Majoross Gergely a Ferencváros csapatában kezdte pályafutását kisgyerekként. Végigjárta a korosztályos csapatokat, majd 17 évesen a felnőtteknél is bemutatkozott. Kiemelkedő teljesítményére felfigyelt az Alba Volán, így hamar az ország legerősebb jégkorong egyesületéhez került, ahol kilenc év alatt 7 bajnoki címet nyert a csapattal, miközben oszlopos tagja lett a sikert sikerre halmozó magyar válogatottnak is. 2008-tól a Budapest Stars csapatát erősíti.
Eredményei:
magyar bajnok: 1997, 2001, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008
MOL-liga győztes: 2010
Magyar kupagyőztes: 2000
Az Interliga legjobb csatára: 2001
Divízió 1-es világbajnok: 2008
Válogatott mérkőzéseinek száma: 160
A Budapest Stars egy fiatal egyesület, amely a kezdetekben az utánpótlás-nevelésre szakosodott. Mindössze két éve indított először felnőtt csapatot a magyar bajnokságban, és a legutóbbi szezonban már a Vasas szakosztályaként szerepeltetek. A komoly múltú klubhoz csatlakozás egyik célja a vezetők szerint a nézőszám növelése volt, amely a statisztikák szerint megvalósult: közel kétszer annyian voltak kíváncsiak a mérkőzéseitekre, mint egy évvel korábban. A játékosok számára mi volt érezhető ebből a változásból?
Jó hangulatot teremtettek a Vasas törzsszurkolói az Icecenterben fordulóról fordulóra, és ez minden játékosnak fontos. Nem nagy élmény tornatermi hangulatban jégkorongozni… És természetesen a teljesítményünket is javítja a felfokozott idegállapot.
Ami talán ennél is fontosabb, hogy nem csak a jegybevétel növekszik a több nézőnek köszönhetően, hanem a reklámértékünk is. Így talán könnyebb megtartani a támogatóinkat, vagy esetleg újakat a Vasas mellé állítani.
Jellemző a magyar jégkorong életben a külföldi edzők alkalmazása. A Vasas Budapest Stars-nál egy kanadai szakember, Glen Williamson irányítja a munkátokat. Mennyiben hoznak más szemléletet, módszereket a „jegesebb” kultúrából származó mesterek az itthoniakhoz képest?
Nagy fejlődésen ment át a honi hoki az elmúlt 8-10 évben, ez leginkább a minőségi külföldi szakembereknek köszönhető, mint Jan Jasko, Pat Cortina, vagy Ted Sator. Mivel itthon a jégkorong 10-15 évvel ezelőtt lényegesen alacsonyabb szinten volt, nem „nevelődtek” ki olyan edzők, akik ma irányíthatnának profi klubokat, esetleg a válogatottat. Remélhetőleg a most aktív, sokat tapasztalt generáció tagjai közt lesznek olyanok, akik jó mesterekké válnak.
Az utóbbi években remekül teljesít a sportág mind válogatott-, mind klubszinten. Az eredményeknek köszönhetően sokan azt gondolják, hogy most „arany életük” lehet a hokisoknak. Érzel-e valamilyen pozitív változást akár a megbecsüléseteket, akár a jégkorong hazai körülményeit illetően?
Ilyen szempontból talán rosszkor kezdtük a „szárnyalást”, mert a gazdasági környezet nem túl fényes. Azért én úgy érzem, hogy több klubnál történt kisebb-nagyobb előrelépés, de sajnos nem elég. A válogatott helyzete sem sokkal jobb, néhány körülmény javult csak.
Fontos, hogy sok pálya épült az elmúlt években Magyarországon, de a nehezebb lépés most jön. Hogyan teremtik meg ezekben a létesítményekben a komoly utánpótlás-neveléshez, esetleg profi csapathoz szükséges feltételeket, és az ehhez szükséges anyagi bázist. Itt látok egyelőre nagy hiányosságokat.
A magyar válogatottal sok nagy tornán vettél részt, többek között a tavalyi A csoportos és jó pár – hazai, illetve külföldi rendezésű – divízió 1-es világbajnokságon. Sportszakmai szempontból szemmel látható volt a különbség a sportág csúcseseménye és a többi torna között. Játékosként éreztél-e hasonlót a légkör, a szervezés, a kiszolgálás tekintetében?
A szervezés és a kiszolgálás más nemzetközi tornákon, vb-ken sem más. Az a légkör azonban leírhatatlan. Azt hiszem, nem fogjuk soha elfelejteni azt az élményt, mikor kikorcsolyáztunk Szlovákia ellen Zürichben, és 4-5 ezer magyar szurkoló fogadott minket. Sosem gondoltam volna, hogy lesz egyszer egy magyar jégkorong csapat, amely ilyen tömegeket mozgat meg, pláne nem álmodtam róla, hogy én is a tagja leszek.
Sokat szerepelsz a szponzorok által szervezett, pályán kívüli eseményeken, mint például a nézők által a jégre dobált plüssmackók szétosztása a betegek gyerekek között a Gyermekklinikán. Hogyan éled meg ezeket a feladatokat: segítenek kizökkenni a monoton edzés-mérkőzés rutinból, vagy éppen ellenkezőleg, elvonják a figyelmet a hokiról?
Jó érzés, hogy segíteni tudunk, nem is beszélve arról, ha gyerekekről van szó. Ha jól emlékszem több mint 5000 plüssállat gyűlt össze akkor, tehát több ezer kislány és kisfiúnak szereztünk örömet. Ez természetesen feltöltődést jelent számunkra, és segít abban, hogy átérezzük, milyen szerencsések vagyunk.