletlenül hívják évek óta a Világbajnoki Döntőre is! Az eredményhirdetésen olyan atmoszférát teremtett, mintha a Riói Karneválon lettünk volna.
Az esemény számos szponzorral, támogatóval rendelkezik. A város polgármestere a záróünnepségen büszkén mutatott rájuk, kár hogy nagy részük láthatatlan maradt még közelebbről is. Számomra az egyetlen negatívum a szponzorok kiszolgálása. Érthetetlen például, hogy a sajtótájékoztatón semmilyen felületet nem kaptak.
A közösségi médiát szintén használhatnák tudatosabban, mert a webkettes platformok a szponzoroknak terjeszkedési lehetőséget biztosítanak. Az versenynek létrehoztak ugyan egy eseményt a Facebookon, ám ezt később nem használták. Pedig majdnem 4000-en igazolták vissza részvételüket, ami magyar viszonylatban magasnak mondható. Ezen kívül közel 6000 ember kapott még meghívót, ami azért fontos, mert így ők is értesülhettek volna a bejegyzésekről.
Összességében úgy gondolom, hogy mindenképpen példaértékű ez az esemény. Igen, így üzletileg is eladható egy egyébként itthon kevésbé népszerű sportág. A szponzorok aktívabb kiszolgálásával pedig hiszem, hogy még tovább fejlődhet.
Egy személyes kiegészítést engedjenek meg a végére: ezúton is szeretnék gratulálni edzőtársamnak, Vanek Ákosnak, aki a fantasztikus 3. helyen végzett, és persze a többi magyar indulónak, akik szintén kiváló eredményeket értek el a hazai közönség előtt, ezzel is megörvendeztetve őket.