Nemcsik Balázs az Európai Kézilabda Szövetség [EHF] stratégiai üzleti kommunikációs menedzsere. Nyelvészeti, újságírói és sportriporteri háttérrel került az európai szövetség bécsi központjába, ahol először az EHF égisze alá tartozó honlapok szerkesztésével foglalkozott, majd a webes tartalmak mellett a többi kommunikációs felület feladatainak összefogását is rábízták.
2007 eleje óta vagy az EHF-nél. Kézilabdás múltadból adódóan, vagy esetleg más úton kerültél az európai szövetséghez?
Kézilabdás múltam annyiban van, hogy hobbi szinten jelenleg is játszom egy amatőr ligában. Az EHF-hez másképpen kerültem. Angol-olasz szakon szereztem diplomát, valamint elvégeztem a Komlósi Gábor újságíró-iskoláját. Tolmácsolással és újságírással foglalkoztam, de megfordultam riporterként a Telesportnál is. 2004-ben én szerkesztettem a hazai rendezésű kézilabda Európa-bajnokság magyar honlapjának tartalmát, más kézilabdához köthető jelentősebb munkám azonban nem volt. 2006-ban az egyik kollégám hívta fel a figyelmemet arra, hogy az EHF honlapszerkesztőt keres. Megpályáztam és megnyertem az állást. Hasznát vettem annak, hogy szóban és írásban is voltak angol nyelvű szakmai kommunikációs tapasztalataim.
Elmondanád, hogy mivel foglalkozol az EHF-nél, jellemzően milyen feladataid vannak?
Az EHF-hez sok honlap tartozik. Ott van többek között az EHF saját üzleti honlapja, a Bajnokok Ligája honlapja, és minden egyes Európa-bajnokságnak külön honlapja van. Eleinte ezeknek a honlapoknak a tartalmáért feleltem, tehát azokat az anyagokat szerkesztettem, amelyek felkerültek az oldalakra.
Két éve voltam az EHF-nél, amikor a főnököm sajnálatos módon fiatalon elhunyt. Mivel a kommunikációs osztály kis csapattal működik, rám maradt szinte minden feladat. Ma már elsősorban a kommunikáció menedzselésével foglalkozom, azzal, hogy az információ megfelelő formában és időben jusson el a célcsoporthoz. Hozzám tartozik a nyomtatott anyagok, a webes felületek tartalmának és arculatának alakítása, valamint az eseményekhez kapcsolódóan az újságírók magas szintű kiszolgálásának biztosítása. Ugyanis nemcsak a helyszíni nézők fontosak, hanem azok is, akik a televízión, írott sajtón keresztül követik a bajnokságokat, tornákat. Ehhez elengedhetetlen, hogy az újságírókkal, fotósokkal és a tévés technikai személyzettel – akiknek létszáma egy-egy Európa-bajnokság során elérheti az 1200 főt – komolyan foglalkozzunk. Onnantól kezdve, hogy kijelöljük számukra a technikai zónákat, addig, hogy a sajtótájékoztatókra minőségi interjúalanyokat biztosítunk számukra.
Most ért véget a labdarúgó világbajnokság, amelyet a Forbes a világ legértékesebb sporteseményei közt tart számon. Az elmúlt néhány évtizedben gazdaságilag hatalmasat fejlődtek a rangos nemzetközi sportesemények, a kézilabda világából jó példa erre a férfi Bajnokok Ligája, és annak négyes döntője, a Final Four. Hogyan látod, üzletileg mekkora fejlődési potenciál rejlik a sportágban?
Az európai szövetségnél egy külön szervezeti egység, az EHF Marketing dolgozik a Bajnokok Ligája kommunikációján, míg a másik prémium rendezvényünkkel, az Európa-bajnoksággal a svájci Infront ügynökség foglalkozik a kezdetek óta. Mindkét esetben túllép az együttműködés a reklámkampány kidolgozásán, komoly termékfejlesztés folyik. Az EHF Marketing és az Infront akár a verseny lebonyolítására, a klubok felé megfogalmazott televíziós közvetítési előírásokra is javaslatot tehetnek a nézettség növelése, az eladhatóság, az érdeklődés felkeltése érdekében.
A férfi Bajnokok Ligája és az Európa-bajnokág minden szempontból professzionális rendezvények, versenyképes termékek, amelyeknél már nehéz gazdaságilag nagy ugrást elérni. Persze mindig lehet rövidebb időn belül értékesíteni az összes jegyet, vagy növelni a nézettséget.
A legnagyobb események és legnevesebb klubok mögötti lépcsőn álló kisebb tornák, egyesületek, valamint a női kézilabda számára azonban még rengeteg fejlődési lehetőség van. Természetesen a felzárkózás idő és pénz kérdése, de a statisztikák szépen növekvő bevételi és nézettségi adatokat mutatnak, úgyhogy remélhetőleg hamarosan egyre többen utolérik majd az élenjárókat.
A legtöbb sportágban az előrelépésnél fontos kérdés az infrastruktúra fejlettsége. Mi a helyzet ezen a téren a kézilabdában?
A kézilabdában sincs ez másképp. A kritériumok egyre magasabbak és ezért a csarnokoknak is fejlődniük kell, sőt sok esetben újakat kell építeni. Jó példa erre a veszprémi aréna, amelyet szintén azért kellett felhúzni, mert a régi sportcsarnok már nem volt alkalmas BL-mérkőzések rendezésére. De meg is van az eredménye, mert egy gyönyörű, modern csarnokkal gazdagodtak.
Napjainkban elengedhetetlen, hogy elegendő mennyiségű sajtóhely és kameraállás legyen a helyszínen, hogy egy mérkőzés úgy tudjon megjelenni a televízióban, ahogyan meg kell jelennie. Ha egy csapat méretproblémák miatt nem tud a saját csarnokában játszani – például amikor a győri női kézisek a BL-döntőben Veszprémbe kényszerültek -, akkor mindig megy a huzavona, hogy az nekik plusz kiadás és nem hazai pálya, de az irányvonal akkor is ez. Ráadásul a bevétel szempontjából szintén fontos a magas befogadóképesség.
Mit gondolsz a hivatalosan az egyes adótörvényeknek a sport támogatásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatnak nevezett tervezetről, amely szerint a vállalkozások társaságiadó-kedvezményt vehetnek igénybe a látványsportágak támogatása után. Számítások szerint ennek hatására összesen évi 20 milliárd forint plusz pénz folyhat be az öt látványsportágba, vagyis a labdarúgásba, a kézi-, a kosár- és a vízilabdába, valamint a jégkorongba.
A kézilabda számára ez mindenképpen kedvező. Most lépjünk túl azon, hogy mindig lesz egy hatodik, vagy hetedik sportág, amely megkérdezi, ő miért nincs benne. Ha a kézilabdába ilyen módon könnyebb szponzort bevonni, az jó. Úgy gondolom azonban, annak a kultúráját kell megteremteni, hogy a vállalatok támogassák a sportot, és ez nehéz, hosszadalmas feladat. Nem csak az adókedvezmény kell az egyetlen indok legyen, amiért a cégek a sport felé fordulnak. Tapasztalataim szerint a sportszponzorációval nem lehet melléfogni, mert komoly értéket ad cserébe, de a szponzorokért továbbra is sokat kell majd dolgozni. Fontos, hogy a vállalatok lássák, pontosan mire is költik a pénzüket, és mit kapnak ezért viszonzásul.